Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-18
234 18. országos ülés május 28. 1869. Azt mondja: „Tisza válaszfeliratában ugy tesz az országgal, mint azon orvos tenne betegével, ki a helyett, hogy a bajt gyökeresen orvosolná, csak az arcz külső tetszőségét iparkodik elővarázsolni, nem gondolván meg, hogy a betegség kiirtásával az arcz üdesége magától is előáll." Én ezen tételt megfordítva alkalmazom a t. jobboldal ellen : mert a kik a beteget gyökeresen orvosolni akarták, nem ők voltak, hanem mi, a kik azt mondtuk, hogy alkalmazzunk oly szert a betegség tovább üzésére, hogy a beteg teljes erőben gyógyulhasson fel, habár ez által a betegség fo|yama tovább tart is, mig ők mákonyt alkalmaztak, a melynek, igaz, azon hatása van, hogy a fájdalmakat és szenvedést kevés időre csillapítja, de az idegeket még jobban elgyengiti és a kóranyagokat a testből soha sem fogja elűzni s gyökeresen nem gyógyít soha. Szemére lobbantja Vukovies képviselő urnák, hogy „helytelenül, valótlanul definiálja a delegationalis törvényt, midőn arról azt mondja, hogy az a nemzet legszentebb jogai felett idegenek korlátlan rendelkezésének legalizálása," s az indokolás után kijelenti, miszerint „Magyarország törvényhozó termében a törvények valótlan magyarázata és valódi értelmének elferditése nem egyéb, mint erkölcsi megvesztegetése a jó hiszemü honpolgároknak.* Vukovies képviselő társam e tárgyban saját nézetet és meggyőződését nyilvánitá, melyben közölünk igen sokan osztoznak. Azt hiszem, a meggyőződés nyilvánítása soha sem erkölcsi vesztegetés, hanem, kivált egy képviselő részéről, kötelesség, és ezt mi mindannyiszor tenni és teljesíteni fogjuk. Épen ezért fájdalommal tapasztalom, hogy épen azon oldalról jő ellenünk az erkölcsi vesztegetés vádja, a hol az csak a közel múltban is — kivált a választások alkalmával •— tettleg oly nagy mérvben gyakoroltatott. (Igaz! bal felől; jobb felől zaj.) Hogy ezt nem csak egyesek tették, hanem még central comitéjök által is tetemesebb összegeket küldtek több kerületbe, az tagadhatatlan. Vajon merik-e Ők állitani, hogy ezen összegek nem vesztegetésekre fordíttattak, hanem iskolák állítására? (Helyeslés bal felöl. Felkiáltások: Napi rendre! Zaj.) Azt mondja, nem csodálkozik azon, h°gy így a hal oldal sokra szaporodott; holott nézet'-m szerint, a jobb oldal érdekében elkövetett nagy mérvű vesztegetések után, melyeket hivatalos pressiók, ok nélkül kiküldött királyi biztosok, (Elénk ellenmondás jobb feWJ) sőt még rágalmak szórásával is tetéztek, azon kellene csodálkoznia, ha csak félannyian volnánk is, mint vagyunk. Csodálkoznia kellene azon, hogy a magyar nép még ily kevéssé megvesztegethetlen és romlatlan. (Zaj.) Hagyták volna a népet magára, hagyták volna a választás szabadságát sértetlenül: akkor bizonyosan me'g jobban fogna csodálkozni megritkult soraik felett. (Helyeslés, éljenzés bal felől.) Pártolom a Tisza Kálmán által beadott javaslatot. Petrovay Ákos: T. ház! Egyedüli érdemem, meglehet, az lesz, hogy igen rövid leszek. Kerülni fogom a bőbeszédűséget, kerülni fogom a kihívó cynismust, és egyedül a tények logikája lesz előadásomban irányadó. Az 1867-iki kiegyezkedés egy közjogi alapot teremtett, melynek el- vagy el nem fogadása képezi a válpontot a különböző pártárnyalatok közt. A bizottság felirati javaslata a közjogi alap elfogadását vette zsinórmértékül, és azon elvből indul ki : hogy a kiegyezkedés életkérdés a szerződő felek kölcsönös érdekében, s hogy bizalom gerjesztő legyen, maradandónak kell lennie í azért a közjogi alap fentartását hangsúlyozta, és a nemzeti összes erőknek a reform terén való működését javasolta. Debreczen város érdemes képviselője és elvbarátai a kiegyezés szükségességét nem tagadják ugyan, hanem a közjogi alapnak, mint veszélyesnek megváltoztatását óhajtják : mert csak ekkor lehet igazán a belreformokra a nemzeti összes erőket fektetni ; de hogy miként kell ezen közjogi alapot megváltoztatni, vagy módosítani, ariól egy szóval sem emlékeznek; egyedül azt mondják, hogy ha a közjogi alap, mely veszélyes, meg nem változtatik, az állami élet, alkotmányosság lassú de biztos halálnak néz eléje. Oly súlyos ezen aggodalom, hogy azt csak ugy könnyedén megbírálni valósággal bűn s a haza iránti árulás volna. Azért engedje meg Debreczen város érdemes képviselője és elvbarátai, hogy ép azon elvekből, melyeket ők vallanak s melyeket programmjaikhan kifejtettek, én is némi következtetéseket vonva, érveiknek valódiságát kellő arányra igyekszem reducálni. Azt mondják programmjaikban, hogy nem kell közös ügy. (Felkiáltás bal felől: Ki mondta ezt f) Ha nem kell közös ügy, akkor igen természetesen közös érdek sem lehet: mert csak közös érdek szülheti a közös ügyeket. Ezzel ellenkezőleg Simonyi Ernő képviselő ur épen Debreczen városa érdemes képviselője ellen eelatansul bebizonyítja, hogy közös érdek igen is van: a közös védelem érdeke. (Felkiáltások bal felől: Hol volt ez tagadva?) Elfogadom Simonyi érvelését ; de miután így van közös érdek, lenni kell közös ügynek is. Mondják továbbá, hogy nem kell delegatió. Természetes, hogy delegatió nem kell akkor, ha nincsen közös érdek s nincsenek közös ügyek: mert hiszen akkor nincs is mit közösen elintézni; de miután a közös érdeket magok is elismerik :
