Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-19

•Ofif) 19. országos ülés május 29. 18G9. beszédében, hol azt állítja, hogy Magyarországnak a jelen évben 12 millió frtnyi deficitje lesz. T. ház! Ezen állításra megvártam volna Komárom városa érdemes képviselőjétől, hogy jobban analyzálta volna : honnan származik ezen 12 milliónyi deficit? mert akkor rájöttünk volna, hogy ez év folytán olyan felszerelés fordul elő, mely tulajdonkép rendkívülinek nevezendő, tudniillik a 7 millió frt. honvéd-kiállitási és felszerelési költség. Én, mint státusgazda, igen szívesen járulnék oly rendszeréhez az államintézményeknek, hol ilyféle beruházások nem kellenek, azt hiszem, a t. financzminiszter ur is ebbe örömest beleegyeznék; de miután a viszonyok és körülmények olyanok, hogy ez is szükséges, oly beruházásnak tekinteném azt, a melynek megfelelő 7 milliónyi összege deficitnek nem nevezhető. (Helyeslés a jobb oldalon). Mind ezek után t. képviselőház, legyen szabad még egy rövid megjegyzészel az egész igen tisztelt ellenzékhez fordulnom. (Halljuk!) Mi mindnyájan innen is, túlnan is: egyhangúlag elismertük és határozottan kifejeztük azt, hogy Magyarországnak békére van szüksége. Ámde azt kérdem a t. ellenzéktől: nines-e még nagyobb szükségünk a belső, a magunk közti békére? Mncs-e szükségünk — szemben azon óriási feladatokkal, a melyek reánk várnak — nines-e szükségünk arra, hogy a szellemek, a talentumok és a munkaerők közt tartós egyetértés és frigy jöjjön létre (Éljenzés a jobb oldalon); vagy annyira meg vagyunk-e t. uraim, már erősödve, eonsolidálódva, hogy erőinket, legjobb tehetségeinket arra fordíthatjuk, hogy egymást fojtogassuk, emészszük, gyöngítsük 1 (Helyeslés jobb felől.) Én, t. képviselőház, köztünk, a jobb és bal oldal között, mind ezen okokból csak egy küzdelmi tért, csak egy erőmérkőzési arénát ismerek el jogosultnak a jelen helyzetben, ós ez az: versenyezzünk egymással a tekintetben, hogy melyikünk tudja az imádott haza javát jobban, g}^orsabban, tartósabban előmozdítani, (Zajos tetszésnyilvánítások minden oldalról.) Törekedjünk vállvetve, kezet fogva arra, hogy ebből az országból, a melyben annyi sok a hiány, de a melyben a nagyságnak anynyi eleme, annyi tényezője is megvan, mielőbb a valódi uj, a nagy reformeszmék és a XIX. század szellemének és követeléseinek megfelelő virágzó Magyarország váljék: hogy elmondhassák küldőink, ha az országgyűlési időszak lefolyta után haza fogunk menni, rólunk: ezek megvetették alapját egy uj álladalomnak, a melyről el lehet mondani Virgiliussal, a nagy római költővel: Novus ab integro seculorum nascitur ordo. * Pártolom a bizottság íelirati javaslatát. (Elénk helyeslés és éljenzés jobb felől.) Nyáry Pál: Tisztelt ház ! Mindenekelőtt bocsánatot kell kérnem és engedelmet, hogy néhány rövid peiczre becses figyelmét a szőnyegen levő tárgy iránt folytatott vitának jelenleg már bizony meglehetősen előhaladott stádiumában is igénybe vehessem. A királyi trőnbeszédben a közjogi helyzet kedvezőnek jeleztetik. A többség és jelenleg kormánypárt által saját kebeléből megválasztott bizottság felirati javaslata körülbelül ugyanezt tartalmazza, mondván, hogy a közjogi viszonyok iránt függőben volt kérdések megoldása után és és megoldása által biztos tér nyilt a reformokra, a belrendezésre. így tehát nem nehéz megjövendölni, hogy az elég hosszasan tartott vitatkozások eredménye mi leend, és a parlamenti harcz ki részére fog eldőlni. Ezért nekünk ellenzékieknek, miután sikert nem remélhetünk, tán többé nem is kellene a tárgyhoz szólanunk. De én, t. ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy az ellenzék nem csak akkor használ, ha győz, de használ még akkor is, ha tán a következmény azt mutatná ki, hogy nézetei nem voltak helyesek. Még ekkor is a nemzet érdekében cselekedett, mert segítette tisztázni az eszméket, segítette fejleszteni a véleményt, az akarat és tetterőnek leghatalmasabb emeltyűjét, a nemzeti akaratnak emeltyűjét, mely egyedül van jogosítva arra, hogy a vitának közöttünk véget vessen. Én ennélfogva nem lehetek egy értelemben igen t. tudós barátom Kautz Gyulával. 0 azt mondja, hogy a béke embere, én is az vagyok, hanem a különbség köztünk az, hogy ő egyszersmind a félénkségnek embere is, a mi én nem vagyok; ő minden mozgalomtól irtózik. Azt hiszi ő, hogy az emberiség dolgait ugy lehetne legczélszerübben elinte'zni, hogy mindig csak egy, vagy tán némelykor megengednék, hogy néhány professor beszéljen, a többi pedig folytonosan hallgasson. Sajnálom, meglehet, hogy ő ebben az állapotban sokkal kényelmesebben érezné magát, de én nem tehetek róla, nagyon szerencsétlen volnék, és elhagynám azon hazát, melyben minden ember csak ül és senki sem mozog, minden ember hallgat és senki sem beszél. Nem utolsó, sőt lehet mondani, hogy a természetnek az emberiség irányában és az emberiség hasznára van egy sokak által nagyon félt, de bármennyire félt, azért mégis meglevő nagy adománya. S mi ez ? Semmi egyéb, mint a velünk született szellemi nyugtalanság. E nyugtalanság kétségkivül ha féktelenségre vetemedik, károkat okoz, de hiszen a társadalom azért van, a törvények azért hozatnak, hogy e nyugtalanság okozói, — ha a törvénynyel ellenkezőt tettek — rendre utasíttassanak. De, t. ház, ha károkat okozhat ezen velünk született, né-