Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-19

Qgg • 19- országos ü Igaz, hogy az mondatik, miszerint ha ez nekünk hiányzik, hiányzik a másik félnek is. Ez véghetlen szegény vigasztalás és legfölebb arra szolgálhat alkalmul, hogy már egyszer mondjuk ki tisztán: hogy a delegatió minden inkább, mint alkotmányos intézmény, hogy az az önkormányzat negatiója, semmi egyéb mint oly intézmény, mely által meg van gátolva, hogy akár nekünk, akár azoknak valaha parlamentalis kormányuk legyen. A múlt országgyűlés folyama alatt az egyik részen ugy, mint a másikon sokan definiálták: mi a delegatió. A túlsó oldalról is hallottam képvilőtársunk Bánó József defmitióját. Én meg vallom, hogy azt, a mit én mondtam, legtökéletesebbnek tartom, azt t. i., hogy a czél, a lényeg a delegatióban az, hogy se nekünk, se a másik félnek soha alkotmányos és parlamentalis kormányunk ne lehessen. Azt mondja t. barátom, hogy az igaz, miszerint az átalános constitutionalis fogalomnak a delegatió nem felel meg ; azt mondja továbbá , hogy a mi garantiáját a delegatiónak illeti , az semmi egyéb, mint a becsületesség és emberi természetünknek azon nemes oldala, hogy bátrak nem szoktunk lenni a szemtelenségben: mert — kérdi — a merészségnek mely foka lenne szükséges arra , hogy valaki a a delegatióban, ismerve hazájának érdekeit, ismerve hazája nézeteit, azokkal szavazna hazája érdeke ellen, kik más érdekeket képviselnek? Elismeréssel tartozom t. barátomnak abbeli nyíltságáért, hogy a gyermeket saját nevén nevezte meg, és elismeréseért annak is, hogy ezen intézménynek semmi egyéb garantiája nincs , mint tisztán a tagoknak becsületessége. Nem vonom kétségbe, hogy a becsületesség garantia. A becsületesség a politikában oly nélkülözhetlen, mint az életre a levegő. Hogy élhessen akár melyik lény, szükséges, hogy részesüljön a levegőben. De ha élet szükségét mással nem pótolhatná, bár mily bőségben élvezné a levegőt, nem fogna soká örülni az életnek. így a politikában is kérdésen kivül mindig feltételeztetik a becsületesség; de az emberek rájöttek, hogy még más garantiára is van szükség s utoljára is ugy találták, hogy ez a garantia semmi egyéb, mint hogy magok vegyék kezökbe saját dolgaikat és ne bizzák ezt másokra: ekkor ha hibát fognának is elkövetni, a mely hibát elkövettek, azt magok helyre is hozhatják. En elhiszem és felteszem, hogy a becsületesség garantiája azokban, kik Magyarországból delegátusoknak eddig küldettek, kik ezután fognak küldetni, megvolt és meglesz. De azért van-e garantia, hogy a nemzet érdekei nem fognak veszélyeztetni ? Ez oly sterilis intézmény, melynek önmagában és önmagától i május 29. 1869. semmi ereje nincs, és már ez is mutatja: mennyire más ez mint a parlament, mely az egész nemzet erejének nyilatkozata. De felteszem, hogy az ugy van, mint t. barátom monda, hogy a delegatiók által itt is, amott is az illető államnak érdeke tökéletesen biztosíttatik az által, hogy itt is, ott is, ha saját érdeke forogna kérdésben, az illető delegatió visszatartja szavazatát, azaz a közös delegatió két részre, két egyenlő részre fogna oszlani, és ez megtörténhetik a magyar delegatióval, meg a másikkal is. Ugyan mi következik ebből? A legvilágosabban következik az, hogy ez egy oly tökéletlen intézmény, mely még kisegítő eszköznek sem jó : mert a törvény nem gondoskodott arról, hogy mi történjék oly esetben, midőn egy felől is, más felől is egyenlő szavazatok állanak egymás ellenében. Tehát miért áll fen ez intézmény? Mert ez eset akkor is előfordulhatna, ha nem két delegatió, hanem két külön parlament állana egymással szemben és közlekednének saját ministereik által. Ebből azonban nem az a végkövetkeztetés, hogy kijekijelentsük, miszerint belátva, hogy a delegatió nem felel meg annak, mit mi tőle, mint alkotmányos institutiótól várunk, hogy tehát, mondom, folyamodjunk a centralis parlamenthez, mitől t. barátom, tudom, maga is távol van hogy ajánlja; hanem következik az, hogy belássuk, miszerint nincs semmi, de semmi ok arra, miért ne legyen két külön parlament. Némelyek attól tartanak, hogy ha két külön parlament lesz, azon viszonyok nem intéztethetnek el czélszerüen, melyek a fejedelem ugyanazonosságánál fogva minket is, azokat is érdeklenek. T. ház! valaki megjegyezte és igen helyesen — ha jól emlékszem, Vukovics barátom — hogy minket is meglepett egy idő óta azon betegség, hogy mi, kik annyit beszélünk a személyes becsületről, nem hagyunk semmit a nemzet becsületére, kik oly okosnak tartjuk magunkat és a nemzetnél a legkisebb mindennapi észt sem teszszük fel. Ha Magyarország is perlamentalis kormánynyal és a másik is azzal bir: ez oly nagy értelmi fejlettséget és oly magasztaltságot föltélez, hogy kérdésbe sem hozható, hogy ezen tisztán alárendelt kérdéseket a teljes parlamenttel biró két állam ki fogja ugy egyenlíteni, hogy ily képtelenségek nem fognak bekövetkezni, mint most, t. i. hogy meg van csonkítva Magyarország parlamentje, és miért van megcsorbitva? azért, hogy a delegationális intézmény számára a főhatóság belőle kivétetett, az állam mégis oly helyzetbe juthat, hogy lehet eset, melyben — ha a fejedelem a maga absolut hatalmával nem intézkedik— megfog állni minden és igy meghazudtoltatik az is, hogy ez azon intézmény, mely mindig nyomban segit, a nagy veszedelmek közepette és a