Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-24

24. országos Ülés június 4. 1869. *"> rV jS öíí> közjogi kérdés, és e kérdés között. A közjogi kérdés olyan, melyre nézve mi nem a létező törvényt akarjuk kijavitani; hanem azt egészen akarjuk félretenni. A nemzetiségi kérdés sokkal kedvezőbb helyzetben van, mert azon a törvényhozás javíthat, holott a mi meggyőződésünk szerint az 1867. XII. törvényczikknek elve levén rósz, az másként nem javítható, mint ha egészen megsemmisíttetik. Én annálfogva kijelentem örvendezésemet, és azt hiszem, hogy mindenki, ki hallotta e házban a nemzetiségek részéről tett nyilatkozatokat, lehetetlen, hogy ellenkező nézetben legyen. Gróf Széchenyi bemutatta . . . (Közbvkiáltások: Tán Zichy f) — Ez épen nem . . . Gróf Széchenyi bemutatta nagyon sokszor, hogy ő keleti fajból eredt: igen szerette a hasonlatokat, és sokszor többeket meggyőzött hasonlatai, mint argumentumaival. Hasonnemü kérdés forogván fen egy társaságban, egy anekdotát mondott, melyet kegyes engedelmével a háznak elmondhatok, mert nagyon tanulságos. Minthogy a pártokra vonatkozik és minthogy a nemzetiségek is ugy tekinthetők mint pártok, azért ugy hiszem helyes lesz az alkalmazás is. Azt az anekdotát mondotta Széchenyi egy alkalommal, hogy egy házban a folyosó mentében épen egyszerre jelent meg, az ajtón kijőve a kéményseprő és a fehérbe öltözött szobaleány, s pedig megjelentek éji 12 órakor, e réínes időben mindkettő megijedt egymástól: a szobaleány azt hivé, hogy a fekete kéményseprő, az ördög; amaz is respectussal viseltett az ellenében, kit látott, mert azt kivé, hogy az angyal; és mindaddig, mig a nap fel nem jött, ugyan azon positurában maradtak, mert mindkettő félt egymástól: azonban midőn a nap feljött, azt mondta mindkettő, hogy hiszen mi mindketten ugyan azon házhoz tartozunk. (Atalános derültség.) En azt hiszem, t. ház, ha ezen anekdota alkalmazható volt, ugy ez bizonyára most nagyon jól alkalmazható Magyarországon, a nemzeti kérdésben. Már most látjuk, hogy némelyeknek sőt többeknek a hallott nyilatkozatok szerint feljött a nap, már nem ugy tekintenek az előtfcök számosak által feketére festett nemzetiségi ügyre, hogy az az ördög. És most valóban harmadszor is kimondom, hogy soha e teremben, épen mert oly fontosnak tartom a nemzetiségi kérdést, nagyobb örömet nem éreztem, mint ma. De miután ez tisztán reformkérdés, azaz egy létező törvény javításának kérdése, azt gondolom, az ellen, mit Pest belvárosa érdemes képviselője mondott, nem lehet észrevételt tenni, hanem azt el kell fogadni. Es én előre kijelentem, hogy ha e tárgy itt törvényjavaslat alakjában fog előhozatni, mennyiben az meggyőződésemmel és nézetemmel megegyezik, (Derültség.) azt pártolni fogom. Pártolom Deák Ferencz előterjesztését. Borlea Zsigmond: Tisztelt ház! Én ugy hiszem, mihelyt az országgyűlés meggyőződött arról,, hogy valamely általa hozott törvény az ország lakosainak nagy részét ki nem elégíti, kötelessége e törvényjavaslatot a lakosok megnyugtatására megváltoztatni. Már pedig mindnyájan tudjuk, vagy legalább nagyobb része a háznak meg van arról győződve, hogy a nemzetiségi törvény a nem magyar nemzetiségeket nemcsak hogy ki nem elégítette, de épen ellenszenvet költött fel. Ezt mindnyájan tudhatjuk, t. ház, mert ugy hiszem, a közvélemény mindenütt a sajtó utján nyilatkozik : már pedig nem csak Magyarországban, hanem egész Ausztriában, a román lapok közöl egyetlen egy sem nyilatkozott ezen a t. ház által múlt évben hozott törvén}^ felöl kedvezőleg; de sőt mindegyik roszalta, kárhoztatta azt. Tadjuk továbbá, hogy bármelyik megyében olvastatott fel ezen törvényjavaslat, a románok mindenütt fölszólaltak ellene; ha bár — ha jól emlékszem — Perczel Béla képviselő ur a múlt héten igen megdicsérte ezen törvényjavaslatot és azt mondta, hogy talán nincs párja egész Európában, és hogy az mindenkit kielégített. En részemről tagadom ezt. Egyébiránt igen könnyű a t. kormánynak és azon t. uraknak meggyőződést szerezni erről; t. i. hívják egyszerűen congressusra össze a nem magyar nemzetiségeket. Ha ez meg lesz e törvénynyel elégedve, én részemről soha többet egy szót sem mondok ellene. A mit Zmeskál Zoltán képviselő ur a nemzetiségekre nézve mondott, bátor vagyok megjegyezni, hogy midőn a múlt évben törvény által kimondatott, hogy mindnyájan magyarok vagyunk, ez nem a mi beleegyezésünk és szavazatunkkal történt; tehát nagyon természetes, hogy e kifejezés reánk erőszakoltatott. Már pedig azt nagyon jól tudjuk, hogy még az egyes ember is, ha bár mire és bár hová is erőszakoltatik, az alól és onnan mindig szabadulni törekszik. Sőt ha lehetséges, hogy élő ember a paradicsomba jusson: meg vagyok győződve, hogy ha oda is erőszakkal vitetnék, onnan is elfutna, csak azért mert erőszakkal vitték oda. Én részemről tehát pártolom a módositványt, és pedig azért is, mert a mint Deák Ferencz képviselő ur mondta; ha a képviselők valamelyike egy törvényjavaslatot fog e tárgyban előterjeszteni, a ház kész azt elfogadni. (Felkiáltások jobb felől: Tárgyalni!) Én legalább ugy értettem, és ugy szeretném érteni, de legyen tehát kész tárgyalni. Nem látom át tehát, miért ne lehetne e passusb behozni a feliratba is, any-