Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-18

23S 18. országos ülés május 28. 1869. szerződést nem ismerek, melyben Magyarország jövőjét valamely más nemzetnek lekötötte volna : nyiltan kimondom, hogy ha valami veszedelmes lehet a hazára nézve, akkor veszedelmes mindenek fölött az ily elv, mely Magyarországot meg akarja fosztani azon tudattői, hogy saját sorsának ura; mely megtagadja az állami lét életfeltételét, a szükséghez képesti fejlődés lehetőségét: és megingatja az alkotmányos élet iránti hitet, melynek egyik főigénye, hogy az országgyűlés minden oly törvényt megváltoztasson, mely rosznak, veszélyesnek, vagy csak czélszerütlennek lenni is bebizonyul. Nagy megnyugtatásomra szolgál, hogy Pulszky Ferencz urnák, a jobb oldal ez alkalommali vezérszónokának ezen elve't saját elvtársai sem osztják; minthogy többen oda nyilatkoztak, hogy a közösügyi törvényt most ugyan nem kell bántani, de idővel megváltoztatható. Abban azonban egyetértek Pulszky Ferencz úrral, hogy oly egyezmény nem létezik, melyben az egyik fél mindent megnyer, a mit követel, a másik pedig mindent elveszit, a mi birtokában volt. De méltóztassék megengedni, ha ezzel a kiegyenlítés áldozatait nem látom indokolva. Mert a feladott jogok az osztrák örökös tartományok birtokában nem voltak soha, hanem oly kormánvok által bitoroltattak, melyeknek elnyomatás! rendszere az ő felsége uralkodása alatt levő mindkét félre egyaránt nehezedett. Azt pedig, hogy jogos tulajdonaikból követeltünk volna valamit, még Bécsben sem merték állítani. (Helyeslés bal felől.) Perczel Béla urnák is igaza van, midőn azt állítja, hogy nem állott érdekünkben oly egyezményt létrehozni, mely a lajtántuli tartományok existentiáját tette volna kérdésessé. De ha áll mit állítani méltóztattak, hogy az általunk védett javaslatot programmunkul tekintik, kérdem: lehet-e abból kimagyarázni ily ellenséges törekvést ? Nem Magyarország szilárd magatartása volt-e egyik erős tényezője annak, hogy az örökös tartományok ma alkotmánynyal birnak ? Én erősen meg vagyok győződve arról, hogy a mily mértékben megszerezzük, megszilárditjuk alkotmányunk biztosítékait, ép oly mértékben nyugodtak lehetnek ők is az iránt, hogy a magukét háboritlanul élvezhetik. Az osztrák örökös tartományokkal egy fejedelem azonosságán alapult kapcsolatról szólván, eszembe jut Szirmay gróf t. képviseselőtársamnak azon kérdése : hogy vajon igazolt lenne-e ezt most feloldani? Erre röviden csak azt felelem, hogy a bal oldal e feloldást még csak kérdéssé sem tette. Ily kérdéssel, Szirmay grófon kivül, e házban senki sem foglalkozott. (Felkiáltások: Igaz !) A kötelék uraim, mely szerintem ugyan nem helyesen, de szokás szerint sanetio pragmaticának neveztetik, elég erős. Mert hűséget érzünk a fejedelem, tiszteletet a trón iránt. De még erősebb köteléknek tartom ennél az érdekazonosságot; a közös fejedelem alatt alkotmányos helyzetben a kölcsönös megelégedést. (Zajos helyeslés bal felől.) És ennek szilárdságát semmitől sem lehet jobban félteni, mint attól , ha tapasztaltatnék, hogy az egyik fél a másik félnek függetlensége, jogszerű fejlődése elé akadályokat akarna gördíteni. Nekem ily aggodalmaim nincsenek. De annyi bizonyos, hogy a kik ezen oldalról nehézségeket emlegetnek, ez által épen a kiegyenlítés ügyének teszik a legroszabb szolgálatot. Zsedényi Ede érdemes képviselő társunk bennünket forradalmi ábrándokkal gyanúsít. Elkoptatták már e fegyvert a bukott rendszerek bukott hősei. Nagyon sajnálom, hogy azt^most Zsedényi Edeur vette fel. (Tetszés bal felől.) O sem fog azzal babérokat aratni. Valamint azon állításával sem, melyben az osztrák tartományokkal collisio nélküli békés együttlétet hazánk önállósági és függetlenségi igényeivel némileg ellentétben álló feladatnak nyilvánítja; de még tovább megy, tisztelem őszinteséget, nyiltan bevallja, hogy a personal unió átalános fogalmának vezéridea gyanánt kitűzését nem tartja kielégítőnek, azt állítja, hogy a „pragmatica sanetio elfogadása napjától fogva a magyar államnak szigorú elkülönöztetése elméletben igen, de gyakorlatban nem gondolható." Hogy Zsedényi ur ily véleményben van, azon nem csodálkozom. De azt, hogy ily véleménynyel hogy lehet valaki tagja és támasza egy oly pártnak, melynek köztiszteletben álló vezére épen az ellenkezőt hirdetve, az 1861 -ki feliratoknak alkotója volt, és Lusztkandel ellen czáfolatokat irt.- azt meg nem foghatom. (Elénk tetszés bal felől.) Tapintatlan dolgot követett el Kerkapoly Károly képviselő társunk, ki alig egy pár perezczel ezelőtt a pártok keblében uralgó diiferentiákra figyelmeztetett. De még tapintatlanabbnak vélem azt, hogy bennünket maga Zsedényi Ede ur arra emlékeztetett , miszerint a vegytani atyafiságok törvénye szerint a pártokba tisztátalan elemek is keveredhetnek. (Derültség.) Megfelelt már mindezen sophismákra tiszteit hazánkfia, Deák Ferencz, azon örökbecsű beszédeiben és müveiben, melyeket a nemzet emlékezetéből nem fog kitörölni sohasem. Én függetlenségünk és önállóságunknak az 1861-diki feliratok Szellemében leendő helyreállítása ellen csak egy nagy akadályt látok, mely az idő szerint valóban leküzdhetetlen : és ez, hogy az igen tisztelt jobb oldali többség nem akarja. (Mozgás a jobb oldalon.) De nem csak a közjogi alap megváltoztatásának óhajtása az egyedüli ok, miért én a Debreczen város első kerületének igen tisztelt képviselője által benyújtott válaszfelirati javaslatot