Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-18
c>Qo 18. országos u larnínt az 1868. decz. 23-án kiadott belügyminiszteri rendeletet, és ezeket egybe vetette volna, alig ha talált volna ezek közt más lényeges különbséget, mint azt, hogy Erdélyben a választókerületek nem levén ugy, mint Magyarországon, előzetesen törvény által alakítva, ezeknek alakítása a törvényhatóságokra bízatott; más részről azt, hogy, ha a törvényes képviselőválasztás egy nap be nem végeztethetik, folytatható a következő napon, a szavazati jog legszigorúbb épen-tartása mellett, és végre az, hogy a magyarországi negyed telek helyett Erdélyben a törvényes értelemben 8 frt adó kívántatik censuskép. Hogy ezen különben is rationabilis és helyes különbség feljogosíthatja a t. képviselő urat azon nyilatkozatra, miszerint ezen választásokat törvényeseknek el nem ismeri, megvallom, kétségbe merem vonni, éspedig annyival inkább, mert az 1868-ik 43. törvényczikk Erdély és Magyarország egyesítésének részletes szabályozására nézve mindazon teendőket, melyek ezelőtt Erdélyben a választásokra nézve a kormányszéknek voltak fentartva, a belügyminiszter hatáskörébe tette át; igy tehát ezen belügyminiszteri rendeletek törvény erejével, a törvényesség minden kellékével birnak. Nem is tekinthetem, őszintén szólva, t. képviselőtársam ezen nyilatkozatát egyébnek, mint némi elfogultság (•$< azon indignatio-szülte nemes felhevülés kifolyásának, miként az erdélyi választásoknál azon párt, melynek vezérférfiaihoz ő tartozik, onnan egyetlen egy taggal sem szaporittatott. Van még, tiszt, ház, egy vád, melyet tiszt, ellenfeleink utón, ut félen szemünkre lobbantanak: azon vád, hogy mi az ország önállását és függetlenségét feladtuk. Uraim! súlyos e vád s ha való volna, a legerősebb hazafiúi jellemnek is le kellene alatta roskadni; de ha nem is való, mélyen sebzi az a keblet. Tiszt, ház! ha valaki az ország önállását és függetlenségét feladta, ugy azok őseink voltak és pedig akkor, midőn a szabad királyválasztásról lemondva, elfogadták uralmát egy idegen uralkodó háznak, mely jog pedig legpraegnánsabb jelvénye az önállásnak és nemzeti függetlenségnek. De, t. ház! kinek jutna azért e hazában eszébe, az ősöket e miatt kárhoztatni, és őket sárral dobálni akkor, midőn ők ezen jog feladásával megmentették legdrágább kincsünket: a nemzeti existentia biztosítását. Es kérdem már most, mi, a kik netalán valamit fel is áldoztunk, de mindenesetre sokkal csekélyebbet, mint az ősök, és ez által szintén, hazafias érzelmeinktől vezéreltetve, megmentettük a nemzetnek jövő existentiáját, kérdem, vajon e miatt joggal érhet-e bennünket a kárhoztatás ? — Legyünk , uraim, ha valódi hazafiak vagyunk, legyünk igazságosak és május 28. 1869. és mérjünk minden irányban az igazság mérlegével. Mindezek előterjesztése mellett, miután én a beterjesztett felirati javaslatok közó'l csak is a képviselőház által kiküldött bizottság javaslatában látom czélszerü reform-szükségeink jelzését, más részről pedig, csak is abban találom fel azt, hogy a közjogi alap megbontatni nem czéloztatik: részemről azt a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés job felől.) Domahidy Ferencz: T. ház! Hogy nehezen lehet már e házban olyat, mondani, mi az egy hét óta folyó discussio alatt el nem mondatott volna, azt én saját tapasztalatom által igazoltnak lenni állítom: mert átgondolt beszédem eszméit elvtársaim nagyrészt elmondván, jegyzeteim nagy részét ki kellvén törölnöm, igy, habár ez különben is szándékomban volt, lehetőleg rövid leszek. Az 1867-diki közjogi alap czéliránytalanságát, hazánkra nézve káros voltát fejtegetni nem akarom, erre vonatkozó nézeteimet, midőn annak ideje volt — t. i. a törvénybe igtatás előtti discussiók alkalmával — részletesen előadtam, s igy azt jelenleg ismételni nem akarom; csak is azt akarom jelezni, hogy miért fogadom el inkább a Tisza Kálmán t. barátom által beadott felirati javaslatot, mint a ház által választott bizottságét. Nézetem szerint, valamint a trónbeszéd parlamentalis fogalom szerint nem egyéb, mint a kormány politikájának, irányelveinek előterjesztése, ugy az erre vonatkozó válaszfelirat kell, hogy a nemzet sérelmeit, kivánatait és szükségleteit tükrözze. Már pedig ez a Tisza Kálmán elvbarátom által beteijesztett felirati javaslat által el van érve, mig a bizottság által beterjesztett válaszfelirati javaslat speciálisabban nem szólván. magánál a trónbeszédnél is szűkebb keretű, s átalánosságban szólván, magokról a reformkérdésekről is bennünk azon aggályt kelti, hogy készítői ezt azért tevék, hogy tárgyalásuk alkalmával, a körülményekhez képest, minden egyes kérdésre maradjon egy kibúvó ajtajok. Habár nem tartozom is azok közé, kik azt állitják, hogy a közös viszonyokat tárgyazó törnyek iránt az egész nemzet ellenszenvvel viseltetik, még csak azt sem állítom — bár magamban hiszem —: hogy ennek többsége; de azt az általam tisztelt jobb oldal tagjai is kénytelenek elismerni , sőt szónokai beszédeikben elismerték, hogy a nemzetnek igen tekintélyes része azokkal elégedetlen. Már pedig nekünk, kik az elégedetleneket képviseljük s magunk is ezen elégedetlenek közé tartozunk, azt mindannyiszor, valahányszor rá alkalom van, jeleznünk kell; s habár jelen alkalommal a sikerhez a jelen ház többsége mellett legkisebb reményünk sem lehet, csüggednünk még sem szabad: mert hitünk és
