Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-21

21. országos ülés június 1. 1869. 311 oly képviselő, mint ő, észrevétel nélkül nem hagyhatok ; csak azt mondom rá, hogy : ha a kormány tekintélye oly könnnyen aláásható, a kormány oly könnyen pelengérre állitható, ha ezt azon miniszter, kinek egy mindenható többség áll háta mögött, melylyel kérkedik, azon miniszter, a ki azt állítja, hogy a nép többsége is az ő háta mögött áll, ezen gúnyt, ezen tekintély aláásást, ezen pelengérre állítást nem csak észreveszi , hanem be is vallja : bizony igen gyenge alapon állhat annak tekintélye, főleg midőn amúgy sem marad egyéb fegyver a védelemre, mint a szemrehányás. A tekintélynek alapját erkölcsi erő : a tisztelet és bizalom képezi; ezt megnyerni kell, ezt erőszakolni nem lehet. Emlékeztetem Horvát képviselő társamat, azok kapcsában a miket arra nézve mondék, hogy a kormány tekintélye aláásaték és azon hangra nézve, melyet Horvát Boldizsár képviselő társam az ellenzék irányában használni jónak látott; feledje a római aranykor egyik Írójának mondását, ne bízza el magát hatalmának érzetében; mert könnyen bebizonyulhat rajta amit Tacitus megirt: Nihil rerum humanarum tam fíuxum et instabilé est, quam potentia non sua vi nixa. Pártolom Simonyi képviselő társam javaslatát (Éljenzés a bal oldalon.). Dobsa Lajos: T. képviselőház! (Felkiáltások jobbról: Eláll!) Először van szerencsém felszólalni e helyen! és kivéve azon különös körülményt, hogy legelőször is hazánk egyik legtiszteltebb férfia, Deák Ferencz képviselő ur után van szerencsém beszélni — a mi magában már oly roppant szerencse, hogy az ember maga is megijed tőle — ezen első fellépésemmel nem mondhatnám, hogy a sorsnak valami különös kegyencze vagyok. (Halljuk!) Nem azt veszem szerencsétlenségnek, hogy minket ott a túlsó oldalon nem akartak szóhoz juttatni. {Zaj.) Nem a kik itt vannak, a kik eltávoztak. (Zaj.) Viharban edződik a fa! (Zajos derültség. Felkiáltások a jobb oldalon: Hogy ?! Hogy ? !) Nem azt tartom én szerencsétlenségnek, hogj^ sokan, mondhatnám a legtöbben elhagyták padjaikat; régi parlamentális tapasztalatom óta — a mi már ide s tova öthetes — (Derültség) megtanultam, hogy a bal oldalról csak oly sikerrel beszélünk a túlsó oldali padokhoz, mint azok tulajdonosaihoz. Egyiket sem inditják meg. (Derültség.) Nem is arra a veszélyre czólzok, a mit a túlsó oldalon Rudnay képviselő ur kifejezett, alkalmasint Svarcz G-yula képviselő ur mély alapú előadására, melyben látva, hogy a számoknak mily meggyőző hatalma van, ő is számokkal akar meggyőzni arról, miszerint itt 600 frtba kerül minden óra, hogy álljunk el a rátától ; mert ő, habár nem mondhatom, hogy pontosan kiözámitotta: mert szerintem 630 frtba kerül. (Derültség.) Nem ezen szerencsétlenségektől ijedek én meg, mert hiszen végre, mi reánk ugy sem költött még sem a nemzet,' sem a kormány, hogy megválasztassunk. (Nagy zaj. Helyeslés a bal oldalon. Felkiáltások a jobb oldalon: költöttek magok!) Kérem, ón reám még ellenségeim is azt mondják, hogy sokkal fösvényebb vagyok, semhogy megválasztatásomra csak egy krajczárt is költsék (Hangos nevetés), minek én nagyon örültem, mert mint egyrészt elhitették ezt a világgal, másfelől bebizonyították, hogy az éu választóim becsületes emberek. (Felkiáltások: Éljenek!) Mondom, nem a 600 irt. veszélyétől ijedek én meg — mert bár csak a magyar nemzetnek soha se lenne nagyobb, károsabb költsége, mint azon költség, mit a parlamentális szabad szóért fizet — (Elénk helyeslés a bal oldalon) a mit én veszélyesnek látok, de csakis részemről, az, hogy mire a sor hozzám jutott, ugy meg lett szedve az adresse kérdése, mint a gondosan megszedett szőlős kert: itt-ott van még egy-egy zsenge fürt; ezt is ugy hiszem, hogy csak a böngészők iránti részvétből hagyták ott. Ilyen szürettel kell nekem is beérnem ; no de legalább át fogják látni, hogy nem én leszek oka annak, ha egy kissé tán csipős bort szűrnék. (Atalános derültség.) A bizottsági javaslatban az áll, hogy az államjogi viszonyok biztosan meg vannak oldva. Persze a bizottmány, az egész t. jobboldal, „a ház többsége'' — mert ennyit a parlamentalis nyelvből már megtanultam — azt hiszi, hogy a nép a delegatiót nagyon megszerette ; én pedig azt mondom, hogy a nép a delegatiót egy cseppet sem szereti. Ujabb időben semmi sem volt, a mitől ugy irtózott volna, mint a reichsrathtol. Hijába dicsérték előtte, összeharapta a fogát, jól tudta, hogy méreg, nem akarta be venni: és most a delegatióról azt tartja, hogy ez a mixtum compositum, a delegationahs menyországnak purgatoriuma, és hijába adnak neki antik hangzású latin nevet, mintha a tisztes corpus juris mohos oldalából lenne kivágva. (Derültség.) Hijába bizonyítgatná előttők Budaváros igen t. követe, b. Eötvös József, hogy ezek nem kigyó-, hogy ezek csak olyan gyíktojások: a kit a kígyó már megcsípett, az a gyíktól is fél. Ismerjük a mesét, mely szerint egy szántóvető ember gyík-tojás helyett a kígyóét vitte haza, kiköltette, de^ a kis vipera először is ápolóját marta halálra. Es valóban a nemzet érzi is már a méreg hatását; érzi, hogy sorvasztja; tudja, hogy hosszas használás után minden vérét decomponáhja. És a jobb oldal mégis azt bizonyítja, hogy ez megfér egészségével. Rendezze csak belgazdaságát; fizesse a korlátlan államadósságot; adja az ujonczokat 10