Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-24

376 24. országos ülés június 4. 1869. nyival inkább, mert az nekünk nem magyaroknak megnyugtatásunkra szolgálna, tehát még opportunitási szempontból is el lehetne fogadni, pedig az opportunitásról annyit lehet e hazában hallani! (Zaj. Szavazzunk!) Joanescu Lázár: T. ház! Midőn szerencsém van képviselői kötelmemnél fogva a Buttyán László képviselő- és elvtársam által indítványozott válaszfelirati módositvány pártolásához indokaim előadása végett a t. ház türelmét kevés időre igénybe venni, nem mulaszthatom el mindenekelőtt kinyilatkoztatni, miszerint én ezen kötelességszerű felszólalásommal korántsem szándékozom a nemzetiségi ügynek elméleti elemzésébe vagy vitatkozásába bocsátkozni: mert nem tekintve azt , hogy ezen kérdésnek ilyszerü kifejtése és megvitatása, nézetem szerint, a magas trónbeszédre adandó válaszfelirati tárgyalás alkalmával czélszerü sem lehetne, és eltekintve attól, hogy habár épen ezen nagy fontosságú kérdést tárgyazó munkák és elméleti értekezések egy hosszú sorozatot is képesek felmutatni : mégis akkor, midőn ezen ügy a törvényhozás szine elé kerül, minden más ügy, a gyakorlati élet, számtalan más viszonynak és különösen az állam összes intézményeinek egybevetéséből nyer alkalmazást és megoldást ; nem tekintve, mondom, mindezt: én politikai meggyőződésemnél fogva is a nemzetiségi ügynek csak azon megoldását tartom, s tarthatom üdvösnek és megnyugtatónak, mely nem az abstract elmélet által felállított valamely magasztos eszme, hanem az alkotmányosan rendezett vagy rendezendő állam alap- és fő föltételeiül tekintendő valódi polgári szabadság eredménye és következményeként mutatkoznék: mert mély meggyőződésem, hogy csakis a valódi polgári szabadság alapját képező intézmény és törvény lehet tartós és igy biztos; minden más intézkedés eszköz lehet valamely mellékes czél elérésére, de ezáltal, nézetem szerint, a valódi czél soha sem fogna eléretni. Ezen meggyőződéstől áthatva és vezéreltetve, lehetetlen volt t. ház, hogy a válaszfelirat átalános tárgyalása alkalmával több jobboldali szónok által a nemmagyar nemzetiségekre vonatkozott direct és indirect megjegyzései és nyilatkozatai méltó aggodalmat ne gerjesztettek volna bennem, mert azok egy része a már most törvényesen is elismert nemzetiségi viszonyt, az ellenzék ellenében, egy nyomatékos argumentumnak vélte felhozni arra nézve, hogy a 6 7-ki XII. t. czikkben foglalt egyezmény a kiváló magyar érdekekben üdvös lenne, addig másik része a nemzetiségi ügyet, a múlt országgyűlésen alkotott t. ez. folytán, teljesen s végleg megoldottnak tekinti; sőt Perczel Béla képviselő ur még azt is hozzá tette, hogy az országgyűlésnek e tekintetben tovább mennie annyit jelentene, mint a magyar nemzet abdicatioja. Meglehet, t. ház! hogy emberi gyarlóságból eredő azon természetszerű előszeretetnél fogva, melylyel saját nemzetiségem iránt viseltetem, — a nemzetiségi ügynek miképeni megoldásában tévedhetek; de ez egyben bátran és határozottan merem állitani: meggyőződésem semmiféle tévedésen sem alapszik, hogy t. i. román nemzetiségem, mint ilyen, a magyar állam állami önállóságának és függetlenségének kivívásában soha akadályul nem szolgálhat; mert ezt saját jól megfontolt érdeke sem kívánhatja. Továbbá mély meggyőződésem: hogy a t. jobb oldal azon szónokai, a kik azt hiszik, hogy a 67-ki XII. t. ezikkben foglalt egyezmény által a magyar politikai nemzet mindazon károkra és hátrányokra nézve, miket a politikai magyar nemzet látszólagos belfényért külhatalmában és állam-önállósága biztosításában szenvedett, kármentesítve legyen, számításukban nagyon csalatkoznak : mert, nézetem szerint, egy nemzet, mely állami önerejére biztosan nem támaszkodhatik, nevezze magát bár ezerszer is politikai nemzetnek, és a mely cselekvési szabadságát bizonyos feltételhez kötötte, az egyezmény vagy jobb sors által részére juttatott suprematiát a többi nemzetiségek felett élvezheti ugyan, de, nézetem szerint, csak addig, míg a feltételeket teljesiti, vagy ha szabad magamat ugy is kifejeznem, addig, mig a feltételeket megszabott hatalom másként nem gondolkoznék. Ilyen nem helyesen számítók közé sorolom én a különben általam nagy tudománya után igen tisztelt Zsedényi képviselő urat is, ha netán ő akkor, midőn az ellenzék sorainak valami vegytani szaporodására vonatkozott czélzatával az ellenzékhez tartozó nem magyar nemzetiségű képviselőket értette volna. Zsedényi képviselő ur ezen czélzását — a mennyiben hazafiúi és képviselői önérzetem nem engedi feltennem, hogy az e házban viszhangra találna, és a mennyiben erre a maga helyén és idején Ivánka Imre képviselő ur ugy is sikerrel megfelelt — visszautasításra nem méltatom; azonban engedje meg a képviselő ur, ha bátor leszek annyit felemliteni, hogy igen is magam is az ellenzékhez tartozom, de nem felforgatási szándékkal, vagy hogy saját nemzetiségemet, a magyar nemzet rovására felemelni törekedjem; hanem hogy alkotmányos utón és törvényes fegyverrel egy biztosabb, jobb és az ország törvényével megegyező államszervezet kivivására köz vitézként küzdjek; (Éljenzés bal felől) és hogy a belreformokra nézve karöltve megszavazzam mindazon szabadelvű törvényeket, melyek már most teljesen hi-