Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-19
19. országos Illés május 29. 1869. 267 így volt mindig, igy lesz ezután is, mig a hadügy kezelése marad status, nem in statu, hanem status extra statum, sőt superstatum. (Helyeslés bal felől). Ezen máskép segíteni nem fogunk, mint, hogy ha ez az ügy, mely 100 milliónál még többet elfogyasztott, ép ugy alkotmányos kezelés alatt fog állani, mint más közigazgatási branchok j ez pedig máskép nem jöhet létre, mint két részre osztás által. Nem akarjuk mi a hadsereget, azon czim alatt, hogy elkülönitjük, kétfelé szakítani; elvbarátim elfogadták a közös vezetést, elvbarátim nem sürgetik a nemzetiségi epuratiót a tiszti karnál, még csak azt se hántorgatják, hogy a legközelebbi előléptetéseknél s kinevezéseknél a Magyarországra eső rész 5 perczentet, az Ausztriára eső 95perczentettegyen; (Jobbfelől: Mert nincs több magyar tiszt!) de ezredeink most is külön magyarhadi cadreket képeznek, hogy azok ide haza szolgálhassanak, most is törvényben van. Mi tehát a különbség ? az, hogy mi a magyar hadügy számára akülön háztartást követeljük. Azt mondják, hogy akkor is kell fizetni. Igen, de én nem a 30 milliót sokallom, a mit most fizetünk, hanem keveslem azon védelmet, mit érte kapunk : nem vagyunk kellőleg megvédelmezve. (Helyeslés Bal felől.) Magyarországnak 48—49-ki hadserege került egy év, azaz 12 hónap alatt, 32 millió frtba, (Közbeszólás jobb felől: 65 millióba!) Meglehet, hanem nem 12, de 15 hónap alatt és bele számítva az összes polgári adminisztratiót és a várfelszereléseket, (Ugy van! bal felől) azon fölül még abból levonandó urbariális kártérítésre kiadott 12 millió. Tessék kiszámítani, lesz 32 millió. Egyébiránt legyen több, de akkor ezen hadsereg még bakancs és puska nélkül volt, és ujonan kellett mindent kiállítani, és mi ezen hadsereggel kiállottank egy téli és egy nyári hadjáratot, és ezen hadsereg öt várat ostromolt, a melyek közöl hármat be is vett, és két várat 12 hónapig védelmezett, és mindez nem került annviba, mint a mostani békelábon álló guggon ülő egységes hadsereg. (Derültség). Hogy mit jelent osztrák értelemben a háború budget 9 arról is van némi fogalmam. Egy olyan háborúban, hol 50 ezer ember működik, pl. 1864-ben 175 millió: oly háborúban, melyben 250 ezer, és ezen sereg két hónapig állt a csatatéren, mint 59-ben, a hadi budget 250 milliő; ebből jutna Magyarországra 75 millió; egy oly háborúban, a melyben hat hét alatt minden seregünk mobilizáltatik. mint 66-ban, a hadi költség 300 milliót tesz; egy háborúban, melyben egy puskát sem lőttünk ki és csupán csak határokat őriztünk, de, a melyet két évig folytattunk idegen hatalomjjogos harcza ellen, a hadi költségvetés 500 millió, ebből Magyarországra 150 millió esik, mint 6 4 /s-ben. Ebből gyönyörű nagy hadsereget lehetne felszerelnünk. Tessék ezekkel, összehasonlitani, a mit Magyarország a 49-iki hadjárat alkalmával kiadott. Hogyan történt e csoda, azt tovább részletezni nem akarom; de annyit mottóul megmondok, hogy azon férfiak, kik akkor Magyarország hadügyét kezelték, a milyen szegényen mentek be az ország kincstárába, oly szegényen jöttek ki belőle. (Zajos éljenzés bal felöl.. Mozgás a jobb oldalon.) Hogy mire mennénk mi a magunk contingensével, mit kezdenénk vele? Vannak szakférfiak, a kik azt részletesen meg tudnák magyarázni ; de annyit mondhatok én is, hogy azon nem kezdenők, hogy 28 feldmarschalt nevezzünk ki szolgálaton kívül, 150 altábornagyot szintén szolgálaton kivül, 200 generálist megint szolgálaton kivül és 430 oberstet mind activ katonai szolgálaton kivül. [Elénk helyeslés bal felől. Hát azokat most teremtették ? jobb felől.) Azon nem kezdenők, hogy 3—4 millióért a budai begyeken több cithadellát épittessünk csupán azon czélból, hogy illuminatiók alkalmával lampionokkal lehessen őket körülrakni (Derültség); azon sem kezdenők; hogy á vágómarha darabját 25 frttal drágábban vegyük, mint a hogy kínálták, és 30 nap múlva 20 frttal olcsóbban adjuk, mint a mit kínálnak érte {Elénk tetszés a bal oldalon; zajos ellenmondások jobb felől) ; azon sem kezdenők, hogy oda adjunk a legelső legjobb gentlemannak egy millió frtot, hogy fedezze föl a hátultöltő puskák mesterségét és egy év múlva azt mondjuk neki, hogy már ne csináljon semmit; hanem azon kezdenők , hogy csináltatnánk 300,000 nemzeti kokárdát, hogy a nép látná, hogy ez az országnak, a magyar királynak hadserege, és bizonyosan jobban meg lennénk védelmezve, mint most, a magyar király és Magyarország. (Éljenzés bal felől, nevetés jobb felől.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Egy kokárda kerül egy krajczárba, tehát az ország védelme 300,000 krajczárba kerülne. Jókai Mór: Jelenleg minden mozdulatainkat megbénítja az, hogy érezzük, hogy fenyeget valaki, (Ugyan ki lehet az f jobb felől) hogy nem vagyunk a lehető veszély ellen megóva, nem merünk a reformok terére bátran lépni; (Közbeszólás jobb felől: Dehogy nem merünk! bal felől: De nem merünk!) nem merünk merni; féltjük egymást, mi protestánsok féltjük a katholicizmust (Nagy nevetés; felkiáltások jobb felől: Nincs szükség rá ! bal felől : Ugy van!) Ne tessék ezt paradoxonnak venni ! Ha valaha 34*
