Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-19
268 19. országos ülés május 29. 1869. megtámadná valaki a katholika egyház javadalmait, a protestantismus volna az első, mely legelőször vétóját emelné ellene. Ha nem tetszik érteni, nagyon sajnálom. Mi, az ellenzék, féltjük a magyar kormányt; R magyar kormány pedig félti az osztrák kormányt, a melylyel szemben sokszor követelőnek kellene fellépni, sőt megtörténik azon csoda, a mi nyomtatásban is kihirdettetett a basahidi választókerület képviselőjének felirati javaslatában : hogy a legliberalisabb szerbek féltik tőlünk a katonai hatái őrvidéken levő katonai absolutismust. Mindenkit a háború s a megvédetlenség érzete nyugtalanit; ez az, mi magát a vállalkozást is Magyarországban örökös rizikóval összekötötte teszi ; ez az, mert a rizikó miatt szédeleg itthon hitelünk. Hogy ennek pénzpiaczunkra rósz hatása van (A Jókai-bankra f jobb felől), ezt, ugy hiszem, maga a pénzügyminiszter ur legjobban fogja tudni. T. ház ! Mi, a helyett, hogy erős kézzel tartanok fel, kolduljuk a békét. A bizotíság válaszfelirati javaslatában egy elégikus mondattal akarnak keresztül csúszni a béke és a háború kérdésein. Abban ugyanis az van mondva, hogy mily jó a béke, és mily szomorú dolog a háború: holott nekünk azt kell mondanunk, hogy mi nem akarunk háborút, de ha kell lenni háborúnak, tudunk csinálni, és mi nem szomorkodunk, nem irtózunk tőle. (Helyes! jobb felöl.) Kerkapoly Károly: Hát tegyük azt bele a feliratba. Jókai Mór: Mi nem isten irgalmából akarunk lenni ország, hanem magunk erejéből. Ha az, a mire építjük az alapot, homok, akkor az, mit ráépitünk, csak rom fog lenni. Önök válaszfelirati javaslatában igen jellemzőleg van mondva a következő passus: „különösen helyzetünkben belügyeinknek ezélszerü rendezése s azon takarékosság, mely költségvetésünkben s adórendszerünkben annvira szükséges, csak béke idején eszközölhető." Igaz; az egész alkotmányalap, mit megteremtettünk, csak a legközelebbi háborúig tart, a midőn azon szomorú dilemma fog előttünk állani, hogy vagy győzelemre segítjük, vagy legyőzetik az állam, melynek most mi is kiegészítő tagjává lettünk; az egyik esetben az ég különös irgalma az, mely Magyarország létét s solidaritását meg fogja őrizhetni; vagy pedig győzelemre segitjük azt az államot minden erőnkkel, s ez esetben nagy veszély fenyegeti az ismét túlsúlyra jutott katonai állam részéről, mely felettünk áll, a mi saját gyenge alkotmányunkat. Ha, uraim, ezen aggodalmat át nem értik, nagyon tartok tőle, hogy azon országgyűlés, mely a reformok országgyűlésének Ígérkezett lenni, csak a destructio országgyűlése lehet. Jelezi nagyon jól azon reformok kiindulását és irányát a bizottsági válaszfeliratnak azon passusa, a melyben világosan a megyékre azon czélzás történik, hogy hazánk ezen institutiója többé nem reformáltatni, hanem egyenesen a hajóból kidobatni igértetik. Következik most a közigazgatás, ezen a * megyéknek megsemmisítésével csaknem öszhangzó közigazgatási reform után a bíróságok reformja. Hiszen köztudomású dolog, hogy tervben van az első fokú bíróságoknak a kormány általi kineveztetése. (Helyesen ! jobb felől.) Azután következik a választási reform czime alatt a kormány teljes hatalmának befolyása a választások, előkészítésére, s a, választások menete felett. (Ez már nem áll! Jobb felől.) Az appetitoriumot ehhez már megkaptuk a házszabályok reformja czime alatt, hogy a háztól elvonatott saját tagjainak megválasztása felett intézkedhetni. (Felkiáltások a jobbon: Ghyczy csinálta!) Nem Ghyczy csinálta és nem úgy volt Grhyczy által javasolva! Grhyczinél volt még mindig egy apellatorium fórum ; de azt a bizottság elvetette. Mostan pedig az van, hogy egyik párt, a mely kisebbségben maradt, mindig a másik párt discretiojára van bízva. (Nevetés jobb felől: Hát Angliában hogy van ? Talán ott a kisebbség dönt f) Most következik még egy utolsó reform, a felsőháznak úgynevezett reformja. En egyátalában feleslegesnek tartok minden felsőházat, (Amerikában is van!) de miután a mi mostani felsőházunknak még nagyon liberális elemei vannak, dicsőségére hazánk született főnemességének, hogy ott a szabadelvüség még mindig túlnyomó; meg kell adni a kormánynak a peer tolonezozást, (Hát Angliában hogy van ?) hogy ott a kormánynak mindig legyen engedelmes többsége, hogy legyen hatalma felsőházban, hogy legyen mindig túlsúlya, mint Ausztriában, hol az gyakorolja azon jogot, hogy az alsóháznak legliberalisabb határozatait félre ne dobja. (Angliában is ugy van!) Hogy egy esetre hivatkozzam, épen arra, a mit Kerkapoly tegnap előhozott, arra: hogy azon kérdésben, vajon az osztrák monarchia alatt mi értetik, Ausztriának csak is az osztrák része, vagy pedig egyátalában egy különös transleithanicus fogalom, az osztrák alsóház szabadelvüségénél fogva, Sturm képviselő javaslatára azon indítványt fogadta el és azt mondta, hogy ez alatt értetik Ausztriának egyik fele. A felsőház ez indítványt viszszavetette és ellenkezőleg magyarázta. (Ellenmondás a jobb oldalon.)
