Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-24
24. országos Ülés június 4. 1869. 355 jegyző úr fogja vezetni, a szólókat ő és Jámbor Pál jegyző urak fogják jegyezni. Jámbor Pál jegyző: Sehvarcz Gyula úrnak interpellátiója van. Elnök: Az interpellátió előtt van szerencsém a kilencz osztály megalakulásáról jelentést tenni. Az I. osztályba elnökül Kerkapoly Károly választatott, jegyzőül Bujanovics Sándor; a II. osztályba elnökül Jankovics Antal, jegyzőül Térey Pál; a III. osztályba elnökül Dániel Pál, jegyzőül Majláth István; a IV. osztályba elnökül Pulszky Ferencz, jegyzőül Kemény Gábor; az V. osztályba elnökül Bethlen Farkas gr., jegyzőül Urházy öy ör gy; a VI. osztályba elnökül Justh József, jegyzőül Széll Kálmán; a VII. osztályba elnökül Madocsányi Pál, jegyzőül ifj. Zichy József gr.; a VIII. osztályba elnökül Horváth Mihály, jegyzőül Szögyény László; a IX. osztályba elnökül Zsedényi Ede, jegyzőül Horváth Döme. Schvarcz Gyula: Interpellatióm van az összes minisztériumhoz. Az 1848-ki III. törvényczikk az államtanács intézményét helyezi kilátásba; az én interpellatióm az államtanács intézményére vonatkozó, igen rövid és a következőleg szól: iS ,Szándékozik-e a minisztérium az 181-8-ki HL törvény czikk 19-ik pontjának felfüggesztéséről vagy módosításáról e ház elé törvényjavaslatot terjeszteni ? Elnök: Jegyző ur szives lesz ezen interpellátiót újra felolvasni. Széll Kálmán jegyző {felolvassa az interpellátiót: „Szándékozik-e a minisztérium az 1848 : in.t.ez. 19. §-ánakfölfüggesztéséről vagy módositásáról a ház elé törvényjavaslatot terjeszteni?" Elnök: Az interpellátió a minisztériummal fog közöltetni. Következik a válaszfebrati javaslat részletes tárgyalása. Széll Kálmán jegyző (olvassa a bizottság válaszfelirati javaslatát ] J. Elnök: Most következik a részletes felolvasás. Az első pontot méltóztassék felolvasni. Széll Kálmán jegyző (olvassa a mimet. Felkiáltások: Maradjon! Elfogadtatilt. Olvassa az első Jcikezdést.J Jámbor Pál jegyző: E pontra nézve Irányi Dániel urnák módositványa van. Irányi Dániel: T. ház! Első levén, ki a t. miniszterelnök urnák tegnapi beszéde után e házban szót emelek, lehetetlen, hogy ne tiltakozzam a miniszterelnök urnák ép ugy törvény-, mint alkotmányellenes nyilatkozata ellen, melyet itt, a törvények'magyarázatát illetőleg, részéről hallani szerencsétlenek voltunk. (Felkiáltások jobbról: A tárgyhoz!) Tiltakozom annyival l ) Lásd az Irományok 6-dik számát. inkább, mert nem véletlenül kiejtett szóról van szó, hanem, ugy látszik, egy követett és követni szándékolt eljárásnak védelméről. Különben a miniszterelnök ur megragadta volna az alkalmat, hogy jóvá tegye első napi hibáját, midőn t. barátom Simonyi Ernő beszédében ugy szólván arany hidat vert számára, melyen visszatérhetett volna tisztességes, alkotmányos módon az alkotmányosság sánczai közé. Azonban e tárgy sokkal fontosabb, sokkal komolyabb, semhogy azt ily mellékes utón lehetne elvégezni. Majd visszatérünk arra, miután komolyan megfontoltuk, hogy mit tevők legyünk. r Es most átmegyek a szőnyegen levő tárgyra. (Halljuk!) T. ház! Ha, daczára a tegnapi szavazás eredményének, mégis az első ponthoz kivánok szólani, mely a közjogi viszonyokat tartalmazza, (Közbeszólás: Azokról itt nincs szó!) ugy nem azért teszem azt, mintha a lefolyt vitát folytatni akarnám, hanem inkább, hogy egy utolsó kísérletet tegyek, ha nem lehet Önöknek meggyőződésére, legalább saját lelkiismeretem megnyugtatása végett. A t. jobb oldal tagjai és maga annak igen tisztelt vezére Deák Ferencz képviselőtársunk ismételve kijelentették, hogy nem tekintik az 1867ben alkotott müvet oly tökéletesnek, mikép azt mással, jobbal fölcserélni ne lehetne, mikép készek elfogadni minden javaslatot, mely a XH-ik t. czikknél jobb, ha egyszersmind kivihető. ED azt gondolom, t. ház, nincs közöttünk senki, ki a nemzetnek minél nagyobb önállóságát, minél nagyobb függetlenségét ne óhajtaná; és nincs ki ne volna meggyőződve, hogy a tisztán personál unióra fektetett függetlenség a 67. XH-ik t. czikkben foglalt alapnál csakugyan több önállóságot biztosit a nemzetnek, és igy legalább elméletileg a mostaninál jobb. A kérdés tehát csak az: vajon e mindenesetre jobb, kielégitőbb alap kivihető-e vagy sem? Az ellenvetések, melyek a mi felfogásunk, a mi javaslatunk ellen tétetnek, különösen a külés hadügyet tárgyazzák. Azt mondták a t. jobb oldal szónokai, hogy, miután egy fejedelem alatt áll két állam . . . (Felkiáltások jobb felől: Ez nem az első ponthoz tartozik!) De kérem ez az első ponthoz tartozik. (Felkiáltások: A másodikhoz!) Engedelmet kérek az első pontban az van: „Örömmel fogadtuk felségednek a legmagasb trónbeszédben foglalt azon felszólítását, hogy a nemzet összes erejét gyorsan és határozottan a benső átalakulás nagy munkájára irányozzuk." (Felkiáltások jobbról: Maradjon! Halljuk!) Két ellenvetést, mondom, hallottunk külö-
