Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-18
242 18. országos ülés május 28. 1869. a czél elérésére nincs a gyakorlat igazolta siker fegyvere. Hiszen ujitani akarnának s a kész alapot megtámadják. Ezen megtámadás teszi egyébiránt az ellenzéki javaslat árnypontját, mely nagy kérdőjellel kiséri mindazon szép eszméket is, melyek a reformügyek részletezésénél helylyel-helylyel feltünedeznek. A trónbeszéd minden alkotmányosan szabad államban a kormány politikai programmjának tekintetik, annak tekintjük mi is, és ez szabadelvű, nyilt, mely a kor szelleme és igényeivel lépést tart. Ezzel szemben tehát csakis egy ellenzésnek lehetne valódi értelme, annak t. i., mely az itt kiemelt engedményeknél takarékosabb akarna lenni, más szóval, a mely az ősi építmények renoválását a belső bútorzatra nem lenne hajlandó kiterjeszteni. Igen! de a mi ellenze'künk ennek épen ellenkezőjét hirdeti törekvéseiről ; és midőn épen a bel reformok kérdésénél látjuk megállani, s mintegy ránczokba szedett homlokkal önmagában tusakodni, és végre is abban állapodni meg, hogy alap is uj kell: avagy megütközhetik-e azon, hogy mások, kivül a párt körén, s nem ismerve a tulaj donkép eni rugókat, (Helyeslés jobb felől) innen azt következtetik, hogy a képviselőház ellenzéke, midőn kiindulásul uj alapváltoztatást állit föl, teszi ezt talán csak azért, hogy a reformkérdések elől kitérjen. (Helyeslés jobb felől, ellenzés balról), és midőn programmjának e pontját erőteti, teszi aze'rt, hogy a kormány és többség által sürgettetett reformkérdések keresztülvitelét akadályozza meg, vagy legalább azokat feltartóztassa. Lehet, hogy ezen föltevés gyanúsításnak is esetlen; megengedem, sőt tudom ; de az, a mit nem tudok, de a mi iránt a felirati javaslatokban is híjába kerestem tájékoztatót : ez az, hogy midőn az ellenzék a legéletbevágóbb és leglényegesebb reformkérdéseket állítja előtérbe, ugyanakkor az e téren sikeres és eredményes működésre elegendő alapul vitatja azon kapcsot, mely a fejedelem ugyanazonosságában lelné kifejezését; tehát azon kapcsot, mely saját magára hagyatva negyedfélszáz éves tapasztalás után annyiszor bizonyította magát elégtelennek, a mennyiszer alkotmányos, szabad fejlődésünk, az alólról önként kínálkozó áldozatoknak fölülről megfelelő conces.siókat igényelt. (Helyeslés johh felől.) Igenis e kapocs kifejezte és kifejezi ma is az államhatalom egységét; de egyedül nem elégítheti ki többé azon követeléseket, melyek a birodalmat képező tartományoknak egy főczélra történt szövetkezéséből erednek. Midőn tehát valaki e tapasztalás daczára is viszonyaink közt elegendőnek vitatja azt, hogy közéletünk teendőit e kapcson, mint alapon, jövőre is sikerrel folytathatjuk : az vagy azt árulja el, hogy helyzetünk viszásságát, kényszerűséget nem ismeri, vagy azt, hogy legyözhetlen előszerettel csüggvén a multak hagyományain, a sérelmi iskola setét folyó sóiból nem tud kiszabadulni. (Elérűc helyeslés jobb felől.) Elismerem én annak igazságát, mit egy előttem szólott igen tisztelt képviselőtársaim ezen eszmére vonatkozólag mondott : hogy a sérelmi politika volt azon iskola, mely közéletünk legjobb harczosait kiképezte; de ennek ellenében be kell vallanom azt is, hogy ezen iskola nekünk igen drága iskola volt, és hogy az ár, mit érte századokon keresztül fizettünk, százszorosan felülhaladta azon hasznot, mit belőle nyertünk. (Ugy van! jobb felől.) Oly iskola volt az, mely nem egyszer a mestereket és tanítványokat még nemzedékeikben is végenyészettel fenyegette, de magát a tantárgyat, az úgynevezett sérelmeket bár ezer kathedrája lett volna, ki nem merítette soha. Mint apró mustármag került néha egyegy sérelem az iskola falai közé, s ott mint terebélyes fa emelkedett fel, mely alatt ellenségeink kényelmesen pihentek , mi pedig az idő viszontagságainak kitéve mohosodtunk. Nem kegyelet hiánya tehát, a múlt iránt, hanem jól felfogott érdekeinknek eszélyes méltánylása az, midőn mi az ifjainkat mivelő közélet iskoláját a sérelmek parlag mezejéről átteszszük az arra elkészitettebb parlament falai közé, melynek hivatása is, hatása is : nem csak oktatni, de orvosolni is. (Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt az ellenzéki javaslatok részleteikben sem szerencsésebbek. Mutatja azt különösen azon pont, mely a törvényhatóságok átalakítására vonatkozik. Indítványozó szerint az ellenzék a törvényhatóságok jogai, és a kormányzat felsőbb rétegeiben létrejött felelősség elve között ellentétet nem lát; de azért kívánja, hogy a felelősség kiterjesztessék a törvényhatóságokra, és azok tagjaira is. Jelen századunk, valamint a közel múlt is, talán semmi tanulmány körül annyi kísérletet nem tőn, mint a kormányzat külalakját illetőleg; de egyedül biztos resultatumnak csak azon egy tűnt fel, hogy a testületi rendszert, vagy annak embereit felelősség alá vonni képtelenség. És azért, ha valamely oligarcha lármás alattvalóit lecsititani, de azért saját önzését is kielégíteni akarná, vagy valamely párt, vagy kaszt a hatalom, vagy befolyás egyedáruságát kivánná magának biztosítani, s az ellenőrz ést minél tovább írott malasztként hagyni: hozza be a testületi felelősséget, s bizonyos lehet, hogy az alkalmazás sora soha sem fog rá kerülni. Én tehát, t. ház, azon vezér nézeteket, melyeket a házunk bizottsága által készített javaslat tartalmaz, elveimmel egyezőknek találván, azon processusban, melyben mint törvényhozó a
