Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-22

334 22. országos Glés június 2. 1869. a reformkérdések, mig ezen alap fenáll, annál jobban megerősitetnék ez a fennálló alap, és azt mondja, hogy mi nem követhetnénk más utal, mint azt, a melyet' mindannyian együtt 1865ben követtünk. A mi az első tételt illeti, abban, hogy, ha bármelyik ellenzéki javaslat fogadtatnék el, legelőször a közjogi kérdések megoldásának kellene bekövetkezni, szerintem tökéletesen igaza van; csakhogy meg vagyok győződve, hogy az időveszteséget, mely ez utón bekövetkeznék, kipótolná a reformoknak gyorsabb és czélszerűbb keresztülvitele (Helyeslés bal felől); de a mi állításának második részét illeti, abban nem értek vele egyet. En, t. ház, nem félek attól, hogy a közjogi alap a reformkérdések megoldása által meg fog erősíttetni, nem félek pedig azért, mert először nem hiszem, hogy az megtörténjék, sőt ellenkezőleg, hiszem, hogy épen a reformkérdések tárgyalásánál fog leginkább kitűnni a közjogi alapnak ezen irányban is hiányos volta; nem félek másodszor azért, mert ha csalatkoznám is ebben, és ha csakugyan sikerülne — mint óhajtom, hogy sikerüljön — a reformkérdéseket ez alapon a legjobban megoldani, azt hiszem, az ez által anyagilag és szellemileg megerősödött nemzet még kevésbbé tűrné el közjogi helyzetének csonkaságát, mint eltűri most. (Elénk helyeslés bal felől.) A mi a 65-ki példára való hivatkozást illeti, abban az igen t. miniszter ur méltánytalan volt önmaga és pártja iránt, midőn a 65-ik év és a jelen közt analógiát állított fel. Igaz, én rosznak tartom a jelen közjogi állapotot, rósz volt a 65-iki is, bizonynyal még nagyobb mértékben; de nem ebben van a lényeges különbség. A lényeges különbség" abban fekszik, hogy a 65-iki állapot törvénytelen volt, melyen tehát mozognunk nem nem volt szabad; a jelen állapot szerintem rósz ugyan, de törvényes, s ezen mozognunk kötelesség. (Helyeslés bal felől.) A közjogi megoldásról oly részletességben szólni, mint az igen t. miniszter ur teve, nem szándékom. Azonban engedje meg, hogy sajnálkozzam azon, hogy miután ő hivatkozva arra, hogy hiszen Angol-, Francziaország, Svájcz. s bármely más államok közt is vannak közösen érdeklő viszonyok, bebizonyította azt, hogy a közösen érdeklő viszonyok létele nem veszélyezteti az államnak önállóságát, — akkor tovább nem ment, és nem ajánlotta, hogy válaszszuk a megoldásnak is azon módozatait, melyek ottan gyakorlatban vannak. Mi különbség van ugyanis e tekintetben? más államoknak is vannak közösen érdeklő viszonyaik, más államok is lépnek egymással védés dacz-szövetségre, és elintéztetik az ügy mindig az illető kormányok és országgyűlések által. A különbség köztünk és az ő helyzetök közt csak az, hogy a mi ott időről időre merül fel, az nálunk a fejedelem ugyanazonossága folytán, némileg folytonos. De ugyan kérdem, nem lehetne-e épen azon az uion megoldani azokat, azért mert folytonosak, mint melyeket ott, a hol csak időről időre következnek be, és ezen megoldási módozat volt az, a melyet mi a 67-es bizottságban és a ház* ban 1866-ban ajánlottunk. Es mert most már arról szólok, felelek e tekintetben a t. igazságügyi miniszter urnák is és szabad legyen meghúznom a párvonalat: vajon megvan-e az önök eljárásának azon érdeme, hogy legalább kiszorították a roszabbat? En azt gondolom, hogy nincs meg. önök mindenkorra elvonlak az országgyűléstől a leglényegesebb jogokat ; önök a végrehajtást mindenkor állandóan egy közös minisztériumra bizták; önök a kölcsönös védelemből közös védelmet, és így a logika folytán közös egységes hadsereget alkottak; és kérdem : minek tettek ezzel eleget ? Az alkotmányosságnak nem: mert magok is bevallják, hogy a delegatió ezen kellékeknek nem felel meg teljesen. Azon czélnak tettek tán eleget, hogy minden esetre el legyen döntve ezen kérdések sor.-a, még akkor is, ha nem jöhet létre egyetértés a delegatióban ? De a czélt ebben sem érték el, mert ha oly erős paizs a becsületesség, a melyre a t. miniszter ur hivatkozik, oly kérdésekben, midőn egészen eltérők az érdekek, az egyik delegatió bizonynyal jobbra, a másik balra fog szavazni. Meg van hozva tehát az áldozat, nincs elérve a czél. Ezzel szemben azon javaslat, melyet mi akkor beadtunk, a kormányok előleges értekezése folytán, ezen ügyeknek azok általi előkészítését ós ugy az illető képviseletek elé terjesztését akarta, bizván a végrehajtást magukra a nemzeti kormányokra, és ezentúl a pártunk által beadott javaslat nem kivánt semmit, és én azt tartom, ezenfelül nem is szükséges semmi. Mert, ha ily módon lehetett megoldani oly kérdéseket, melyek évtizedekre, melyek századokra szólnak ki, és melyekben az érdekek nagyszerű ellentéte csakugyan fenáll; ha meglehetett igy oldani az államadósságok kérdését, igy a kereskedelmi szerződést, igy a védrendszert: akkor, hogy miért ne lehetne azon kérdéseket is igy megoldani, melyek bármily fontosak legyenek is, de egy évre szólnak, és melyeknél az érdek találkozása sokkal valószínűbb, mert utoljára, hogy kevesebb adót fizessünk, az nekünk is és ausztriának is érdeke : azt belátni mai napig sem tudom. (Helyeslés bal felől.) Emiitették többen a képviselő urak közöl, emiitette maga a cultusminiszter ur ép ugy, mint az igazság ügyminiszter ur, azon módozatot is, a melyben 1866-ban azon nyomás terhe alatt, midőn folyvást az mondatott, hogy oly módozat szükséges