Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-24

24. országos ülés június 4. 1869. 379 kielégite'sére hozatott, — bár mint már előbb emlite'm, engem nem egészen kielégitőleg. Én tehát azt mondom, hogy a nemzetiségek praktikusan csak ugy fognak eljárni, ha fokoza­tosan javítani akarják e törvényt, hogy e tör­vénybe illő módositványokat fognak a háznak beadni, még pedig olyanokat, melyekről előre­látható, hogy az országban uralkodó hangalat azoknak elfogadását leketóVé teszi. Mert ha oly modorban fogják ezeket fogalmazni mint a múlt évben, akkor sajnálom, oda fogják szorítani meg azokat is, a kik őket pártolni akarnák, a hova szorítottak minket a múlt évben, hogy t. i. nem szavazhattunk velők. Az előadóitokat elmondva, még csak egy ész­revételem van. Miután én mint a bal középhez tar­tozó tag a föliratot egyátalában nem pártolom, annak, mint az előttem szólott Szalay Sándor tisztelt képviselő ur, ezen alineáját sem pártol­hatom, s egyszerűen csak azt mondom, hogy ezen módositványt sem pártolom. Elnök: A tárgy ki levén merítve, s fel­írva senki többé nem levén, szavazásnak van he­lye az iránt: vajon a ház elfogadja-e a módosít ­ványt vagy nem? A kik elfogadják, méltóztas­sanak felkelni. A módositvány mint különálló czikk nem függ össze a 4-ik ponttal az marad mint van, ennek önmagában kell állni: a kik kí­vánják azt beleszuratni a 4-ik pont után, mél­tóztassanak felállani. (Megtörténtje.) A többség nem fogadja el. Széll Kálmán jegyző (kezdi olvasni a felirati javaslat 5-dik bekezdését.) Kuk Jenő : T. képviselőház! Van egy módositványom, melyet a felirati javaslatnak 4. pontja után kérnék beigtattatni. A módositvány annyira világosan körül van írva, hogy e tekin­tetben bővebb indokolást fölöslegesnek tartok. Tárgyazza ugyanis e módositvány a királyhágón túli állapotokat, vagyis jobban érthetőleg és hét­köznapi nyelven szólva, az erdélyi unióra vonat­kozó állapotokat. Az unió, melyet a 48-ki tör­vény már mint ilyet kimondott, és az 1867— 68-ban hozott törvények is megerősítenek, for­májára nézve kifogás alá nem jöhet; de hogy az ottani állapot, ugy mint az ma van, ki nem elégít, hogy a mostani rendszer semmi irányban ki nem elégítő, e mélyen tisztelt képviselőház kebelében egyenesen a hazai kormány férfiaira hivatkozom. Az unió-kérdéshez nem akarok hoz­zászólani, ezt a fenálló törvény ellenére e helyen tennem sem lehetne; de azt kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy ez mindenesetre oly intézmény, mely a többség meghallgatása nélkül, ugy szólván, reátnkmáltatott magára a többségre. (Ellenmondás.) igen! a többség aka­rata nélkül rátuk máltatott a többségre. Pedig oly intézményben, a mely a nemzetre annak akarata nélkül reá erőszakoltatik, engedelmet kérek, már a felbomlás magva is benne van. Ennélfogva a nélkül, hogy ezen tárgyhoz tüze­tesen szólanék, ismét hivatkozom az imént tár­gyalt módositvány védelmében használt azon kitételemre, hogy ennek is tisztán hazafias szán­dékot kívánok tulajdonittatni. E módositványt tehát tisztelettel a ház asztalára leteszem. Széll Kálmán jegyző (olvassa a mó­dositványt) : „A 4-dik bekezdés után tétessék a következő bekezdés: „Ily fontos tárgynak tart­juk az erdélyi unió kérdését, melynek a magyar országgyűlésen eszközölt megoldását több rész­ről, és különösen az erdélyi törvényhatóságok és választókerületekben történt nyilatkozatok folytán nem tarthatjuk megnyugtatónak. Tagadhatatlan, felséges ur! hogy az unio-törvények, habár for­májukra nézve kifogás alá nem jöhetnek is, de azok lényegükben egy saját autonómiával bíró ország létele és népeinek leglényegesebb érdekei felett határoznak, a nélkül, hogy azon ország, illetőleg népeinek kiváló és természetes majoritása az emiitett törvények hozatalában, érdekeihez ké­pest, a demokratia alapján és az igazság örök elve szerint részt vett volna, mely utóbbi elv figyelembentartása nélkül, ugy hiszem, a mai korban lehetetlen tartós és biztos jogi közállapo­tot létrehozni. E mellett szem elől téveszteni nem lehet azt, hogy az erdélyországi román nemzet, még mielőtt alkotmányunk visszaállítta­tott volna, habár nem is ezen alkotmány szelle­mében, de mégis tettleg mint ösztényező lépett a status-életbe. Ugyanazért készségünket nyilat­koztatjuk, akár felséged kormánya indítványa, akár saját kezdeményezésünk folytán uj törvény­czikket alkotni, mely szerint, figyelembe véve Erdély összes lakosságának, nevezetesen pedig a román nemzetnek életérdekeit és jogosult igé nyeit, a két testvérország közti egyesülés az örök igazság biztos alapjára fektettethessék. Kuk Jenő, Hódosiu József, Borlea Zsigmond, Mocsonyi Sándor, Mocsonyi Antal, Blocsonyi György, Miron Román, Romann Sándor, Wlád Alajos, Jonescu Döme, Buttyán Sándor. Babesiu Vincze, Jonescu Lázár, Gruescu Lázár, Popovics Zsigmond, Jurka Vazul." Bethlen János gr.: T. ház! E mó­dositvány szintén azon sorba jön, még pedig sokkal inkább, mint az előbbi: mert az első oly törvény ellen tétetett, melyet tavaly hoztunk, és a mely ellen maga a kisebbség egyetmást fel­hozott ; ezen törvény pedig nem is a múlt or­szággyűlés, hanem az 1848-ki országgyűlés által hozatott. Nem is kivánok tehát hozzászólani; hanem e részben is egyszerűen pártolom Deák Ferencz indítványát. 48*

Next

/
Thumbnails
Contents