Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-19

19. országos ülés veszedelmet elhárítja, mind az egyik mind a másik államtól. Erre természetesen, ha itt volna Pulszky Ferencz képviselő társam, azt mondaná, hogy ez nem is szükséges, de nem is kívánja azt senki, mind Lajtán innen, mind Lajtán tul, csupán a heves vérüek. Igen nagy tévedésben van a t. képviselő ur, és nem ismeri azon nemzetet, melynek képviselője. Minden megtörténhetik; de egy nem soha: az tudniillik, hogy ezen nemzet, melyet idegen leigázhatott, itt ben bár mi néven nevezendő kényszernek, a törvényét kivéve, engedjen, és ha engedett, oly kényszerből, mely geniusával ellenkezik, a lehető legelső alkalommal kiszabadulni ne igyekezzék. Nem néhány heves vérű egyén az, ki azt kívánja, a mit én jeleztem; már nagy része Magyarországnak az, nem mondom, hogy többsége, (Helyes! jobb felől) és meg vagyok győződve, hogy azon kör, melyben ezen eszme, nem csak megszületett, hanem már nagygyá is nőtt, nem összébb szorulni, hanem folyvást növekedni fog; annyira fog növekedni, hogy utoljára bele fér az egész nemzet, és akkor, midőn ez megtörtént, fel sem lehet tenni, hogy más történhessék, mint az, mit e nemzet akarata törvényhozás utján parancsol. T. ház! én azon részletekbe, melyek előadattak egyik és másik részről, nem bocsátkozom; nem akarom hosszabbítani a discussiot ez által is, hanem egyszerűen kijelentem, hogy az, mit én akarok, olyan, mi csak azon utón elérhető, mely Tisza Kálmán t. barátom javaslatában jeleztetik; én ennélfogva a részletes tárgyalás alapjául azt fogadom el. (Élénk éljenzés bal felől.) Prileszky Tádé : T. képviselőház ! ügy hiszem, az igen t. képviselőház nézetével és kívánságával találkozni fogok akkor, midőn alapelvül mondom: az idő pénz, az időnek értéke rnegbecsülhetlen, kivált oly nemzeteknél, melyek az átalakulás korszakában élnek. Ezen alapelvből indulván ki, csakis a tárgyhoz és lehetőleg legrövidebben fogck szólani. Igazsága van igen t. Nyári képviselő urnák, hogy ig

en bajos oly országban megélni, hol mindenki hallgat és senki sem beszél; de méltóztassék elhinni azt is, hogy oly országokban is bajos megélni, hol mindenki beszél és senki sem akar hallgatni. (Derültség. Helyeslés jobb felől.) A tárgy, t. ház, nem tagadja senki, jogi szempontbői, publico-politicus nemzetgazdasági és bölcsészeti szempontból, tökéletesen ki van merítve, és ha bölcsészeti szempontból tekintjük, tulajdonképen oda van hozva a tanácskozás, hogy mi ma azt sem tudjak, hogy van-e véleménykülönbség köztünk. Deducálta a t. ház egyik igen jeles szónoka tegnap, hogy az értelmezésmájus 29. 1869. 263 nél egymással egyetértünk, hogy tehát vélemény különbség elvben köztünk nincs. Én részemről pártolom és a részletes tárgyalás alapjául elfogadom a ház által kiküldött bizottság válaszfeíirati javaslatát, csak gyakorlati szempontból merítvén nézeteimet. Pártolom és elfogadom főleg azért, mert ez lehetővé teszi, az áílamjogi viszonyoknak az 1868. országgyűlés által történt rendezése folytán, a mint ezek az osztrák örököd tartományok által elfogadtattak és királyi szentesítéssel megerősíttettek, ezeknek épségben fentartása mellett, lehetővé teszi az összes nemzet által kiválóan s elodázhatlanul szükségeseknek ismert belviszonyaink rendezésére haladék nélkül összes erőnket fordítanunk ; lehetővé teszi a szabadságot és a haladást s lehetővé teszi — ezeket tűzvén ki irányelvül — oly törvények alkotását, melyek az egyéni és vagyon biztosságot czélozzák, mint minden polgári államnak két főkellékét. Ez által a nép jogos igényeinek, jogos kívánalmainak megfelelünk. Igenis, t. ház, Magyarország népe tőlünk jogosan követeli, hogy mi haladék nélkül belfejlödésünk nagy művéhez fogjunk, biztosítsuk már valahára a magyar nép egyéni és vagyoni biztosságát, szabadságát és jólétét. Hangoztattuk ezt mindnyájan a legközelebb lefolyt választások alatt, de hangoztatja ezt az egész nép és hangoztatja Európa : és ha van közvélemény, és ha van népakarat, akkor ez más szőban nem pontosul össze, mint ebben: haladás. Én ezen közvélemény előtt meghajlok, én ezen közvéleményre mindig hivatkozni fogok. Pártolom továbbá azért, mert méltó válasznak tartom azon. trónbeszédre, melylyel ez országgyűlés megnyittatott, s mely a maga nemében eddig egy magyar király által sem mondatott még el.; pártolom azért, mert nem bocsátkozik részletekbe, meghagyja mindenkinek véleménye szabadságát, és csak azon egyet jelenti ki, hogy mi igenis a kormányt, mely fejlődésünk nagy művében az ország óhajához képest működik, ernyedetlen buzgalommal elősegíteni honfiúi kötelességünknek fogjuk ismerni. És épen csak is ez okból nem fogadhatom el s nem pártolhatom igen t. Tisza Kálmán képviselő urnák elvtársai nevében is a ház asztalára letett válaszfeíirati javaslatátGyakorlatilag elemezvén azt, egyátalában nem osztozhatom azon nézetben, melynek a következőkben méltóztatott a t. képviselő ur kifejezést adni: ,,Elismerjük, az államjogi viszonyoknak a múlt országgyűlésben eszközölt megoldása nagyhaszonnal bir; de azt olyannak tartjuk, melyben megnyugodni nemlehet, s melyet mellőzve a nemzet összes erejét az átalakulás nagy munkájára fölhívni lehetetlen." Nem osztozom e nézetben,