Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-18
18. országos ülés május 28. 1869. gg^ nyíltan kimondott elveink után megválasztatva e házban képviselünk. Nem azért szólalunk fel, hogy mint mondani hallottam, a bizonyost a bizonytalanért feláldozva veszélybe ejtsük az úgynevezett kiegyezkedésnek előnyeit ; hanem épen ellenkezőleg azért, hogy, ha kisebbségben létünk folytán nézeteinket ma nem érvényesíthetjük is , legalább előmozdítsuk azon idő elérkezését, melyben a kiegyenlités a mainál biztosabb alapon, a népnek megelégedésében találja támaszát, Azon ékes ajkú szónoknak, ki az uj alkotmány epületét „mesterségesen felzaklatott pártszenvedélyek veszélyes árjának lerombolásától" félti, szabad legyen figyelmébe ajánlanom, hogy a választások alkalmával az ellenzéknek nem állottak rendelkezésére azon mesterséges eszközök, melyekkel a kormány és az őt támogató párt, tapasztalás szerint, elég pazarul rendelkezett , Figyelmébe ajánlom továbbá az ország térképét; méltóztassék abban kijegyezni azon területeket, melyeknek választó polgárai oly egyénekre adták szavazatukat, kik az 1867. XII. t. ez. megváltoztatását politikai hitvallásukul nyilvánították ; vagy méltóztassék összeadni azon szavazatok számát, melyek ez országban az ellenzék jelöltjeire adattak : és mindezekből látni fogja, hogy Magyarországban a jelenlegi delegatiós állapot elleni ellenszenv oly nagy mértékben van elterjedve, hogy nagyon csalódik, ki azt csak a szenvedélyek mesterséges felzaklatásának akarja tulajdonítani. Mert hazánkban a függetlenség utáni törekvés a nemzet politikai küzdelmeinek önmagához mindig következetes történelmében, és az ebből kifolyó s ki nem irtható nemzeti önérzetben találja gyökerét. És kegyeskedjenek meggondolni, hogy a népet semmiféle magas elméletekkel, óhajtásával ellentétes irányban , boldoggá megelégedetté tenni nem lehet. Különben Szirmay Ferencz grófnak — ki a többek között azt is állította, hogy „politikai felébredésünket negatív alakban látja előmozdítva*— az uj épület összeroskadásának eshetőségére vonatkozó, imént idézett nyilatkozatára, a a rombolásnak vádját az ellenzékről mindenesetre elhárítva, szabad legyen azon szavaival felelni, melyeket már, habár más irányban, Várady Gábor tisztelt barátom is megjegyzett; ? 5 kogy az aranyozott fedél tartós épületet nem fog takarni ott, hol a kő és vas anyag hiányzik." Hogy ezt elhigyje, mint mondani méltóztatott, nem bir elég genialitással. Én sem birok. Valamint annak elképzelésére sem birok elég genialitással, hogy valami nagyon boldog állapot legyen az, midőn fejünk felett az épület összeroskadásának lehetőségéről beszélnek azok is, kik azt támogatják. Hogy ez oly nagyon boldog helyzet legyen, melyet tőlünk még a hatalmas Angolhon is irigyel, miként ezt Pulszky Ferencz ur állítani méltóztatott, kételkedem, (Zajos helyeslés bal/elől.) Tévedésben van tisztelt képviselőtársam. Zichy Jenő gróf, ha azt hiszi, hogy csak mi festjük fekete színekkel a közjogi alap hiánvait. Maguk teszik azt, a kik védelmezik. Feketén, nagyon feketén, s azt tehetném hozzá, hogy sárgával vegyítve fest Zichy Jenő gróf is, midőn magáévá teszi Kaiserfeld szavait, azt állítván, hogy „a közjogi alapot fen kell tartani azért, mert az a közös alkotmány garantiáját involválja magában." Mi, tisztelt ház, valóban még nem gondoltunk arra, hogy Ausztriával közös alkotmánynyal birunk. A jobb oldalról is most először hallom a közös ügyeket odáig kiterjeszteni, hogy még az alkotmány is közös. E tekintetben az első leleplezésnek érdeme Zichy Jenő grófé. Gratulálok érte. Fekete szinnel fest tovább egy másik tisztelt gróf ur, ki azt monda : igyekezzünk megnyerni az*- ifjú koronaherczeg szivét ; mert ha a nemzet az ő rokonszenvét birni fogja, akkor nem kell félnünk, hogy miként Ferencz király, a törvénysértéseket megbánva, kénytelen legyen felsóhajtani: „fáj az én atyai szivemnek." Hogyan? hát valóban önök is oly kevés biztosítékot látnak az uj alkotmányban, hogy a fejedelmi kegynek hiánya halomra döntheti a nemzet összes jogait? Hát igy biznak azon mű értékében, melyért a múlt országgyűlési többség a nemzet jogaiból annyit áldozott ? A mi törekvésünk, uraim, megszilárdítani az alapot, hogy ne ingadozzék, a mi rajta áll. A mód, melyiyel e czélt elérni akarjuk, alkotmányos lépés a törvényhozás terén. Alkotmányos lépés, és nem saltoinortale, miként azt Szirmay gróf t. képviselőtársunk elkeresztelé. Ha történhetik lépés a törvényhozásban, mely saltomortalenak nevezhető, akkor bizonyára az volt, mely az 1848-kí törvényekből a delegatióba ugrott Atyáink ily ugrást nem tettek soha. Az előadást a nép nézte és — fizetett. De tapasztalni méltóztattak, hogy tetszésévei, tapsaival nem jutalmazott. (Elénk helyeslés bal felől.) A szécsényi választókerület tisztelt képviselője jónak látta a közösügyi törvények változhatlanságát többek közt azzal is indokolni, hogy „ezen egyesség alapján koronáztuk meg fejedelmünket, egyezkedtünk ki ő felsége többi tartományaival, horvát testvéreinkkel : veszedelmes volna tehát megingatni az országgyűlésben fektetett bizodalmat; veszedelmes volna a magyar szó szentségét visszavonni, midőn látjuk, hogy háromszoros, négyszeres kötés erősiti meg ezen állapotot." Mellőzve azt, hogy én semmi oly
