Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-21

310 21. országos illés június í. 1869. Zichy Nándor gróf képviselő társam azt monda, hogy nem helyeselheti, hogy a közjogi kérdés ismét bevonatit: a vitába, sőt veszedelmesnek és károsnak tartja azt, a hazára nézve. A trónbeszédben a kormány felhivja a törvényhozó testületet, hogy intézkedjék a nemzet sorsa felett. A trónbeszédben a kormány megjeleli az alapot, melyről kívánja, hogy a kiindulás történjék a teendő intézkedéseknél. Elősorol egy halmaz tárgyat, melyet elintéztetni kivan, sőt kijelöli az irányt is, melyben óhajtja, hogy az intézkedés történjék, és Zichy Nándor gróf képviselő társam mégis azt monda, hogy veszedelmes a hazára nézve , ha a jogalapról a házban a vita foly. Én bátor vagyok kérdezni: mi lehet hát üdvös és hasznos a hazára nézve, ha veszedelmes és káros, szót tenni és vitatkozni itt a törvényhozó testületben a jogalapról? Valóban különösen jő ki képviselő társam ezen mondása akkor, mikor azon jogalap, melyet ő oly zelussal véd, csak két éve, hogy életbe lépett, az ezredéves jogalap helyébe. Én soha sem fogok tartózkodni, akár mikép vegyék ott a jobb oldalon, akár mily örömük teljék is — mint több képviselőtársam kijelenté — az uj jogalap két éves eredményeiben: én részemről az ezredéves jogalaphoz fogok ragaszkodni, es azt tartom, hogy ennek egy ezredév alatt, de még jelenleg is olyan eredményei vannak, minőket az uj jogalap bizonyára nem fog egy könnyen felmutathatni, mivel, miként előttem szóló elvbarátaim kimutaták, már is káros következményeket mutat fél. Valóban, tisztelt ház, mikor addig mennek, hogy kiszámítják, hogy egy ülés 600 forintba kerül, s szemrehányást tesznek a szólás miatt, akkor, a mikor a képviselő ház fel van hiva, hogy a nemzet sorsa felett intézkedjék, az ember legjobb akarata mellett is nehezen menekülhet azon gondolattol, ho«y a kik ekként gondolkoznak, szeretnék talán azt a hirhedt osztrák kormányzati maximat Magyarországba is behozni, a mi igen kevésből áll, és nagyon jellemző: rizess és hallgass. En nagyon sajnálom, hogy 600 forintba kerül egy ülés; (F'ölhiáltásoh jobb felöl: Egy leszed!) de ily maximák ellen, mint képviselő, észrevételemet megtenni el nem mulasztandom soha. Zsedényi Ede t. képviselő társam azt monda, mióta a pragmatica sanctió törvénynyé vált, Magyarország független maradt ugyan, de önálló nem; tulajdonképen azt monda, hogy nem magában álló, de azt hiszem, azt értette, hogy nem önálló. A pragmatica sanctió 1723-ban kelt; Zsedényi képviselőtársam, azon kifejezéssel él, hogy az általam is igen tisztelt Ghyczy Kálmán képviselő ur, erről megfeledkezett; én „is bátorkodom azt mondani, hogy megfeledkezet Zsedényi képviselő társam, midőn azt monda, hogy a sanctió pragmaticának törvénynyé léte „óta", a magyar nemzet önálló nem volt: mert hiszen 1790 utánna van 1723-nak, és az 1790-difci törvényekben van az megírva: „regnum independens, propriam habens constitutionem et consistentiam,nulli alteri regno obnoxium." 0, Zsedényi Ede képviselő társam sokkal később 1832—36ban, azután egész 1848-ig mint akkor Szepes vármegye követe, ez országgyűlésen maga is szavazott az ujonczokra, és maga is ajánlotta és szavazta meg az adót, minden országgyűlésen; tehát ő már a pragmatica sanctió után, mint Szepes vármegye követ, a nemzet véréről és vagyonáról rendelkezett és határozott, és pedig határozott kizárólag. Elfeledte képviselő társam, hogy az országgyűlés nem is volt eloszlatható a mig az adó megszavazva nem lett, természetesen azért, mert az adó e nélkül kivethető sem lett volna. Tehát véréről és vagyonáról rendelkezett Magyarország kizárólag egész 1848-ig és 1848-ban is, csak azóta nem. Es kérem, mit kérünk mi ? Mihez ragaszkodunk mi ? Ahhoz, hogy vérünkkel és vagyonúnkkal saját magunk kizárólag rendelkezzünk, mások beavatkozása nélkül. Azt mondja Zsedényi Eduárd képviselő társam, hogy ennek az állapotnak az a vívmánya, hogy alkotmányos béke van, azért pártolja azt. Nem hiszem, hogy lehessen, a ki azt állithassa, hogy mi is nem békét akarunk; hanem mi békét akarunk a szabadságban, megnyugvást nemzeti létünk garantiáiban; a mit mi akarunk, győzehne az ész kifejlődésének, diadala az egyenlőség és testvériségnek az értelmiség inagasulása által; mi békét akarunk a szabadságban,alapján a szeretetnek; de nem akarhatjuk azon békét, mely nem enyhít, nem gyógyít, de sebeket vág; nem akarhatjuk azon békét, a hol a beolvasztás aggodalma nappal minden perczben levertséggel, éjjel álmatlansággal gyötör bennünket. Eötvös József képviselő társam azt állította, hogy a becsületesség fő garantiája a delegatiónak. Igen tisztelem ezt, mint költői fogalmat; ha ez áll, akkor tiszta Árkádiában élünk; akkor minek a biróság, minek a törvényhozás? Mind erre semmi szükség. Azon megjegyzésem van t. képviselő társam szavaira, melyet én a népek életének történetéből merítettem, hogy a törvényhozó testületnek nem feladata: becsületességre alapítani törvényeit; hanem féladata : oly törvényeket alkotni, hogy azok végrehajtója — nevezzék bár kinek — semmi esetre se lehessen nem becsületes. Horvát Boldizsár képviselő társam tegnap kimondta, hogy nem parlamentalis az ellenzék: mert a kormányt gúnyolja, mert pelengérre állítja stb.s monda ezeket oly nos poma natamus-féle kihívó hangon, melyet én részemről, mint csak