Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-21
21. Országos ülés június 1. 1869. 309 rint ezen alapot, mely csak ily eredményeket hozhat, teljes erőnkkel megváltoztatni igyekeztünk. (Helyeslés bal fel^l.) Átalában sajátságos dolog azt mondani: várjuk be az időt. Meddig várjunk? Mik lesznek azon symptomák, melyeknél fogva majd bekövetkezettnek fog mondatni az idő, hogy most már változtathatunk a rosznak mutatkozott alapon % Jó volna mindenesetre már előre határidőt tűzni, még pedig nem nagyon hosszút, mert különben — bocsánatot kérek a hasonlatért — ugy járhatnánk, mint az egyszeri czigány, ki lovát koplalni tanította. T. ház! A vitának előhaladott állapotában — és tapasztalván tegnap is — hogy a ház türelme mindkét oldalon egyiránt fogyatékán van. . . . (Halijuk! balról.) Nem akarom a t. házat tovább feltartóztatni, nem akarom feltartóztatni a t. jobb oldalt abban, hogy minél előbb méltóztassék tárgyalás alá venni s létesíteni azon feldicsért belügyi reformokat. Engem, megvallom, nem tartana vissza az időnek e miatti elrab: mert én. tekintve ezen reformok minőségét, inkább azt óhajtanám, hogy múljék el a nemzettől ez a pohár. Különben is ezen vitának lefolyására, azt hiszem, nekünk bal oldalnak, némi megelégedéssel lehet visszatekintenünk. Elmondatott többek által, hog} r a létrehozott közjogi megoldásra s nevezetesen a delegatióra nézve uj érveket felhozni alig lehet. Mind a mellett hozatott fel a t. jobb oldalnak egy nevezetes tagja által egy uj érv, mely, azt hiszem, a mi javunkra szolgál; ezen érv volt azon nagy biztosíték, a mely állítólag a becsületességben rejlik, hogy a delegatió a mi érdekeinket nem fogja koezkára tenni. De még egy nem megvetendő érvet meríthetünk az igen t. igazságügy miniszter urnák tegnapi fényes beszédéből: mert az, hogy az igazságügyminiszter ur, a ki különben épen nem szokott szűkében lenni igen alapos, vagy legalább meglepő és kápráztató érvelésnek és körmön font okoskodásnak, tegnap mégis valósággal kifogyott az argumentumokból s a szenvedélyhez folyamodott: a rhetorikához és Jupiter tonans szerepéhez folyamodott. Hogy ö egy valóságos ingerült philippikát tartott hozzánk, (Ellenmondás a jobb oldalon) mi helyén lett volna akkor, midőn ő alárendelt hivatalnok sereghez, netalán valami bemutatás alkalmával leczkét tart; (Ellenmondás a jobb oldalon) de teljességgel nem volt helyén akkor, midőn ő mint pártember egy másik egyenlő színvonalon álló párthoz, mint képviselő társaihoz szóll: ez, t. ház, nézetem szerint csak azt jelenti, hogy igen roszul kell állni azon ügynek, a melynek védelmében egy oly tehetségű férfiú ily eszközökre szorul. Ezek után egyszerűen kijelentem, hogy pártolom azon felirati javaslatot, melyet Tisza Kálmán képviselő társam benyújtott. (Éljenzés a bal oldalon.) Muzslay Sándor: T. ház! (Zaj. Szavazzunk ') Én nem csak elvben, de tettleg is be akarom bizonyítani, hogy a válaszfeliratok hoszszadalmas tárgyalásával tovább az időt pazarolni az ország rovására nem akarom. Kinyilatkoztatom, hogy ezennel a szótól elállók. (Atalános éljenzés.) Rónay Lajos: T. ház! (Zaj. Eláll!) Ha a t. ház túlsó oldalán a szónokok a szótól elállnak, én is elállók. (Nagy zaj.) Elnök: Ne méltóztassék feltételesen nyilatkozni, hanem méltóztassék elállani vagy pedig szólani. Rónay Lajos: Elállók a szótól. (Éljenzés.) Szabó Imre (pápai): A további vitát legalább is feleslegesnek tartván elállók a szótól. (Éljenzés.) Érkövy Adolf: Elállók. (Éljenzés.) Szuppan Zsigmond: Szerénytelenségnek tartanám, ha a t. ház türelmét tovább mint csak néhány perezre kívánnám igénybe venni. (Zaj. Eláll!) Elállók tehát. (Éljenzés.) Paczolay .János i Elállók. (Éljenzés.) Ordódy Pál: Elállók. (Éljenzés.) Hrabár Manó: Elállók. (Éljenzés.) Berzeviczy Tivadar: Elállók. (Éljenzés.) Szabó József: Elállók. (Éljenzés.) Román Miron: Elállók. (Éljenzés.) Szontagh Pál (gömöri): Elállók. (Éljenzés.) Elnök: A jobb oldalon többen felírva nincsenek. A baloldalon feljegyzettek között Berecz Ferencz az első. Berecz Ferencz: Elállók. (Éljenzés.) Rákóczy János: T. képviselőház! (Zaj. Eláll! Halljuk!) Azok után, a miket az általam is aláirt felirati javaslat mellett elvbarátaim s átalában az ellenzék részéről a bizottság javaslata ellen elmondattak, nekem csak is a kalász szedés szerény hivatása maradt és csak néhány rövid észrevételre kérem ki a tisztelt ház figyelmét. Nem azért teszem ezeket, hogy b. Eötvös József képviselő társamat viszont capacitáljam; mert mi egymást kapaczinálni nehezen fogjuk. Bennünket az idő kapaczitálhat csak, hanem az itt elmondottakból a haza népe fog magának véleményt képezni és egykoron majd ítélni fog a felett: melyikünknek volt igaza. (Halljuk! Halljuk!)
