Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-18
18. országos illés meggyőződésünk az, hogy Magyarország mint önállő független szabad ország lehet nagy és virágzó. És igy nem ringatjuk magunkat oly csalódásokban és hiu ábrándokban, mint a t. jobb oldal tagjai a jövő boldogság reményének előérzetében, melyet számunkra és az országra ezen alap fog nyújtani: hanem elveink mellett küzdünk főkről fogra, mig az idő eljő, midőn azokat diadalra juttathatjuk, vagy hátrálunk lépésről lépésre a hatalmasabb többség előtt; de azon tért, melyen hazánknak szolgálatot vélünk tehetni, küzdelem nélkül el nem hagyjuk soha. Most üdvözlöm a kormányt a reformok terén, és adja az Isten, hogy előterjesztményei olyanok legyenek, hogy hálás köszönetemet is kiérdemeljék. Zászlójukat, ha azt demokratikus szellő lengeti, ós reá az „önkormányzat és egyenlőség" lesz irva, készséggel követem. Szabad legyen az igen sok és fontos bérreform kőzöl csak egy párt megemlítenem, melyeket hazánkra nézve igen fontosaknak tartok, hazánk szellemi és anyagi jobblétének előmozdítására nézve. Hazánk érdekei ellen, sőt annak leigázására idegen államférfiak által eltékozlott milliók kifizetésére, a muszkavezetők és hazaárulók jutalmazására, bérencz-lapokra, a melyeknek feladata ámitni a népet, van pénz: annyival inkább lenni kell a népnevelésre: mert nézetem szerint a műveltség és felvilágosodás egy nagy hatalom, és legbiztosabb támasza az államnak; továbbá helyviszonyainknál, mondhatnám, a közösügyes érdekeknél fogva is, szükséges az iskoláknak kellő mérvű felállítása, hogy ezek által előleg paralyzáltassék egy más iskola, melybe fiaink később jutnak, és a hol, fájdalom, még eddig a tapasztalat azt mutatja, hogy a tantárgy: a hazafias szellem kiölése, fiainknak a haza érdekei és jogai elleni taníttatása, és ez iskola neve: az osztrák hadsereg. Továbbá, épen oly szükséges anyagi érdekeinknek előmozdítása: mert ez alkalmat szolgáltat a magunkra vállalt kötelezettségek és terhek elviselhetósére. És ez, nézetein szerint, leginkább elérhető: mezőgazdaságunk, gyáriparunk s kereskedelmünk fejlesztése, és az ezt gátló vámszerződés megváltoztatása, a reájok ólomsulyként nehezedő ausztriai befolyás alóli felmentése, nemzeti banknak és annak az ország vidékén fiók-intézetei felállítása által; mely esetben kereskedőink ne legyenek kénytelenek az idegen gyárosoknak csak liferánsai lenni, és nehogy ezek által azon kevés jövedelem is, mit a termelés nyújt, a külföld kezébe szolgáltassák. Es most több tárgyra nem terjeszkedem ki, miután elvtársaim már ugy is eléggé tüzetesen szóltak: csak némely előttem szólott jobboldali XÉPV. H. NAPLÓ 1841 I. ájus 28. 1869. 233 képviselőtársaim beszédére emlitek meg néhányat jegyzeteim közöl. (Halljuk!) Az általam igen tisztelt eultusminiszter ur azt hozta föl az 1867-iki közjogi alap védelmére, hogy mióta az létrejött, mennyire virágzik e hon, és mennyi vállalat létesül, melyekben a baloldal tekintélyes tagjai is részt vesznek. Én ezt a közjogi alapra nézve indoknak nem tartom: mert ha egj'-esek a közjogi alapot nem tartják is jónak, azért igen is tarthatnak egyes vállalatot jövedelmet hajtónak; s ha a közjogi alap tartósságában nem bíznak is, bizhatnak a vállalatéban, melyben részt vesznek. S ha * mégis ezen alap mellett is virágzóbb e hon, mint volt: mily sokkal virágzóbb lehetne, hogy ha a kiegyezkedés egy biztosabb, egy jobb alapon tőrtént volna. Adja az ég, hogy ezen virágzás ne legyen hasonló a virágházi növényhez, melyet a legkisebb dér érintése leforráz és kissé nagyobb szél letör; hanem legyen tartós és továbbá is virágzó s gyűmölcshozó. Továbbá, a delegetionalis intézmény legfőbb biztositékát az egyének becsületességére fekteti és az emberi természet azon tulajdonságára, mely a bátorságot, mit az erős meggyőződés ad, a szemtelenségtől megtagadja. Habár ezen tételnek második részét elfogadom is, t. i., hogy a férfias bátorság a szemtelenséggel meg nem egyeztethető, de állítom azt, hogy a vakmerőség megegyeztethető ; már pedig arra, hogy valaki hazája érdeke ellen tegyen valamit, vagy pedig hazaárulást kövessen el, arra nem férfias bátorság, haüem vakmerőség szükséges. Ellenben nem fogadom el az első tételt. Az igen tisztelt kultuszminiszter ur költői lelkületével a theoria mezején önmagából indul ki, és önmagából von következtetést más egyénekre. Én a gyakorlat mezején a tapasztalásból indulok ki, mely azt bizonyítja, hogy vajmi kevesek azok, a kikben bizni lehet: vajmi kevesek azok, a kik a csábnak egyik vagy másik neme előtt megállhassanak, s azok rajok ne hassanak. De azt hiszem, a t. miniszter ur maga is elismeri, hogy oly egyénben, ki már egyszer hazája ellen szolgálatot tett, bizni nem lehet; már pedig oly egyén, a ki a hazába muszkát vezetett, helyet foglalt a delegatió tagjai között, (Helyeslés hal felől) s ez ha megtörtént egyszer, megtörténhetik máskor is. Ha ezen tan állana, azon esetben vajmi kevés szükség lenne másnemű törvényeinkre is. Még csak egy képviselő urnák akarok pár szóval válaszolni, mert azon önhitt, elbizakodott szerénytelen támadást, a melyet egész pártunk és ennek legkitűnőbb férfiai ellen intézett, szó nélkül nem hagyhatom, és ez Majláth István képviselő ur. 30
