Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-19

cyr.p- 19. országos ülés május 29. 1869. részemről s tán az ege'sz jobb oldal részéről, el lehet mondanom, hogy ezen állításában mi egyátalában meg nem nyughatunk, mert ha valaha megvalósulna ezen tétel, az akármelyik autokrata régiméjének sanctióját is fogná magában hordani, s egyátalában ezen tételben valódi jelmondatát látom azon szerencsétlen franczia státus-absolutismusnak, mely Xl-dik Lajostői Napóleon trois-ig mindenkor hangoztatott, és melynek refrainje: „tout pour le peuple, mais non par le peuple" oly jelmondatot, melyet.a szabadság igazi barátjának, az igazi demokratának, a milyennek a t. képviselő urat is tartom, ajkaira venni sohasem szabad. (Elénlc helyeslés a jobb oldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy beszédének legnevezetesebb részére, a két külügyminiszter eszméjére, visszajöjjek. (Halljuk!) Daczára annak, hogy e tárgy már ele'g bőven ki lévén merítve, alig lehet még valami ujabb oldalát feltüntetni; uj fog lenni talán a t. ház előtt az : hogy mily téves utón jár t. képviselőtársunk, midőn azt hiszi, hogy a két külügyminiszteri institutiőval valamit ellehet érni. Én mindig azt tudtam, hogy egy fejedelem magát kifelé csak egy ember által képviseltetheti (Helyeslés a jobb oldalon) ; tehát csak egy külügyminisztere lehet. Miért? mert a kormányzatnak valamennyi ága közt egyet sem ismerek, melyben oly nagy szükség volna az akarat egységére, határozottságára, gyors kivitelére és az intézkedések egyöntetűségére és ennek biztosítására, mint épen a diplomatia terén. (Elénk helyeslés jobb felől.) Kérdem a t. képviselő urat, a ki oly soká tartózkodott oly államok fővárosaiban, hol a világ nagy hatalmainak képviselői, küldöttei és miniszterei megfordalnak : látott-e valaha oly uralkodót, kit két külügyminiszter és két követ képviselt? Hivatkozott Angliára; de minő módon ? A marine-departementet és a szegényügyi kormányorgánumot hasonlította össze a külügyminisztériummal. Bocsásson meg, én az ő beszédét igen humoristieusnak és sok atticai sóval ellátottnak tartom, de engedje meg, hogy abbeli nézetemnek is adjak kifejezést: hogy komolyan nem is gondolta ezt (Helyeslés), és igy komolyan nem is beszélt, mert két ily haeterogen, egymástól egészen különböző tárgy, nézetem szerint, sokkal kevesebb szóra érdemes, mint mennyit ö azokra fordított. (Derültség.) Tudnék azonban a t. képviselő urnák e'n is egy institutió fölemlitésével szolgálni, melynek az a dicsősége volt a maga idejében, hogy a lehető legeslegroszabb intézményt képezte a kerekföldön, és tökéletesen analóg azzal, mit ő két külügyminiszterrel, illetőleg egy collegialis külügyi kormány-testülettel akar kivinni •— t. i. az Istenben boldogult bécsi „Hofkriegsrath," mely rendszerint collegiális tanácsában a csatatértől 100 mértföldnyi távolban vezette az ütközeteket és ezeket szerencsésen mindig el is vesztette. Engedje meg a t. képviselő ur azt is megjegyeznem, hogy a két külügyminiszterség — igénytelen fölfogásom szerént — elláthatlan bonyodalmaknak és viszályoknak volna bármely országban, de különösen oly országban, minő a magyar osztrák-monarchia, kútforrása. Milyen keresve keresett eszközt képezne az oly külföldi hatalmasságok vagy külügyérek kezében, kik & monarchia szétbontására működnek! (Helyeslés jobb felől.) Talán fogja t. képviselőtársunk Simonyi Ernő mondani: én azzal nem törődöm, hogy a monarchia felbomlik-e vagy sem. Err e feleletem az, hogy mint egyéntől igen irigylem ezen tem. peramentumot, de mint törvényhozó, mint országos képviselő, vele ezen téren nem találkozhatom (Helyeslés jobb felől); sőt meg vagyok győződve, hogy ha a legteljesebb tiszta personal unió ma helyet foglalhatna azon viszonyban, mely bennünket a monarchia másik feléhez és a koronához köt, még akkor is kétlem, hogy e kettős külügyminiszteri systemát el lehetne fogadni. Még egy megjegyzésem van ezen ideára nézve. (Ralijuk!) Nem akarom rá fogni, hanem talán még valaki azon gondolatra is jöhetne, hogy t. képviselő ur ezen két külügyminiszterség eszméjével egy más, sokkal nagyobb horderejű gondolatot akar palástolni; tudniillik, a monarchiának két fejedelem alá való helyezését! Ezeket beszédének politikai részére vonatkozólag. Engedje meg most a t ház, hogy Simonyi ur beszédének nemzetgazdasági érveire térjek át. Simonyi Ernő, t. képviselőtársunk beszédében három alaptételből indul ki a státusgazdászati nézeteket és viszonyokat illetőleg. Először is azt mondja: állíttassák elő egy vaspályarendszer, tisztán országos szempontból és pedig kamatatlan kölcsönnel, a mi aequale: papírpénz. Talán nem akarta ezt a t. képviselő ur határozottan kimondani; én azonban a gyermeket valódi nevén szeretem megnevezni. Másodszor azt állította Simonyi ur, hogy: Magyarország, annak következtében, hogy 30 milliónyi státus-adóssági járulékot vállaltunk el, oly terhet vont magára, a mely teher naponkint növekedvén, külkereskedelmünk kedvezőtlen állása, s a külföldnek Ausztria irányában táplált bizalmatlanságából, és a pénz értékének csökkenéséből folyólag, talajdonkép 90 millióra számitható. Végre azt állította szónok, hogy: Magyarország némely iparczikkei azért vannak megadóz-