Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-24

24. országos Ülés június 4. 1869. 369 Deák Ferencz : T. ház! (Halljuk!) Az 1868-iki törvényhozás megalkotta a nemzetiségi egyenjogúságról szóló tőrvényt. Azon szándékkal alkottuk azt meg, hogy minden, bármüy nemzetiséghez tartozó, bármily ajkú polgárnak egyenjogúsága a lehetőségig biztosittassék, s e mellett az ország önállása, együtt maradása, szervezete stb. fentartássék. Most indítvány tétetik, hogy mi magunk mondjuk ki, miszerint ezen törvény azért revideálandó, mert a nemzetiségeket nem elégítettük ki. Lehet, hogy a ház többsége az okok meghallgatása után ujabb javaslatot vesz tárgyalás alá; de hogy mi a trónbeszédre adott válaszfeliratban, a nélkül, hogy ujabb törvéayjavaslat előttünk volna, a nélkül, hogy az megvitattatnók, mindjárt előre kimondjuk, hogy azon törvényt nem tartjuk helyesnek, hogy nem tartjuk kielégítőnek: ezt tőlünk, ugy hiszem, senki sem fogja kívánni. (Helyeslés.) Óhajtja mindenki a közmegelégedést; hanem én azon véleményben vagyok , hogy ha a törvényt ugy alkottuk volna, mint a múlt országgyűlésen a kisebbség kívánta: akkor sem lett volna az országban közmegelégedés: mert a közmegelégedésre törekedni kell ugyan, hanem a törvényhozást mindenekelőtt az igazság, a méltányosság s az ország közérdeke vezérli, miután azt el nem kerülheti, bármily törvényt alkosson is, hogy legyenek olyanok, a kik azzal nincsenek megelégedve. Minden képviselőnek jogában áll, valamely fenálló törvény változtatását sürgetni és arra nézve javaslatot készíteni. Ha a t. képviselő urak ily javaslatot fognak bármikor beadni: a ház okvetlenül szólni fog a felett, hogy tanácskozás alá veendő-e, és mikép határozzon felette? (Helyeslés), hanem előre, a válaszfeliratnál, kárhoztató ítéletet mondani azon törvényre, melyet a múlt országgyűlésen alkottunk, uj törvényjavaslat nélkül, a nélkül, hogy a tárgy külön megvitattatnék: ezt nem tartom helyesnek s a fenálló formákkal megegyezőnek. (Atalános helyeslés.) Még helytelenebb volna azt épen ezen pontnál kimondani. A válaszfelirat ezen pontja azt mondja (Olvassa:) ,,Sok időt, nehéz munkát vesztiek igénybe azon fontos tárgyak, melyek a legmagasabb trónbeszédben különösen meg vannak említve; de még ezeken kivül számos és nem csekélyebb fontosságú kérdés megoldására kell a törvényhozás figyelmének kiterjedni; fordulhatnak s valószínűleg fordulnak is időnkint elő ily tárgyak tanácskozásainkban, s mi ezekre nézve is fel fogjuk terjeszteni Felségedhez megállapodásainkat.' ' Ha ezen tárgy is azok közé tartozónak teKÉPV. H. NAPLÓ 18f| I. kintetik, szintén lehet indítványozni uj törvényt, és a ház fog felette határozni. Nemcsak ezen egy, hanem sok más törvényre nézve is történhetik az, hogy valaki indítványt tesz, és felvételét és a régi törvény megváltoztatását sürgeti. Miért tehát egyet különösen megemlíteni épen ezen pontnál, a nélkül, hogy a többit is megemlítenék ? Ha — mint emlitém —• nem volna joguk a képviselőknek, bármely törvény megváltoztatását indítványozni: akkor még érteném a felszólalást, de ez a joga meg van minden képviselőnek. Ezen kérdésnek most, minden előleges vita nélkül elfogadása Dem tartozik a politikai lehetőségek sorába: mert a ház bizonyosan csak akkor határozhat fölötte, ha az uj tervet, uj javaslatot és annak indokait látja. Azt tartom tehát: ne keverjük össze ezen tárgyat a válaszfelirattal. Ha indítvány fog tétetni: akkor szólhatunk hozzá. (Elénk helyeslés.) Uhlarik János: Én az előttem szólott igen t. képviselő ur indítványával meg vagyok elégedve, és szívesen elállók beszédemtől, ha e tárgyban törvényjavaslat fog beadatni, a melynél fentartom magamnak a jogot felszólalni. (Atalános helyeslés.) Paulini Tóth Vilmos: T. ház! (Halljuk!) Nekem azon észrevételem volna az igen t. előttem szólott Deák Ferencz képviselő ur beszédére, hogy igen is helyén volna talán és jobban helyén volna, ha általunk külön törvényjavaslat készíttetnék, és a ház asztalára letétetnék, mely azután tárgyalás alá vétetnék. Azonban több helyről hallottam azt is mondatni, hogy: ha az ember minden alkalommal és akárhol és mindig nem sürgeti jogainak érvényesítését, ez némileg jogfeladásnak tekintetik. {Ellenmondás. Zaj. Halljuk!) Engedelmet kérek: egészen analóg eset van a közjogi kérdésben. A közjogi kérdés meg van vitatva, el van döntve, és mégis a t. ház igen nagy pártja épen ezen álláspontból egészen külön felirati javaslatot tett a ház asztalára; annak daczára, hogy joga volna ezen közjogi kérdésre vonatkozólag törvényjavaslatot letenni a ház asztalára, és annak tárgyalását kérni. Ez ugy hiszem, nem egyéb, mint folytonossága a jognak, vagyis nálunk a nemzetiségeknél, folytonossága a jogtalanságnak; és ámbár tudom, hogy e tekintetben jó formán semmi ujat nem mondhatunk, kik ezen módositványt aláirtuk, mert jól tudom azt, hogy ezen kérdés a múlt országgyűlés alkalmával minden részről pro és contra teljesen megvitatattott; mégis *a praxisból tudnék két -három vagy tán több esetet felemlíteni, mely bizonyítani fogná, hogy azon törvény nem minden tekintetben felel meg sem a kor igényeinek, sem 47