Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-18

16. országos ülés május 28. 1869. 231 lentétben áll, szükséges, hogy az a törvényhozás utján ismét megváltoztattassék. Ezen meggyőződéstől vezetve, a ház asztalára letett négy válaszfelirati javaslat közöl Debreczen város érdemes képviselőjének, Tisza Kálmánnak válaszfelirati javaslatát, mint meggyőződésemhez legközelebb állót, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elfogadom pedig azért, mert daczára annak, hogy a közjogi alapot meg akarja változtatni, nem köti meg kezeinket azon tekintetben, hogy a belreformok életbe léptetéséhez azonnal foghassunk; magamévá teszem továbbá azért is, mert egészen máskép fogja fel Tisza képviselőtársunk azon viszonyt, mely bennünket a sanctio pragmatica folytán a közös uralkodó személyében Ausztriához köt, mint egy t. képviselő ur a szélső bal oldalon, ki azt monda: hogy a sanctio pragmaticának természetes kifolyása a personalis unió, mely Magyarországot csak ugy kötheti Ausztriához, mint Törökországot Francziaországhoz : mert ha tisztelt képviselő mr ily nézetben van, akkor e'pen feleslegesnek tartanám a közjogi kérdésnek e helyen való megvitatását. A miért is, mint már mondám, Tisza Kálmán felirati javaslatát a részletes tárgyalás alapjául elfogadom s magamévá teszem. (Elénk helyeslés a bal középen.) Simay Gergely: T. ház! Sokszor hallottuk a múlt országgyűlésen hangoztatni, hogy a jelenlegi közjogi alap, illetőleg kiegyezés, nem a nemzeti akarat emanatiója, hanem csakis a múlt országgyűlés többse'gének úgyszólván individuális műve, mert azon többség csakis az 1861-ki firma alatt jött létre, melynek pedig ezen kiegyezés egyenes ellentéte, elannyira, hogy ha a nemzet a kiegyezésnek —oly alakban, aminőben valósággal megtörtént — előleges tudomásával bír vala: azon többség minden bizonynyal meg nem alakulhatott volna. Nem szándékozom, t. ház, ezen állitásnak fejtegetésébe bocsátkozni, noha igen sokat lehetne elmondani arra nézve, hogy ezen ellentét, a melyre a felső köröknek akkori merev negatiója szolgáltatott alkalmat, inkább csak látszólagos, mint magában a lényegben létező. De szabad legyen egyet állitanom: hogy most már, midőn az ujabbi képviselő választások által a nemzet ugyanazon többséget bizalmával tisztelte meg, ez által a közjogi alapot magáévá tette. Nem czélom, t. ház, a múlt országgyűlésen untig megvitatott közös ügyi törvények részletes védelmére kelni; de nem maradhat figyelmen kivül egy körülmény, mely folytonosan ismételten felemlittetik, mely a personalis és reális unió iránti okoskodásra vonatkozik: és ez az, hogy Magyarországnak csakis a magyar király iránt léteznek kötelezettségei, a többi Örökös tartományok ránk nézve csak olyanok, mint Török vagy Francziaország. T. ház! En azt hiszem, ezen kötelezettségünket végelemezésében a legélesebb distinctióval sem lehet elkülöniteni , és ha áll az — a mit pedig senki kétségbe nem vonhat, e's nem is vont — hogy a magyar királynak a nemzettel kötött alapszerződés értelmében joga van Mag varországot a többi országokkal és tartományokkal együtt és egyetemben birtokolnia: igen természetes , hogy midőn azok megtámadtatnak, önként előáll Magyarországnak a magyar királynak azon joga iránti védelmi kötelezettsége, a melyet számára az alapszerződés az egjüttes birtoklás által biztosított : és én épen ezen jogban látom az örökös tartományok iránti kötelezettségünknek magyarázatát. Allitatik még, t. ház, hogy a jelenlegi közjogi alap fentartása által a nemzetnek lassú halála készíttetnék elő. Én, őszintén megvallom, ezen véleményben nem vagyok: mert ha Magyarország, daczára az oly sokszor és hosszú idők során át alkotmánya ellen intézett folytonos ostromoknak és megnyirbálásoknak, és daczára annak, hogy ugy szólván tettleg és egész terjedelmében — mikép átalában elismertetik — soha nem érvényesíthette alkotmányát, a nélkül is mind a mai napig fen tudta magát tartani : most, midőn alkotmányának maga a fejedelem is őszinte tisztelettel hódol, és az által elzárta útját minden az ellen, bár honnan jöhető ellenséges működésnek : részemről nem hiszem, hogy inkább kellene ezután a nemzet életét félteni. Különben is, t. ház, ne higye senki, hogy a magyar nemzet életét eddig is egyedül és kizárólag saját alkotmánya tartotta fen. Volt még, t. ház, e mellett egy igen fontos tényező és életbiztosító, és ez az volt, hogy Magyarországnak geográfiai helyzeténél fogva jutott azon missioszeru európai hivatás, hogy őre és védbástyája legyen a nyugoti czivilisatiónak. És ez volt, t. ház, Magyarország legfőbb előnye, szabadságának legfőbb védbástyája, európai szükségessége. Hogy pedig ezen európai szükségessége jövőre még inkább fokozodtassék, azt csak ugy érheti el Magyarország, ha államéletét a folytonos fiuctuátiók közöl kiragadva, a folytonosexperimentatiókról lemondva, egyedül a reformokra, illetőleg szellemi és materialis erejének emelésére fordítja minden erejét. Tartozom még, t. ház, Simonyi Ernő képviselőtársunk azon nyilatkozatára, melyet Kerkapoly Károly képviselőtársunk is megemlitett, mely szerint ő az erdélyi választásokat nem találja törvényeseknek, miután azok nem a törvény, hanem egy belügyminiszteri rendelet alapján vitettek keresztül, rövid megjegyzéssel : és az ebből áll: Ha a t. képviselő ur figyelmesen átolvasta volna az 1848-iki V. törvényczikk, va-