Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-24

370 24. országos ülés június 4. 1869. azon jogoknak, melyeket kívánhatnak a Magyarországban lakó nemzetiségek. És itt ismét emlékeztetem a t. házat azon anologiára, mely fenáll a közjogi kérdés és a nemzetiségi kérdés közt: t. i. ottan mondatott egy részről az igen t. közoktatási miniszter ur által, hogy a becsületesség a közjogi kiegyezésnek legbiztosabb támpontja. Ugy van ez a nemzetiségi kérdéssel is. Azon megyékben, hol ilyen becsületesség az illető községeknél tökéletesen létezik, minden tekintetben kielégítő a kormányzásban, és ott a törvény is kielégíti a közönséget, de nem ott. hol erre nézve nem áll ugy a dolog (Közbeszólás: Hol van ezf) Felhozhatom például Bács megyét, melynek Kulpin kerületét van szerencsém képviselni. Ott az egyenjogúság tökéletesen keresztül vitetett, mert minden járásban, a hol több nemzetiség lakik, a szolgabíró magyar, az esküdt szerb ,, vagy német, és a beadványok elintézése azon nyelv szerint történik, a melyben azok beadattak, így van ez Bács megyében, és ezzel minden bácsmegyei meg van elégedve ; de nem mindenütt van ez igy. Felhozhatnék esetet, hol a megyének kilencz tizedrésze tót, s mégis nem rég megtörtént, hogy ezen uj törvény értelmében, miután a választmány egy ötöd része nem pártolta a tót jegyzőkönyv vitelét, az illetőknek javaslata megbukott, holott mindenki tudja, hogy a megye tót, tudjuk mi is, hogy igy állíttatott össze a bizottmány. Igy tehát mindenesetre csupán a becsületesség, a méltányosság, az igazságszeretet vezérli Bács megyében az ennek élén álló férfiakat, és ez tökéletesen valósítja az egyenjogúság eszméjét. Másutt azonban, a hol ily elvek nem vezérlik az illetőket, ezen törvény eszméje ki nem vihető. T. ház! A mostani vitákban igen sokszor hallottam hangsulyoztatni a kül- és belbékét. En igen is óhajtom a békét, a külbékéhez nem szólok, de a belbékét óhajtom minden áron fentartani. Hanem irtózom a békének egy nemétől, mely összebuvásban, suttogásban, ilyesmiben fejezi ki magát, (Felkiáltások: Hol van az f) ily békét én nem óhajtok a hazának, és épen azért kívánom, ne szolgáltassák alkalom az ily békének kifejtésére. hogy Metternichhez bejött volna egyszer egy rendőrfőnök, midőn Metternich kérdezte tőle, mi az újság? ez azt felelte: „Magyarországban nagy lárma van, de lengyelországban legnagyobb béke uralkodik ;" erre azt felelte : Magyarországtól nem félek, de igen is félek attól a békétől, mely Lengyelországban van. Ily béke a legveszedelmesebb, és ha» mégis olyankor, a mikor nyilt homlokkal lépünk ki a sikra, a mikor nyilt homlokkal védjük nemzetiségünk jogait, netalán találkoznak olyak, kik ezen hangunkat elnyomni akarják, azok fejlesztik ezen általam kívánatosnak nem tartott békét. Kérem tehát meghallgatni szavainkat, kérem, hogy minden nemzetiségi mozgalmunk ne tekintessék pánszláv agitatiónak: (Egy képviselő közbeszól: Pedig gyakran az!) mert lelkes barátja vagyok én is azon mozgásnak, melyet t. Nyáry Pál képviselő ur említett-beszédében, mert csak ily módon, ily mozgás alapján fejlődnek ki azon ideák, melyekből a valóságos béke, és a mi legfőbb, az összetartás és egyetértés növi ki magát. Mondatott itt is olyasmi, a mi ezen veszélyes békét előmozdítani alkalmas (Halljuk!); mondatott ugyanis, hogy „tisztátalan elemek is vannak az ellenzéknél." Megvallom, hogy engem ezen szó igen meglepett, mert én nem tudtam azt máskép magyarázni, mint ugy, hogy az az úgynevezett földosztókra vagy az országdarabolókra értelmeztetett. Es én ünnepélyesen tiltakozom azon tisztátalanság ellen elvtársaim nevében, és ünnepélyesen tiltakozom az ellen is, mintha a bal párt szövetkezett volna velünk. Nekünk a bal párttal semmi értekezletünk, semmi szóváltásunk nem volt; a bal párt nem szólított fel minket, hogy mellette agitáljunk, és igy a bal párt haladt a maga utján, és mi is haladtunk saját utunkon. Es e tekintetben semmi közös egyetértés, semmi solidaritás köztünk nem létezik. (Zaj.) Hogy pedig mi mégis rokonszenvezünk a bal párttal, annak nem a bal párt az oka, hanem az események, melyek hazánkban legújabban lefolytak. T. ház! Még egyre akarnám figyelmeztetni tisztelettel. Tegnap vagy tegnapelőtt említtetett fel egy angol államférfiunak azon mondata, hogy minden nemzet csak annyi szabadsággal bír, a mennyit érdemel, hanem ez egy kevéssé meg lett fordítva, t. i. ekkép, hogy minden nemzet csak annyi önállósággal bír, a mennyit saját erejével ki bír küzdeni. Itt ismét összefüggésben van ezzel a nemzetiség. A nemzetiségek azon erők, a melyekre kedves hazánkban támaszkodni kellene és támaszkodni lehet akkor, mihelyt azok kielégítve lesznek. Lehet reájok támaszkodni, és nem kell támaszkodni másra, mint a hogy ez a mostani közjogi kiegyezés szerint történni látszik. Támaszkodjék az ország azon félreismert és ok nélkül — mondhatom istenemre — ok nélkül gyanúsított nemzetiségekre, és bizonyosan ki fogja vinni függetlenségét és önállóságát, melyet most is Pest belvárosának képviselője hangsúlyozni méltóztatott. Mindezeknél fogva nem akarva tovább is a t. ház figyelmét és türelmét fárasztani, egyszerűen kijelentem, hogy pártolom a módositványt. Zmeskál Zoltán: T. ház! Nekem is szerencsém lévén egy tisztán tót ajkú kerület képviselőjének lehetni, lehetetlen, hogy annak