Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-20

288 20. országos ülés május 31. 1869. meglehet, tisztjeikben sem oly fényes zsinórzatú, mint nálunk van; hanem van Kanadának militiája, szerves egész, nem csak gyalogsága és lovassága, de tüzérsége s mérnökteste és táborkara is van, és mint ilyen, önálló dandárokba, hadosztályokba van csoportosítva, önálló vezénylet alatt. Meglehet, nagyobb veszélylyel fenyeget bennünket az elszakadás, mint Angliát ós Kanadát; hanem annyi tény, hogy már ezen példák is kimagyarázzák azt, hogy nemzetközileg nem lehetetlen mit létesíteni óhajtunk. Különben nagyon sajnálom, hogy annak idején az ellenzék egy része oly kisebbségi elaboratummal lépett föl a külképviseltetésre nézve, mely körülbelül egy kis lemondást tartalmaz, s a mely ezen oknál fogva örökös lapis offensionisul szolgál a jobb oldalnak. Én azon időben nem voltam képviselő, nem járultam azon elaboratumhoz; de anynyival inkább helyeslem azon ismert öt bihari pont egyikét, mely az önálló külképviseltetésre vonatkozott. En tisztán personal uniót akarok. Praeeedensűl nem szükséges reálunióról beszélni, mert ott látunk praecedensekül tisztán personal uniókat is a nemzetközi jog történelmében. Ott látjuk pedig először a jelen korban Holland és Luxemburg personal unióját. Itt vannak külön külügyminiszterek. Külügyminiszter volt pár év előtt Luxemburgban báró Tornaco, e perczben nem tudom most is az-e ? Hollandiában pedig Van der Maesen volt a külügyminiszter; ugyanekkor vagy valamivel későbben két miniszter, két külön személyben, a nélkül, hogy egyik a másik dolgába beleavatkozott volna. Azt, hogy Luxemburgnak külön hadserege, külön pénzügye van Hollandétól, ezt, azt hiszem, mondanom is fölösleges. A másik perszonál unió Anglia és Hannover volt. Hanoverának IV. György alatt külön külügyminisztere volt — gróf Münster; külön követe is volt a bécsi corgressuson báró Hardenberg és később gróf Meerveldt. Es ha arra hivatkozik valaki, hogy Hannovera külügyminisztere az idétt Angolhonéval egy kézre játszott, akkor erre azt lehet mondani, hogy a példa roszúl van választva, mert azon időből mind az angol, mind a hannoveran népnek érdekei csakugyan azonosok voltak, a minthogy Anglia és Hannovera amúgy is az idétt véd- és daczszovetség kötésére voltak utalva Napóleon ellen. Igen természetes tehát, miként a hannoverai külügyminiszter sürgönyeiben — mint egy történetíró megjegyzi — az augol külügyminiszternek Canningnek tollára lehetett ismerni: és mégis IV. György, Angliának és Hannoverának akkori királya, határozottan kötelességének tartotta, kijelenteni, hogy ő tiltakozik ily feltevés ellen, mintha az angol külügyminisztérium a hannoverait utóbbi &ouverainitásának rovására befolyásolhatná. A perszonál unió egyéb typusairól itt nem lehet szó, hanem lehet szó azon nehézségekről, melyeket Magyarországnak legyőznie kell. Megvallom őszintén, ma, egyedül ma hallottam az egyetlen egy érvet a külügyi képviseltetés ellen a másik oldalról, s ez az igazságügyminiszter érvelése volt; noha ezt sem tartom olyannak, melyet, nézetem szerint, az első pillanatra le ne lehetne fegyverezni, éppen a tételes nemzetközi jog tételeiből elméletben, és hazánk érdekeinek felméréséből a gyakorlatban. Nagyon sajnálom, hogy egy olyan államgazdának, mint Kautz Gyula t. képviselő társam, átalánosságban tartott fölszólalását érvelésnek nem tekinthetem; hanem csak azon kérdést tekinthetem érvnek, melyet az igazságügy miniszter úr fölvetett, kérdvén: mi történnék azon esetben, hahogy a magyar külügyminisztert a magyar parlíamenti többség, a másik külügyminisztert meg a másik parliamenti többség támogatná, midőn összekoeczannak ? Ezen kérdés fölvetését . mindenesetre támpontnak tekinthetjük a túlsó oldal idevonatkozó érvelésében. Mielőtt e kérdésre felelnék, hogy el ne feledjem, egy kis kitérés miatt, melyet itt tennem kell, mellesleg ismét megjegyzem, hogy mitsem tartok nagyobb calamitásnak, mint azt, hogy az ellenzék egyik, általam igen tisztelt árnyalata részéről 1866-ban oly kisebbségi elaboratum lőa előterjesztve, mely megnyugodott abban, hogy a magyar külügyeket is a közös külügyminiszter, a császári vagy királyi ház minisztere vezesse: s ezáltal megnyugodni látszott abban, hogy külügyeinkben a cabinet-politika meg állandósuljon. En azon szerencsés helyzetben vagyok, valamint ellenzéki képviselő társaim legnagyobb része, miszerint sem ők, sem én nem járultunk hozzá ezen szomorú emlékű kisebbségi elaboratumhoz : annyival inkább örülök, hogy most az ellenzéknek valamennyi árnyalata az önálló, külön kül képviseltetést vette fel programmjában. Igen tisztelt képviselő társam Tisza Kálmán bihari öt pontjában is különösen markírozva van, és a 48-as párt részéről legnagyobb súly fektettetik önálló külön képviseltetésre. Tisza Kálmán: „Önálló*, nem „különb külképviseltetésről van ott szó! Schvarcz Gyula: Annál jobb, hogy most tudom, hogy értsem ama bihari pontot. Nehogy félreórtessem kijelentem, hogy a 48-as párt idevonatkozó nézetéhez én is ragaszkodom, és én részemről nem csak önálló, de külön képviseltetést is óhajtok.