Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-20

20. országos ülés május 31. 1869. 285 az osztrák-magyar hadseregre, quotára és a pénz­ügyminisztérium különböző rovatára fizetünk? Mellőzöm az államadóssági kamathánylat kérdését ez alkalommal: csak a közös hadsereg költségeire és azon 50,000,000 forintra akarom a t. ház figyelmét fölhfni, melybe a magyar pénzügyminisztérium kerül. Míg a közös ügyek fönállanak, addig sem hadseregre tett kiadásaink, sem a pénzügymi­nisztériumra tett kiadások kevesbedni nem fog­nak. Csak szaporodhatni fognak. A delegatiók meg fogják szavazni a „fegyve­res béke", sőt tán a háború életemésztő költsé­geit, a nélkül, hogy ebbe a magyar törvényho­zás beleszólhatna: a meddig pedig a közös ügyek fönállanak, s mig a külügyeket a magyar or­szággyűlés alkotmányos ellenőrzés alá nem vonja, csak „fegyveres béke" és nyilt háború közt le­het csupán választásunk, addig sereg leszállítá­sokról ne álmodjunk. A túlsó oldalon, ugy látszik, nem találják egészen logikainak ezen állításomat. Azt látsza­nak gondolni, hogy annak, miszerint a hadsere­get leszállitani nem lehet, ennek az oka nem a közös ügyek, hanem az európai helyzet. Uraim! épen ez az, a mit a leghatározot­tabban kétségbe vonok. Avagy mért állnak Európa nagy hatalmai a „fegyveres béke" sorvasztó járma alatt? Tán a keleti kérdés miatt, mely mindaddig meg nem érett, mig Lengyelország fel nem támadt; vagy tán a lengyel kérdés miatt, melynek mindad­dig nincs jövője, mig a nagy német democrata állam nem létesült? Nem. Azért, mert a szabad­ság elnyomói. Francziaországban a nép hiúságát és bűnös féltékenykedését szomszédjára kizsák­mányolván, az osztrák szövetséggel kecsegtetik s az osztrák szövetség által megboszulhatni ígérik Königratzet. Ezért állanak a fegyveres béke járma alatt Európa hatalmai; és mert mindenki belátja, hogy a mely perczben Ausztria középkori álmaival végkép szakit és a lefegyverzést megkezdi: kö­vetni fogja a példát Poroszország, Oroszország, Olalország, a délnémet államok és utoljára kény­telenek lennének követni a lefegyverzést, Fran­cziaországban a szabadság elnyomói is, a mit a sza badság elnyomói Francziaországban — szemben a napról napra növekvő mozgalommal — tenni nem mernek. Ezért erőködnek a franczia-osztrák szö­vetség ügynökei az izgalmakat orosz- és rumén invasiőféle rémhírekkel ébreu tartani: csakhogy az osztrák, vagy ha akarják, osztrák-magyar le­fegyverzés meg ne történjék; csakhogy a fran­czia kényuralom a maga óvszereiben a minél na­gyobb számú chassepot-kban megkímélve ma­radjon. Poroszország józanul nem akarhat háborút, Németország egységülése ezentúl fegyvertényekre nem szorul. Ott van a német közművelődés: be fogja ez rövid időn nagyobbszerü vérontás nél­kül végezni azt, a mit a Steinmetzek és Vogei von Falkensteinok be nem végezhettek. Oroszország és Ruménia pedig oly stádiu­mán állanak belszervezetök átalakításának, mi­szerint alig tehetni föl rólok, hogy józanul fog­lalási háborút akarhatnának, hanem ha akkor, ha Magyarországban nem egy belsőleg elégült életerős souverain államot, hanem az ausztriai agyrémnek megtestesülését, egy belsejében a népérdekek egyenetlen küzd elme faltai megszakga­tott osztrák-magyar provincziát, vagy ha tetszik, egy ilyen osztrák-magyar birodalmi „félt" fog­nak csupán találhatni. Az ily külellenség ellen azonban bármelv esetben is jobban meg fogná tudni védeni a ha­zát egy néphadsereg, melynek béke idején kizá­rólag fönállő tanitókeretei államháztartásunknak a jelenleginél sokkal kevesebbe kerülnének, de a melynek zászlai alá a magyar nemzet fiai — nem ugy, miként 59-ben és 66-ban kényszerüleg vontatva, hanem miként 48—49-ben, lelkesedés­től rohanva sorakoznának: mint a hogy meg tudná védeni oly hadsereg, mely kivül áll az alkotmány sánczain, és a mely 59-ben és 66-ban majdnem minden csatát elvesztett. En tehát a hadsereg leszállításának akadá­lyát nem az európai helyzetben, hanem egyes­egyedül Ausztria azon hagyományos politikájá­ban látom, mely meggyengült nagyhatalmi állá­sát katonai hiúság által hiszi rehabilitálhatni, s mely mindig korlátlanul fog a háború és a fegv­veres béke fölött hazánk rovására a delegatiók­ban intézkedhetni, mig csak a delegatiók egé­szen el nem töröltetnek, s a magyar külügyek alkotmányos ellenőrzését kizárólag a magvar or­szággyűlés nem veszi kezébe. A pénzügyminisztérium nekünk jelenleg 50* millió forintba kerül. 151,000.000 rendes állambevételt hajtunk be, s hogy e 151 milliót behajthassuk: e czélra a mi államháztartásunk 50 millió forintot fizet. Bajorországban 46,720,897 forintnyi rendes állambevételt hajt be a pénzügyminisztérium; és a bajor pénzügyminisztérium az alábbi számok arányához képest talán 14—16,000,000 forintba kerül ? Korántsem. A bajor pénzügyminisztérium összesen 879,712 forintba kerül. (Nehogy valaki azt higye, hogy a többi pénzügyi költség tán külön rovat, avagy a belügyminisztérium rovata alatt fordul elő: megjegyzem, hogy külön rovat e czélra nem fordul elő a bajor költségvetésben, a belügyminisztérium pedig összesen nem többel, mint 1,650,000 forinttal szerepéi.)

Next

/
Thumbnails
Contents