Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-22

22. országos ülés június 2. 1869. 333 consolidatiot és a belbékének megóvását ? Én arra hívhatnám fel a képviselő urat: mutassa meg, mikor léptünk mi fel az egyezkedés ellen ? Mi felléptünk, fellépünk és fel fogunk lépni az egyezkedés módozata ellen; de az egyezkedés ellen nem. (Helyeslés bal felől. Felkiáltások jobb felől : Az mindegyt) Továbbá legyen szives kimutatni — kérdhetném ezt is tőle — (Halljuk!) hogy mikor hizelegtünk mi elérhetlen vágyaknak? (Felkiáltások jobbról: Mindig!) En nem hiszem, hogy magam, vagy elvrokonaim, beszédeinkben elérhetlen vágyaknak hizelegtünk volna. Nem hízeleg az elérhetlen vágyaknak, a ki azt mondja, hogy mit nem tart jónak és nem tartunk jónak, azzal szemben tiszteljük és tiszteljétek, tartsuk és tartsátok meg a törvényt: de az alkotmányos utón és az ország belbékéjének megzavarása nélkül igyekezzünk megváltoztatni azt. De viszont — nem kérdezve ez iránt többet — én kérdem most azt a képviselő úrtól, hogy vajon kik azok tehát, kik a történelem tanúsága szerint, a béke felbomlásának, a belbéke megzavartatásának okozói voltak? azok-e, kik — miként mondám — a törvények és a törvényes kormány-rendeleteknek megtartását hangsúlyozzák, sokszor kitéve magukat még megtámadásoknak is? azok bizonyosan nem! De magukban, önállólag még azoknak sem sikerült ez soha, a kik néhol a történelem tanúsága szerint, egyszer másszor czélul tűzték ki maguknak a belbéke megzavarását. Mert van annyi állandósági törekvés minden nemzetben, hogy megzavartatni belbékéjét, nyugalmát soha sem engedi addig, mig egy csökönyös párt, a mely mindazt, mit a nemzet alkotmányos utón elérni akar, előtte mint elérhetetlent tünteti fel; mig egy oly párt, a mely hosszú időkön keresztül a nemzet jogosult kívánalmai teljesítését lehetetlenné teszi, meg nem adja a kedélyeknek azon elkeseredést, a melyet azok, a kik a rend megbontására törekesznek, magokban elő nem idézhetnek, csak felhasználhatnak. (Elénk helyeslés bal félő. I) Ivánka Zsigmond: Hol van azon párt? (Zaj. Elnök csenget.) Tisza Kálmán: Én csak átalánosságban, figyelmeztetőleg hivatkoztam e tekintetben, ugy a mint felteszem Zsedényi úrról, hogy nem gyanusitólag, hanem figyelmeztetőleg szólt; {Zaj. Halljuk!) de most kénytelen vagyok bevallani, hogy, véleményem szerint, a ki ily élénken tiltakozik, találva érzi magát. {Helyeslés balról. Felkiáltások jobb felől: Ez gyanúsítás! ez méltatlanság !) Pulszky Ferencz: Ez a gyanúsítás! ez az izgatás! (Elnök csenget.) Tisza Kálmán: Igen t. cultusminiszter ur, előadván e tárgy feletti nézeteit — mint emlitém — figyelmeztetvén a közjogi megoldás következményeire, a nagyszerű anyagi lendületet illetőleg, mely a hazában mutatkozik, azt monda: hogy ő egyébiránt, mikor látja, hogy a bal oldal tekintélyesebb tagjai részt vesznek oly vállalatokban, melyeknek sikere a bel béke és ezen alap hosszabb fentartása nélkül lehetetlen, nem hiheti, hogy olyan erősen meg volnánk győződve ezen alap tarthatatlansága felől, mint én a többek közt mondám. (Ugy van! jobb felől.) Erre nézve azt jegyzem meg, hogy utoljára sok vállalatnál láthatjuk azt helytelenül s nagy mértékben hazánkban is, hogy részt vesznek benne némelyek csak azért, hogy az első kedvező perezben attól megválhassanak, és így biztosítsák magoknas a nyereményt, mielőtt még a baj bekövetkeznék. {Derültség jobb felől. Ez a bal oldalra szólt!) Ez tehát már maga elég indok volna arra, hogy ne fogadjam el azon feltevést, melyet mondott. De én elismerem, hogy a bal oldalnak azon tagjai legalább, kiket én ismerek, nem ily szándékból vettek részt azon vállalatokban, hanem azért, hogy azoknak sikerét minden körülmény közt biztosítsák; (Derültség jobb felől. Ah! Ah!) azonban nem szükséges azért, mert ily vállalatokban részt vesznek, hogy ők bízzanak a delegatió, közös minisztérium és közös hadsereg fenállásában; (Helyeslés bal felől) de igenis, bíznak abban, hogy fen fog maradni a kiegyezkedés, habár ezek megváltoznak és ezen utón meg lesz azon tartósság, melyet e vállalatokra szükségesnek tartanak. {Helyeslés bal felől.) Hozzá kell még tennem, hogy ha állana az, a mit a miniszter ur mondott, hogy a részvétel ezen vállalatokban annak a jele, mintha mi nem lennénk oly erősen meggyőződve ezen alap tarthatatlanságáról, hogy tehát azt tartósnak, fenmaradandónak tekintjük: ha állana ez — mondom — mit én ugyan kétségbe vonok: akkor kérem, nézzen szét minisztertársai, pártja tagjai ós legkölebbi barátai között: mert ha állana ez, akkor kőzőlük igen sokról el lehetne mondani, hogy meg voltak győződve a Bach- és Schmerlingrendszer állandóságáról, mert azon időkben élén állottak ilynemű vállalatoknak. (Helyeslés, derültség a bal oldalon.) T. miniszter ur átmegy azután arra, hogy ő nem fogadhatná el egyikét sem az ellenzéki javaslatoknak, azért, mert ha azok elfogadtatnának, a közjogi kérdések megoldása kellene, hogy első helyen tárgyaltassék, s így a reformok elhalasztatnának. Azt mondja továbbá, hogy egyátalában bármi történjék is, s bár meg van róla győződve, hogy a reformokat mi is komolyan akarjuk, mindamellett lehetetlen, hogy, mint gyakorlati politikusok, a reformok terén közreműködjünk, mert minél jobban oldatnának meg