Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-19

*)g^_ 19. országos li' gyakorlati szempontból elemezvén, azért, mert mit a t. képviselő ur lehetetlennek tart, azt a legközelebbi jövő lehetőnek fogja bebizonyítani. De mert ugy vagyok meggyőződve, hogy, ha mi kötelességünknél fogva belfejlődésünk nagy mü­vét ezélszerü törvények behozatala által biztosí­tani fogjuk, az által a népnek szellemi és anya­gi ereje természetszerűen növekedni és gyara­podni fog. Kétségkívüli tény pedig az, hogy a szellemileg és anyagilag előrehaladt nemzet czélt fog érni, ha akkor fogja netalán szükségesnek mutatkozó közjogi viszonyai változtatását köve­telni, midőn e kivánatát, követelését, szellemi és anyagi erővel támogatni is képes lesz. Nem osztozom, t. ház, Tisza Kálmán kép­viselőtársam azon aggodalmában sem, hogy lassú halál fogja érni az állam eletét, ha közjogi vi­szonyaink nem változnak, nem osztom pedig azért, mert, mint jdl tudjuk, sokkal szívósabbak a Magyarország területein lakó népfajok, sokkal töb­bet tűrtek ők már és szenvedtek. És mit tapaszta­lunk? azt, hogy a szabadság legkisebb ihletétől átmelegítve gyakran életerőt fejtettek ki akkor, midőn Bécsben azt gondolták már, hogy Ma­gyarország nincs többé. Egyet emiitett meg jelesül egy t. balpárti képviselő társunk, azt mondván, hogy ez a mi alkotmányunk tulajdonképen csak olyan, mint a nap, mely fényes derült szép időben megteszi kö­telességét, és figyelmeztetett minket, hogy jöhetnek borús idők, jöhetnek viharok. Én, t. képviselő­ház, ettől nem rettegek, nem pedig azért, mert tiszta meggyőződésem az, hogy, ha lehető volna is, és viharok jőnének, a melyek által Magyaror­szág léte, szabadsága vagy alkotmánya kérdésbe vétetnék vagy veszélyben forogna: méltóztassanak elhinni, sem e házban, de széles e hazában sem fognak pártok létezni; tömörülni fognak a nem­zetnek összes polgárai egy zászló mellé, a melyen „áldozatkészség és a haza megmentése" lesz irva, és hogyha önök minket nem fognak követni, mi fogjuk követni önöket, de nem fogunk pártokra szakadni, hanem vállvetve megmentjük a hazát. (Éljenzés jobb felől.) Nem osztozom, igen t. képviselőház, azok aggodalmában, kik a legközelebb lefolyt válasz­tási mozgalmak alatt a kormánynak állítólagos befolyása folytán veszélyeztetve látják a hazát. Igazán megvallom, magam is azon nézetben va­gyok, hogy a választási törvényeket újból kell szerkeszteni; de nem azon okból, mit kiválólag épen azon t. képviselő urak említenek: hogy fő­leg azért, hogy a kormány beavatkozása lehetet­lenné legyen téve. Hiszen a múlt országgyűlés is azon nézetben volt, midőn a házszabályok 53. szakaszát alkotta. Ezeknek megnyugtatásául csak azt merem és május 29. 1869. állítani, hogy: sokkal több képviselő ül a bal ol­dalon annak következtében , mivel a kormány nem fejtett ki kellő erélyt a választási törvé­nyek tiszteletben tartása mellett, mint űl a»mi oldalunkon a kormány beavatkozása folytán. (Élénk helyeslés jobbról, balról zaj.) T. ház! A pártmozgalomnak, a pártérdekeltségnek meg kell lenni, az tagadhatatlan, és magam is nagyon veszélyesnek tartanám, ha ez megszűnnék : mert akkor megszűnnék népünkben az alkotmányos érzület, és ennek megszűntével én is veszélyez­tetve látnám az alkotmányt, a függetlenséget ; de nem osztozom korántsem igen t. Vukovícs Sebő barátom azon nézetében, hogy a párt szenvedély nem vitiálja a választási szabadságot; sőt ellen­kezőleg azt merem állítani, hogy a pártszenve­dély, mint tapasztaltuk pártdühhé szokott fajulni, ez pedig igen is vitiálja nem csak a választás szabadságát, hanem magát az állami életet is. Simonyi Lajos b. igen t. képviselőtársunk, bizonyosan nem mondotta volna azt, hogy a magyarországi igazságszolgáltatás a török biro­dalomé után mindjárt első helyet foglalja el, ha történetesen Poroszországban, vagy magában Angliában pörei lettek volna. De ha ez áll is, a mit én nem szeretek hinni, akkor én az okát keresem, és ennek az okát nem a felelős magyar kormányban, hanem inkább a nem felelős me­gyék szervezetében találom, (ügy van jobb fe­lől) és igen fogok őrülni, ha ezen eszmét emlé­kezetben fogjuk tartani, ha a megyék szervezése fog a ház asztalára kerülni. (Helyeslés jobb felől.) T. ház! gyakorlati szempontból tekintve, va­lóban részemről nem igen tudom megfogni, hogy miután két esztendeje, hogy törvény van a kö­zös ügyekről, ez a törvény gyakoroltatik két esztendeje, tehát csakugyan léteznek közös ügyek, mert csak létezni kell annak, a mit a ház két esztendő óta rendbe hozott, a minek rendbehozatalába az igen t. balpárt is befolyt, és mégis e házban találkoztak igen sokan, a kik azt mondták, hogy tulajdonkép közös ügyek nem is léteznek. Daczára annak, hogy azt mondják, miszerint nem léteznek közösügyek, mégis meg­támadják a delegátiót. Hiszen ha nem léteznek közös ügyek, akkor delegatió sem létezhetnék, az nagyon természetes. Ügy tűntetik fel a delegátiót mintha oly ret­tenetes valami volna az, a mi hazánknak alkot­mányát, szabadságát, állam létét, függetlenségét, veszélyeztetné. En igazán megvallom, hogy a delegatiókat gyakorlati szempontból egyátaiábati nem tartom ily veszélyeseknek: mert a mint tu­dom, teendőik két részre oszlanak: az egyin teen­dőjük inkább felülvizsgálati, számellenőrzési foglalatosságokból áll; másik teendőjük pedig igen nevezetes tárgyát képezi a külügyekre befolyás

Next

/
Thumbnails
Contents