Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-18
336 18. országos ülés május 28. 1869. melyekhez Bomarsund is tartozik, épen akkor jutottak az orosz czár birtokába, midőn a sokszor emiitett ország, melyről a t, képviselő ur megemlékezett. A nevezett sziget a krimi háború alkalmával az angol hajóhad által blokiroztatván bevétetett, s ott 2000 muszka katona elfogatott. Méltóztassanak az akkori újságokat megnézni! Nem tudom, hogyan lebet az, hogy azon territóriumban, melynek határszéléhez csak három lépésnyire lehetett közeledni, muszka katona hogyan lehetett 1 (Közbeszólás bal felől: Háború volt!) Tovább megyek. Az 1854 — 55-ki párisi békekötés 31-ik pontjában világosan egyedül a muszka czár szerződik és igéri, hogy azon szigeteken, melyeket ép azon joggal bir, mint Finlandot, többé erődítéseket nem fog építtetni; tehát, mondom, aligha nem mystificálták a t. képviselő urat azon diplomaták, kiknek eljárására méltóztatott minket utalni. (Helyeslés jobb felől.) Végül Miletics Szvetozár képviselő urnák előadására csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az ő államtheoriái épen ugy hasonlítanak egy valóságos népboldogító politikához, mint a kigy r ó tekervényes útja a nyil egyenes röptéhez. (Helyeslés ]obb felől.) Pártolom a bizottság javaslatát. (Helyeslés jobb felől.) Győrffy Gyula: T. ház! A királyi trónbeszéd ezen országgyűlésnek elsőrendű hivatásául nyilvánította: „minden irányban fejleszteni a nemzet szellemi és anyagi súlyát; hogy azon állást, melyet az államok sorában elfoglalt, mint a nyugati cultura egyik őre és tényezője méltóan betölthesse." A törvényhozás ezen ép oly nagy, mint nehéz feladatát, igénytelen nézetem szerint, csak akkor töltheti be, ha a nemzet sorsát szilárd alapra, nem pedig mesterkélt elméletekre fekteti, ha oly helyzetet idéz elő, melyben Magyarország, mint önczélu állam, összes erejét saját érdekeinek előmozdítására fordíthatja, s melyben az alkotmánynak minden tényezője, a szabad országnak szabad népe megnyugvást, megelégedést találhasson a jelenben; aggodalom nélküli bizodalmat a jövő iránt. Többen az igeu tisztelt jobb oldal szónokai közöl hosszasan fejtegették a közösügyi törvények áldásait, és a kérdést különösen Eötvös József báró, vallás- és közoktatási miniszter ur, saját szempontjából teljesen kimerítve, ékesszólásának egész hatalmával védelmeié kelt azon helyzet fentartásának, melybe, mint ugyanazon oldalról többen mondották, maguk sem szerelmesek ; melynél Magyarországnak, még érdemes képviselőtársam Horváth Döme ur is több befolyást és önállást szeretne érvényesíteni. Az igen tisztelt cultusminiszter ur, kinek mély tudománya és eszmegazdagsága e hazában ismeretes, mágá elismerte, hogy e tárgyban alig mondhatott olyasmit, a mi uj; és én még talán hozzá tehetem, hogy valóban nem is mondott a közösügyi törvények védelmére semmi olyat,' a mire e házban már számos izben meg ne lett volna felelve. Azért, az ismétléseket kerülve, csak annyit legyen szabad meggyőződésem gyanánt kimondani, miszerint tagadhatatlan tény, hogy az országgyűlés jogköréből az állami lét legfőbb érdekei, a nemzet vére és pénze fölött rendelkezés ki van tépve és egy oly testületre átruházva; melyben idegen népek határozó befolyást gyakorlanak; kétségtelen tény, hogy azon nagy fontosságú ügyek, melyek minden szabad állam független kormányainak természetszerű hatásköréhez tartoznak, idegen és ezen országgyűlés által felelősségre nem vonható államférfiak kezébe vannak letéve; tény, hogy önálló hadsereggel nem bírunk: s mig mindezen tényeket nem ékes beszédekkel , hanem az alkotmány garantiáinak életbe léptetése által megdöntve nem látom addig, fájdalommal kell kimondanom, hogy az előttem szólott t. képviselő társam Kerkapoly Károly nézete ellenére, hazámat függetlennek ; és mert sok oldalról félni lehet, hogy ereje idegen érdekek javára kizsákmányoltatik, a belfejlődési képességre nézve teljesen alkalmas helyzetben levőnek nem tekinthetem: jövője iránt az aggodalmat megszüntetni nem tudom. Rendszeres támadást intéztek a tisztelt jobb oldalról ellenünk, és különösen hangsúlyozta Horváth Döme ur, hogy mig a fejedelem által a reform törvények hozatalára lettünk felhiva-' mi a közjogi kérdések megújításával vesztegetjük a drága időt. Valóban, uraim, ha a közjogi vitatkozás czéltalau idővesztés lenne is, — mit én ugyan el nem ismerek, — az általunk igénybe vett egy két nap alig jöhet arányba azon időveszteséggel, melyet ezen országgyűléstől a delegatio elrabol, melynek ülésezése alatt e háznak évenkint egy pár hónapon át szünetet kell tartania. Különben legyenek megnyugodva, hogy, mi nem azért szólaltunk fel, hogy, mint mondani méltóztattak, a közjogi kérdéseket egy kissé elodázzuk ; még kevésbé pedig azért, hogy, miként Szirmay Ferencz gróf képviselőtársam tette, „mulassunk", ki hosszasan fejtegette, hogy a közjogi kérdések volnának leginkább azok, melyeknél — saját szavait idézve — „mulatni most is indokolható;" hanem teszszükezt azért, mert midőn ez országgyűlés elején a nemzet a fejedelemmel szemben először nyilatkozik, nekünk nem csak a magas trónbeszéd, vagyis alkotmányos fogalmak szerint a kormány nyilatkozata ad irányt; hanem saját meggyőződésünk és Magyarország népe 1 millióinak azon közérzelme, melyet ismeretes és
