Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-18

no A 18- országos lile badság földerítésével egybe vannak fűzve, figyelemmel kisérjük; sajnosán kell tapasztalnunk, hogy minden reformtörekvés a felületesség betegségében szenved és hogy ott, hol az átalakulás a dynastiai érdekekkel szembe állíttatott, és oly népmozgalomnál, mely a forradalom jellegét hordozta homlokán," ott közönségesen az vagy nem sikerült, vagy pedig annyira gyenge alapra volt fektetve, hogy a vívmányok, a legkisebb rázkódtatások alkalmával romba dőltek, mely rázkódtatásokra gyakran a legkisebb belzavarok szolgáltattak alkalmat, vagy pedig romba dőlt egy veszélyes csapás által és főleg a fölülről kilátásba helyezett, de csak látszólagos engedmények folytán, melyek a nemzetben felébresztvén a lelkesedést, elhomályosították őrködő szemét, és melyek közönségesen azt eredményezték, hogy midőn a kormányra nézve veszélyes mozgalom habjai leesilapultak, maguk az engedményezők a reactionariusok élére álltak, a mint ezt Laffitte és másoknak példája az 1823 — 1830-iki események alkalmával Francziaországban mutatja, Másként áll azonban a dolog ott, — és ezen eset főleg ránk alkalmazható — hol az átalakulásnál a dynastikus érdekek még csak anynyiba játszottak kiváló szerepet, hogy a nemzet törekvései a koronatanácsosok, mint a békés átalakulást gátlő elemek ellen voltak irányozva, egyes egyedül azért, mert a kormány felelősség elve még nem vert gyökeret, és mégis, midőn a nehézse'gek a fejedelmek által megszüntettettek, nőkép használta fel a nemzet erejének öntudatában, hatalmát a fejedelem ellen? Leopoldotaz ismert inaugurale diplomával emelte trónra, midőn József halálos ágyán kimondta a „restitutiot in interrum" ; és végre midőn Ferencz kimondá az emlékezetes szavakat: „Doluit paterno cordi nostro :" megelégedett a nemzet azzal, hogy abékülékenységnek ezen nyilatkozatát a törvénybe igtassa s nem vette figyelembe, hogy az 1723-ik évi államjogi szerződés által oly kötelezettségeket vállalt el, melyek naponkint fokozódtak és melyeknek súlya e szerint mindinkább nehezedett a nép vállaira. De nem vette figyelembe azt sem, hogy a nemzet fejlődésének elhanyagolása nem csak anyagi érdekeinket sérti, hanem azontúl biztos és áílandd nyugalmat sem nyújt és igy ezen alapszerződéshez, t. i. a pragmatica sanctio neve alatt kötött kölcsönös védelmi alaphoz, kellő bizalommal soha nem járulhatott. Hogy mily következményeket hozott azon felületes vivmány, azt mi sajnosán tapasztaltuk; mert következménye az volt, hogy azon jogos befolyásunk, mely a pragmatica sanctio szerint bennünket illetett volna, nagyon is gyakran illusosiussá vált. Magyarország az 1723-dik évben a pragmatica sanctiőt, minden más érdek mellőzémájus 28. 1869. sével, Magyarország királyával kötötte, abban a trónörökösödésnek rendjét megállapította és, >az akkori fogalmak szerint, az osztrák örökös tartományok absolut kormányzatával nem is tartotta érdekében álldnak azt, hogy közösügyek iránt alkuba bocsátkozzék; de a fejedelem ugyanazonosságánál fogva Magyarország a közösügyek létezését nem tagadta és miután Magyarország törvényhozása belátta szükségességét ennek, még inkább lett volna szükséges, hogy József uralkodása után, midőn 1791-ben Magyarország önkormányzati önállóságát s függetlenségét törvényezikkelyek által biztosította, még belássa azt is, hogy a közös ügyeket, ha már másért nem, azon okból okvetlen rendezni kellett volna, hogy a vám sorompók felállítása alkalmával Magyarországtól kereskedésének és iparának veszélyeztetését elhárítsa : mert ezen sorompók módot és alkalmat nyújtottak arra, hogy Magyarország nyers terményei olcsón megvásároltathattak, míg ezeket feldolgozva, az ötszörös vám miatt Magyarországnak méreg drágán kellett fizetnie. Ennek ellenében létesíttetett aztán 1845-ben — midőn más véd eszközzel nem bírtunk — a védegylet, (ügy van!) Mondom, már ezen körülmény maga elég lett volna, hogy belássuk szükségét annak, miszerint vannak oly közös ügyek, melyek az önállóság és függetlenség megsértése nélkül, szabatosan megállapitandók, s ha az akkor történik, lehet, sőt valószínű, hogy a mostani viszonyok között, midőn az osztrák birodalom többi országainak és tartományainak népei hasonlag alhotmányos kormányzatban részesülnek, egy oly uj szerződési határozmány fejlődött volna ki, mely az 1867. évi XII. t. ezikknek megfelel; de mindenesetre a gyakorlat megtanított bennünket arra, hogy szükséges alkotni oly határozmányokat. minők az emiitett szerződésnek 19-ik és illetőleg 16-ik szakaszai. Melyeknél fogva az országnak nem kellett volna oly calamitásoktól tartania, minőkbe 1805-ben és 1809, valamint 1811-ben a papírpénz devalvatiója által sodortattunk. {Helyeslés.) De miután az ily határozmányok hozatala a törvényhozás által elmulasztatott, most azt továbbra halasztani nem lehetett, mert az európai államviszonyok követelik azt, hogy az osztrák-magyar birodalom ne csak eszmében létezzék, hanem erejében és jóllétében azok színvonalára emelkedve, a kelet-éjszaki barbárság ellen támaszt és védelmet nyújtson nyugatnak; másrészt pedig maga Magyarország jólléte, biztossága és consolidálása is elkerülhetlen követeli, hogy — a mint ez az 1867-1% XII. t. ez. által történt — törvényileg biztosítsa a közös ügyek rendezésére való befolyását, hogy az ne csupán eszmében, hanem gyakorlatilag is létezzék. A mennyiben pedig ezen szerződés Magyarország önállóságával és függetlenségével el-