Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-18

18. országos ülés május 28. 1869. 229 azonban mondhatok: hogy ez idő szerint csakugyan ugy van, hogy a megyék végzik tettleg az ország dolgát is. * Es mert ez igy van, sajátságosaknak tűnnek fel előttem azon recriminátiók, mik többek által a kormánynak a választások körül elkövetett beavatkozásai és visszaélései themája alapján felhordattak. Mégis nagy hatalmú emberek ezek a mi minisztereink, (Felkiáltás, balról: Bizony nagy mesterek !) ha a törvényhatóságok választott tisztviselői által, mint a kiket egyedül használhatnak — az az egykét királyi komiszárius, az egész országot véve, számba alig jöhet — a miniszteri omnipotentia javára be tudtak avatkozni. Hiszen embereik, eszközeik, a melyekkel beavatkozhattak volna, nincsenek. A vizsgálati adatokat nem ismerem, és igy nem Ítélhetek a recriminátiók alapossága felett; nem tartom azonban a beavatkozást valószínűnek, mert az a kérdés : quibus auxiliis ? auxiliumot, hacsak a törvényhatóságok választott tisztviselőiben nem, másban nem találom. A mit szintén nem akarok hallgatással mellőzni, bár megtörténhetik, hogy helyzetemben azt gondolhatná valaki, hogy Cicero pro domo sua: a nűt Simonyi Ernő az erdélyi választásokra vonatkozva mondott, a honnan szerencsém volt nekem is mandátumomat nyerhetni. Szerinte ugyanis az ottani választások nem a nép valódi akaratának nyilvánításául tekinthetők, miután ott nem a törvény alapján hajtattak végre a választások, s miután ott egyátalában nem alkotmányos, hanem kivételes állapot van. Először is én azt, hogy kivételes állapot ellentétet képezne az alkotmányos állapottal, már magában véve nem ismerhetem el. Rómában a dictatura kivételes állapot volt, de miután az alkotmány alapján nyugodott, tökéletesen alkotmányos vala. Erdélyben, ugy tudom, az 1848-iki kolozsvári tőrvény provideált e tekintetbea, a választásokat akkor a gubemium, később az azt felváltó minisztérium által kiadandó rendeletek alapjára fektetvén, s igy azoknak alapján volt rendelve s törvényesen hajtatnak végre a választások ott is. Elismerem, hogy az akkori guberniumi és a mostani miniszteri rendelet közt van különbség: s ez az : hogy akkor a törvény által megkívánt határidő, az idő rövidsége miatt nem tartathatott meg; mig most megtartatott. Ha ez nagy baj, akkor megadom magamat, noha azt hiszem, hogy akkor, mikor a kormány a törvényt megéartja, mivelhogy az lehetséges, ezért neki szemrehányásokat tenni nem lehet. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Legyen szabad összevonnom előadásomat abban, hogy a közjogi alapot a válaszfeliratban ostromolni nem kívánom, sőt inkább azt egyelőre beveszett téirynek veszem : egyelőre: a mit ugy értek: hogy a formát nem kell változtatni, mig a fest nem változott, hanem hogv ha az események hatalma folytán ez majd megváltozik, akkor kell megváltoznia annak is, s hogy a reformkérdésekben ez irány megjelölését akkorra vélem halasztandónak, midőn ezen kérdéseket megbeszéltük, nehogy praeoccupáljuk a dolgot, s ezt annyival is inkább, miután az ellenkező eljárás már csak az általam illustrátióként felhozott pártkérdés tanúsítása szerint is nehézségeket okozna,. Ezért részemről mindkét felében a bizottság által előterjesztett felirati javaslatot pártolom. (Elénk hosszas helyeslés a jobb oldalon és középen.) Latinovics Vincze: T. ház! A ház asztalára letett négy felirati javaslat meghiúsította azon reményemet, mely azon hitben pontosult össze, hogy a felirari viták gyorsan befejeztetvén, az annyira összehalmozódott teendőkhez lehet fognunk. Az eddigi vitatkozásnál képviselő társaim mindegyike a maga szempontjából elemezte és abból pártolta a felirati javaslatot, ugy annyira, miként azt hiszem, hogy már nincsen pártszinezet, mely azt jóformán tökéletesen ki nem merítette volna. En nem azért szólok, uraim, mintha érvre előttem szólott képviselő társaimnál erősebbet mondanék és igy csak igen röviden fogok szólani a bérreformokról, különösen azokról, melyek a trónbeszédben is meg vannak említve; azoknak pedig, melyek egyetemes óhajtásunkkal találkoznak, részletes vitatásába nem bocsátkozom., mert nagyon tartok tőle, hogy újra és újra ismétlésekbe ütközném. En tehát, mint mondám, röviden fogok szólani és kizárólag arra szorítkozom, a mi jelen helyzetünkre vonatkozik. Közjogi viszonyainknak az 1868-ki alapon történt megoldását inkább annak tulajdonítom, hogy az 1723-ki alapszerződés véglegesen csak most oldatott meg, a nélkül, hogy ezen állitásom által bárkit vagy bármely pártot jogfeladásról vádolni vagy feleiősségre vonni lehetne. Az én történelmi tapasztalataim inkább arról győznek meg, hogy a nemzetek alakulási korszakai, ritka esetek kivételével, mindig azon hibában szenvednek, hogy vívmányaik fölötti lelkesültségöktől elragadtatva, nemhogy az alapot, melyre épitményőket fektették, a jövő esélyeivel szemben biztosították volna ; hanem azon ideiglenes vívmányok babérjait és dicsőségét szerették élvezni inkább, semhogy reformépitményeiknek tökéletesbitését folytatták vagy befejezték volna. Es ezen hiba nem kizárólag a mienk, ez átalán az összes polgáriasult népek hibája és ha a 18-ik század végén történt eseményeket, azokat t. i., melyek a reformokkal, illetőleg a sza-