Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-24

368 24. országos ülés június 4. 1869. mint a külön nemzetiségeket is közelről érdekli: hazánk iránti tiszteletből s önfentartási ösztönből kötelességemnek tartom azonnal felolvasandó módositványomat benyújtani. Én t. ház, azok sorába tartozom, kik hazánk integritását tiszteletben tartják, s közös alkotmányunk kifejlődését tiszta szívből óhajtják ; s épen azért, mert közös alkotmányunk kifejtését előmozdítani főóhajtásom; e törekvésemből kifolyó kötelességemnek tartom, a t. ház figyelmét egy, szerintem, nagy horderejű körülményre fölhívni. Nem czélom a múlt országgyűlés vég napjaiban a nemzetiségek egyenjogúsága tárgyában hozott törvényezikket fejtegetni; legyen szabad azonban nyiltaa kimondanom, hogy én valamint akkor, ugy jelenleg is azon meggyőződésbea és erős hitben vagyok, hogy a t. ház ezen törv. czikk hozatalánál e tekintetben nem mondta ki az ultimátumot, annál kevésbé, mert minden párt meggyőződhetett arról, hogy ezen t. ez. a különböző nemzetiségek jogos és méltányos igényeit ki nem elégíti. Ezt bizonyítják mind azon nyilatkozatok, melyeket a múlt országgyűlésen a különböző nemzetiségek által választott országgyűlési képviselők hangoztattak; bizonyítják mindazon mozzanatok, melyek a t. czikk alkotása óta a nemzetiségek politikai életében felmerültek. Kívánjuk tehát, hogy az 1868: XLIV. t. ez. revisió alá vétessék, és akként módosíttassák, hogy nyelvünk és culturánk biztosítva legyen. Nem kívánunk mi olyat, mi Magyarország állami lételét és összetartó kapcsát meggyengítené, vagy veszélyeztetné: hanem kívánjuk azt, hogy mint e haza lakosai, a hazában lakó minden nemzetiséggel egyetértésben , békességben és egyenjogúságban élhessünk; (Helyeslés!) és épen azért óhajtom, hogy a legjobb akaratunk ne magyaráztassék mindig félre, ne gyanusitassunk akkor, mikor számunkra életet és szabadságot akarunk biztosítani: mert a szabadság és élet nélküli lény nem használhat semmit, sem magának, sem a hazának. Ezen nemzetiségi kérdés szerencsés megoldásának szüksége több országgyűlésen keresztül már elléggé meg levén vitatva, szerintem nincs egyéb hátra: csak őszinte jóakarat, és a gordiusi csomó meg van oldva. Ne mondjuk, és talán ne is kívánjuk azt, hogy mi 15 millió magyar vagyunk; hanem fordítsuk oda figyelmünket és akaratunkat, hogy Sz. István koronáját 15 millió egyenjogú, egyetértő békés polgár képezze. Az elmondottaknál fogva szabadságot veszek magamnak hinni, hogy a t. házat át fogja lengeni az egyetértés és testvériség magasztos szelleme és törvényes alkalmat fog nekünk nyújtani arra, hogy mint életerős testvérek factorai lehessünk a haza alkotmányos kifejlődésének, a belreformok democraticus alapokon leendő létrehozatalának ; tényezői legyünk egy erős államélet létrehozásának, melyről bátran elmondhassuk: „Nec portae inferni praevalebunt adversus eam!" Szerintem azt nagyon könnyen elérhetjük, ha a közös testet és a közös hazát minden felől a béke és egyetértés erős páaczéljával fedjük be; hámi az alkotmányos jogokat testvériesen megosztjuk akként, a mint viseljük annak terheit. Mutassuk meg a civilizált Európának, hogy mi felfogjuk a kor igényeit és nem használjuk fel végzet adta hatalmunkat arra, hogy csak látszólagos jóllétet idézzünk elő; hanem erős alapon haladunk előre az idővel, nem hagyunk hátra semmi reservátát, hogy azt valaha valaki közös alkotmányunk és hazánk kárára felhasználhassa. Ezek előre bocsátása után, módositványomat előleg is a t. ház pártfogásába ajánlva, azt a t. ház asztalára leteszem. Jámbor Pál jegyző {olvassa a módositványt): „A 4-ik bekezdés után tétessék a következő bekezdés: „Nem mulaszthatjuk azonban az ily fontos tárgyak közöl felemlíteni a nemzetiségi kérdést, melynek szerencsés megoldása, szerintünk, a hazában lakó népek morális, szellemi és anyagi felvirágzásának föltétele, s következőleg, élet-feltétel az egész hazára nézve. E tekintetben a múlt országgyűlés alkotott ugyan egy törvényczikket, s hiszszük, hogy épen ez okból felséged atyai gondoskodása hagyá érintetlenül ezen kérdést a trónbeszédben; azonban nem tagadhatjuk felséges ur, hogy azon törvényczikk szerinti megoldás nem eredményezett az ország minden népénél közmegelégedést; miért is, mi azon lelkiismeretes meggyőződésben, hogy közös hazánk boldogsága csak is az ország összes népeinek minden jogos követelménye kielégítése által érhető el, nem tekinthetjük ama kérdést véglegesen megoldottnak: ugyanazért hajlandók vagyunk azt, akár felséged kormánya, akár az országgyűlés kezdeményezésével ujolag tárgyalás alá venni, és annak folytán az ország territoriális és politikai egységének fentartása mellett, a teljes jogegyenlőség alapján a hazában lakó minden nemzetnek, mint olyannak, létét és elidegenithetlen jogait törvény által biztosítani. „Buttyán László, Maniu Aurél, Hódosiu József, Kuk Jenő, Babesiu Vincze, Sztratimirovics György, Paulini Tóth Vilmos, Uhlarik János, Borlea Zsigmond. Romann Sándor, Gruescu Lázár, Konyovics Antal, Mocsonyi Antal, Mocsonyi György, Mocsonyi Sándor, Jóneszku Lázár, Jurka Vazul, Mihályi Péter, Wlád Alajos, Pap József, Popovics Zsigmond, Jóneszku Döme, Román Miron."