Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-19
19. országos Ülés május 29 1869. 255 íelőségről. Kérem' a t. házat, méltóztassék e törvényjavaslatok kinyomatása iránt intézkedni. Fentartom magamnak e törvényjavaslatok indokolását és a reájok vonatkozó felvilágosításokat akkor terjeszteni a t. ház elé, midőn azon törvényjavaslatok meritorialis discussio tárgyává fognak tétetni. (Helyeslés.) Elnök: Parancsolja a t. ház a felolvastatás!? (Ki kell nyomatni!) Tehát ki fog nyomatni 3 ) és a ház tagjai közt kiosztatni. Következik a napirenden levő tárgyalás folytatása, Kautz Gyula: T. ház! Nem fogok a rethorikának azon figurájával élni, melyet repetitiónak neveznek; Cicerónak sem fogom követni azon tanácsát, hogy a szónok akkor, ha az illető tétel indokolásához további uj érveket felhozni nem bir, folyamodjék a szenvedélyekhez. Mondom, Cicero ezen tanácsát sem fogom követni, hanem csak egy oldalához a szőnyegen forgó kérdésnek akarok polemikus irányban hozzászólani, mely oldalra nézve a t. ellenoldal némely kitűnőbb férfiai részéről oly érveket és nézeteket hallottam kifejeztetni, melyeket halhatatlan Széchenyink a maga idejében kiméletesen fallaciáknak nevezett, s a mai időben némelyek sophismának neveznek. Fogok pedig hozzájárulni különösen azon irányban, melyben itt a jobb oldalon felállott szónokok közöl is kevesebben szólottak, t. i. a közgazdaság és a pénzügy szempontjából. Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad mellesleg csak néhány igénytelen megjegyzést előre bocsátanom arra vonatkozólag : miért nem tartom én most, jelen helyzetünkben a közjogi alapkérdés fölötti vitát felujitandónak. Jelesül nem csak azért, mert félek, hogy az előttünk álló roppant sokaságú és égető szükségü reformkérdések megoldásában föltartóztatva lennénk; nem csak azért, mert a vitát előzetesen is meddőnek és eredménytelennek tekintem ; nemcsak azért, mert az igen t. ellenzék státus-jogi programmja előttem egy zárt könyv, melyben olvasni nem csak igen nehéz, de talán nemis lehet; nemcsak azért, mert a frigyet, mit csak tegnap kötöttünk már ma bolygatni nem akarom; nem csak azért, mert sem az igazsággal sem a czélszerűséggel, sem hazánk jól felfogott anyagi érdekeivel összeferőnek nem tartanám oly eljárást, mely azt, mit csak rövid idővel ezelőtt annyi fáradsággal, s annyi erőfeszítéssel alkottunk, alig lefolyt néhány hónap után lerombolni látszanék. Mondom, nem csak azért, hanem főleg azon októl, mivel nem szabad, nézetem szerint, tisztelt képviselőház ! tovább fejleszteni, szí1) Lásd az Iromány oh 16. és 17-dik számát. tani népünkben azt az ugy is benne annyira elterjedt inproductiv, maga magát emésztő' negatio szellemét, a melyről Coethe Fausztjában oly találólag mondatik : „Es ist jener bőse Geist, der stets nur verneint, aber nichts zu schaffen weiss;" továbbá azért, mert félek, hogy az álladalom közjogi alapjainak minduntalan kérdésbe helyezése és megujitása, utoljára szükségkép a nép jogérzületének, jogról és igazságról való fogalmainak megrenditésére is vezet, a melynél nagyobb szerencsétlenséget nem ismerek: mert lerontatik azon erkölcsi fundamentum, a mely nélkül Magyarország, hitem ós meggyőződésem szerint, igazi jog és cultur-állammá soha sem fog válni, mely nélkül szabad alkotmányos országot részemről nem képzelhetek. Ezen rövid eltérés után engedje meg a t. ház, hogy beszédemnek tulajdonképí érdemére vagyis polemikus részére térjek át. (Malijuk!) Legelőször is, igen t. képviselőtársam Simonyi Ernő beszédére van néhány észrevételem. Simonyi Ernő t. képviselőtársunk beszédében, a melynek tartalmasságát legkevésbbé sem akarom kétségbe vonni, egy egészen uj és sajátszerű politikai és status-gazdasági elméletet fejtett ki, melyben igen sok humort, de igen kevés igazságot találtam; egy statusjogi elméletet, a melyre engedjen meg nekem a t. képviselő ur, azt a megjegyzést tennem, hogy nem birom csodálkozásomat eltitkolni, a felett, hogy oly hosszú éveken át külföldön tartózkodása alatt azon át meg át prakticus franczia és angol status élet közvetlen tanulmányozásából saját hazájának javára oly kevés hasznavehető elveket tudott abstraháíni. (Helyeslés jobb oldalon.) Ez az átalános benyomás, a melyet igen t. képviselőtársamnak beszéde reám tett. Most engedjék meg, hogy egyes tételeire és állitásaira bővebben kiterjeszkedjem. Egyebek közt beszéde egyik helyén azt mondja, hogy nem tudni, hogy a kormány mit akar. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy ezen kérdését megfordítsam s ő hozzá intézzem, hozzá, ki pártjának, ha nem csalatkozom, egyik látható feje. Vajon megmondta-e ő határozottan az utolsó gondolatot, a melyet arra nézve tart magában, amit ő akar? Simonyi Ernő: Meg hát! KaUtz Gyula: Továbbá kérdem azt is, vajon lehet-e egy kormányt, a melyről azt sem tudja az ember, hogy mit akar, oly élesen megtámadni, irányában oly rideg oppositióba helyezkedni ! ? Egy másik helyén beszédének azt mondja: reája nézve utóvégre közömbös akár micsoda utón biztosíttatik vagy mozdíttatik elő a haza jóléte, csak mozdittassék elő. Engedelmet kérek
