Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-21

21. országos ülés június 1. 1869. 303 Elnök: Nem tudom, itt vannak-e a t. képviselő urak, hogy az esküt letehessék? (Nincsenek jelen!) Tehát az ülés végével fogják az esküt letenni. Ghyczy Kálmán: Bocsánatot kérek, t. ház! hogy egy személyes kérdésben kénytelen vagyok azokra visszatérni, mik tegnap e helyen rám vonatkozva mondattak. Igazolom pedig azt, hogy csak a mai nap szólalok fel, azzal,"miszerint azon tény iránt, mely véletlenül említtetett fel ellenem — nem birván az adatokat rögtön kezemnél — felszólalnom természetesen nem lehetett. Azok, a mik itt mondattak, az egész országban viszhangzanak, s e felett a hírlapokból olvassuk, hogy azon igen jeles beszéd, melyet az igen t. igazságügyminiszter ur tegnap e házban mondott, az országban divó minden nyelvre lefordítva, sok ezer példányban közhírré fog tétetni. Nem lehet tehát közönyös ezen beszédnek tartalma arra nézve, a ki abban névszerint megemlittetik. Az érvekhez, melyek azon beszédben foglaltatnak, nem szabad, ámbár lehetne, szólanom, nem is fogok szólani; de egy tényt, mely a valósággal nem egyező, jogom van, magam irányában tartozom kiigazítani. Az igen t. igazságügyminiszter ur azt állította beszédében, hogy én államháztartásunknak deficitjét, melyet legközelebb e házban tizenkét millió forintból állónak jelentettem ki, néhány hónap előtt komáromi választóim előtt tartott beszédemben másfél millióra számítottam volna. Ezen tény a valósággal meg nem egyezik, miként azt akkor tartott beszédemnek szerencsére nyomtatásban meglevő példányai igazolják. Én mindkét esetben az 1868. L. t. czikknek 4-ik és 5-ik szakaszait vettem állitásom s számításaim alapjául, és valamint itt a házban, ugy komáromi választóim előtt is a rendes költségvetésre nézve a deficitet 4 millió három százezer forintból, a rendkívüli költségvetésben pedig 8 millió négy százezer forintból állónak, összesen tehát ott is tizenkét millóból állónak jelentettem ki. Magam irányában, mint mondám, kötelességemnek tartottam ezt itt nyíltan kijelenteni, és elvárom az igazságügyminiszter urnák igazságszeretetétől, hogy, a mennyibea ezen bizonyára önkénytelenül történt tévedést ő is el fogja ismerni, azt • utólag, pótlólag legalább beszédének azon példányaiban, a melyekről értésemre esett, hogy annyi ezer példányban fognak szétküldetni, ki fogja igazíttatni, (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Latinovics Vincze: T. ház! {Zaj.) Személyes kérdésben akarok szólani. (Zaj.) Elnök (csenget) i Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak lecsendesedni: a képviselő ur hivatkozik a házszabályokra, személyes kérdésben joga van szólani. (Halljuk!) Latinovics Vincze: T. képviselőházi A tegnapi tanácskozás folyama alatt Dietrieh. képviselő ur — nem tudom, melyik kerületet képviseli — egy vádat, egy súlyos vádat hozott föl a ház előtt, s e vád igazolásául az elnökségnek egy okmányt mutatott fel. Ezen okmány tegnap tárgyalható nem lévén, azon utasítással adatott vissza, hogy a mai napon nyújtsa be. Mint látom, a t. képviselő ur ezt nem teljesítette. Én bennem tegnap kétely merült fel az iránt: hogyan birhat a képviselő ur, kinek egy pártban lényeges befolyása van, oly okmánynyal, mely az aláíró pártját compromittálja ? hogyan lehet, hogy az aláiró ily okmányt kiadjon, és az, kinek kiadta, azzal, miután nem lehetett tulajdona, visszaéljen ? Ez okból már tegnap is felmerült bennem a kétely ez okmány valósága iránt, vagy azon személynek, ki azon okmányt kezéből kibocsátotta, jelleme iránt. A kérdéses okmányra és vádra hivatkozva tehát, megkérdeztem az illető elnököt: miben van ezen tényálladék ? ez pedig nekem nyíltan és határozottan kinyilatkoztatta, hogy azon előmutatott okirat hamis, s ő arról semmit nem tud. (Felkiáltások jobb felől: Szép!) Tekintve azt, hogy a ház méltóságával nem fér össze, hogy egy magán egyén, annál inkább egy magas államhivatalban levő egyén, itt compromittáltassék; tekintve azt, hogy senkit becsületében nyilvános téren, azon a téren, melyről a vád egész Európába elhangzik, vádolni nem lehet; de végre tekintve különösen azt, hogy ezen vád, habár hamis okmány alapján történt, elhangzik a hazában: arra kérem a házat, legyen szíves a képviselő urat felszólítani, hogy azon okmányt, melynek beadásáról nyilatkozott, mielőbb tegye a ház asztalára, hogy a ház azt tárgyalhassa. (Helyeslés.) Elnök: Mint elnöknek van megjegyzésem. Ez nem volt személyes kérdés, és így voltaképen a képviselő urnák szava nem lett volna. (Helyeslés a bal oldalon.) Ha tetszik e tárgyban indítványt tenni, méltóztassék azt formulázni, a szokott módon beadni, s a ház tárgyalni fogja; de most felszólalása figyelembe nem vétethetik. (Helyeslés.) Napi renden van a felirati javaslatok tárgyalásának folytatása. Deák Ferencz : T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Négy válaszfelirati javaslat fekszik előttünk, s én a négy közó'l a képviselőház bizottságának javaslatát pártolom. Valamennyien egyetértünk — ugy hiszem — abban, hogy bérviszonyaink lényeges reformja szükséges, és pedig sürgetve szükséges; hogy annak elhalasztása az ország kifejlődésének aka-