Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-20

28G Poroszországban a pénzügyminisztérium 171,502,972 tallért hajt be évenkint az államháztartásnak, — tehát még egyszer annyit, mint a mennyit a mi államháztartásunknak behajt a pénzügyminisztérium, — és mégis Poroszországon a pénzügyminisztérium mennyibe kerül? Egy negyed részébe annak, a mibe nálunk kerül. Kerül t. i. vagy 8,073,742 tallérba. Francziaországban a pénzügyminisztérium 1673,451,585 frankot hajt be és kerül 18,436,354 frankba. Mért kerül tehát 50 milliő forintba a pénzügyminisztérium? Vajon nem lehetne ezt felére, negyedére, vagy nyolczadára leszállitani ? Azért kerül, mert a közösügyek igy akarják. És addig, míg a persona! unió nem létesül, nem is fog lehetni ez 50 milliót leszállitani. Hogyan ? mi köze a magyar pénzügyminisztériumhoz a közös ügyeknek ? — fogj ák önök kérdezni. Csak az a köze van, miszerint egy láthatatlan kéz megtiltja a magyar pénzügymintszteriumnak olcsóbb közegekre bizni az állambevétel behajtását: mert nem engedi kenyerétől megfosztatni azon pénzügyi személyzetet, melyet Bach és Schmerling a magyarság megzabolázására és kiaknázására Magyarországra bocsát vala. Igaz, hogy érintett 50 millióban a „bányászat" és „pénzverés" rovatai — a mi megfoghatatlan — több mint 22 milliőval szerepelnek : de vajon nem aránytalan-e a még hátralevő 27—28 milliónyi kiadás a többi európai állampénzügyminiszteriumaira tett kiadásokhoz képest ? Igen, de ama láthatatlan kéz nem enged e téren közművelődési, kormányzati, igazságszolgáltatási és egyéb anyagi érdekeink javára semmi takaritást. Ama láthatatlan kéz nem engedi a takarékosság azon módozatait, melyekkel az önkormányzat a pénzügyminisztérium kiadásainak reformjára kínálkoznék : mert ama láthatatlan kéz csak Bach és Schmerling közegeiben létezik, de független magyar közegekben nem. Kérdik tőlem, hogy melyik ezen láthatatlan kéz, melyik ezen láthatatlan hatalom ? Én azt hiszem, t. ház, az egész t. ellenzék elértette, midőn az igazságügyminiszter említést tőn erről; de a túlsó oldalnak leszek bátor elmondani: mit értek én ezen láthatlan kéz, ezen láthatían hatalom r alatt. (Halljuk!) Értem azon láthatlan kezet, mely először is a határőrvidéket és Dalmátországot vonta el a magyar alkotmány alól, mely képes volt magyar területen is megóvni Trieszt érdekeit Fiume érdekei elől. Én értem azon láthatlan kezet, mely megtiltotta, hogy a magyar törvényhozás, a magyar kormány, mely a 48-as évek alkotmájus 31. 1869. mányát helyreállítottnak nevezi, a honvédségnek erkölesi elégtételt szavazzcm. (Helyeslés a bal oldalon.) Ez azon láthatatlan kéz, mely szintén az egyes kihágások észközlőit, a Neipperg-féle, a temesvári, károlyvári és pozsonyi sérelmek okozóit hozzáférketlenekké teszi a magyar kormányra nézve; ez azon láthatlan kéz, mely a penziókat megszavaztatta a muszkavezetőknek. (Zaj a jobb oldalon) mely rá tudta parancsolni az országgyűlésre a só-szelvények egy-száz milliónyi értékét, egy elkésett pillanatban. Igenis, ez azon láthatatlan kéz, mely, ugy látszik, castrense peculiumnak tekinti a tiszti cautióknak 40 millióra rugó összegét, s szintúgy a határőrvidéki erdőségek 30 milliónyi értékét is. Ez azon láthatlan kéz, mely, a hol csak lehet, a közös minisztériumot reichsminiszteriumnak nevezi, s a mely a reichsrath felsőházában Lichtenfels báróval és Auersperg hggel azt mondatta, hogy Magyarország, mint Ghyczy Kálmán igen t. képviselőtársam mondta, jogot tart az ausztriai császárság alá , mint species a genus alá, oda tartozni. Nagyon sajnálom, hogy az általam igen t. honvédelmi miniszter ur nincs itt, különben azt is hozzá tettem volna, hogy ez azon kéz, mely a budai hadparancsnokság hivatalos érintkezéseiben, a magyar független felelős honvédelmi minisztériumot igy czimezteti : „Löbliches königlich ungarisches Landesvertheidiguns idm'sterium." Sajnálom, mondom, hogy a miniszter ur nincs jelen. Én azt hiszem, t. ház, hogy egyátalában nincs kilátás arra, hogy mi gyökeres vagy csak egyátalában korszerű reformról beszélhessünk pénzügyi nehézségeink miatt, mindaddig, mig ezen közjogi alap akadályul szolgál. Az államban, a szoros értelemben vett államban, mindenesetre akadály az államköltségvetés e tehetetlensége. Némelyek azt fogják mondani: jól van! állítsa fel az állam minden egyes reformnak a kereteit, emeljen minden törvényjavaslatot törvénynyé, a többit bízzuk a társadalomra, vagy, ha tetszik, a megyékre, a községekre vagy az associatiora. Ennek azután két része van: először a község, &

r megyék; azután a társadalom, az associatio. Én azt hiszem, a megyék s a községek nem lesznek képesek semmit sem tenni: mert az állami adó oly nagy, hogy a megyei és községi adó jelentékenyebb összegre nem rúghat. Amtígy is hátralékban vannak községeink községi adójokra nézve. A mi pedig az associatiót illeti, erre nézve nagyon elszomorítónak találom azoknak érvelését, kik ide hivatkoznak. A magyar társadalmat én másként ismerem, és azt tudom, hogy a magyar társadalom — nem a mi hibánk, hanem a multaké — a magyar társadalom nem 20. országos ü!