Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-18

228 18. országos Ütés május 28. 1869. a világ, s az alkotmányos fejedelem : hogy van e házban egy tekintélyes párt, a mely nincs megelégedve a közjogi helyzettel és helyette mást akar. Nem lesz elérhető, miután azt abból megtudni nem fogja sem a világ, sem az alkotmányos fejedelem; miután abból, a mi itt történik, nem az látszik ki; hanem az : hogy van itt három, többé, kevésbbé tekintélyes párt, a melyek abban, hogy mit nem akarnak, tökéletesen egyetértenek, de abban, a mit akarnak, már nem. (Élénk helyeslés jobbról.) Ez nagyon fontos mind a világ Ítéletére, mind a fejedelem elhatározására : mert ha a fejedelem kénytelen azt mondani magának, hogy azon esetben is, ha, a mit én nem engedek meg, hogy lehető volna, a baloldali törekvéseknek egyik vagy másik árnyalatukban ez idő szerinti megvalósítása: nem lenne megnyugvás, miután a mi kielégíti az egyik árnyalatot, nem elégíti ki a másik kettőt, s miután az elégedetlen maradt elemhez hozzá jönne még a mi csekélységünk: ugy valóban nem tudja, hogy a megnyugtatásra törekvésből mi okon változtatná meg a jelen helyzetet ? (Ugy van! Derültség jobb felöl.) Attól lélek, a világ is ugy járna vele, hogy ha p. o. óhajtással, szive szerinti jó kívánattal, oly formával, mint a minővel az u. n. 48-as párt szolgál Csehországnak, a közjogi alap megváltoztatását elő is segitné, kénytelen lenne magának megvallani, hogy ezzel mit se nyert: miután Magyarországon ismét nincs megnyugvás, következve nincs meg azon erő, mit csak az átalános megnyugvás nyújthat, s így nincs mit számításaiban fölvehessen. Méltóztassanak meggyőződve lenni; ha a baloldali törekvések egyik vagy másik árnyalatukban meg is valósulhatnának, átalános megnyugvás csak ugy állana be; ha resignatióval fogadnák a többi árnyalatok, máskülönben nem. E föltét alatt még igy is lehető az. Mélyre ható törvénynél nagyon természetes, hogy azon tény, a mely szerint a számtalan lehetőség közöl a törvénynyel, mint minden egy törvénynyel a lehetőségeknek csak egyike valósittatott meg, elégedetlenség kel fel mindazoknál, a kik más lehetőséget akartak megvalósítani. Hogy a lehetőségek tömkelegében, azok megszámithatlan sokaságában egyetlen lehetőség mellett egyértelműség fejlődjék ki, ezt emberek közt kívánni nem lehet. Már az is nagy dolog, ha a lehetsegek milliárdjai közöl egy kiválik és többségre kerül. Ide járul, hogy azon emberek száma mindig fölötte nagy, a kiknek vágyaik, óhajaik határozatlanok, nincsenek megelégedve, kényelmetlenül érzik magokat; de hogy mi az, a mit kívánnának? arról magoknak számot nem adhatnak. Ilyen ember több van, ós ezek mindig a negatio terén állnak, ezek mindent elleneznek, de ezekkel egy partnak sem lehet építenie. Méltóztassanak meggondolni, hogy ha azon lehetőség lenne is egyszer megvalósítható, a mit annyira óhajtanak: vajon, ha a többi lehetőségek hivei és a határozatlanok serege azt resignatióval nem fogadja, ha nem lesz meg a formaszerün csak törvényben nyilatkozható nemzeti akarat iránti azon pietás, a mely mellett a többiek megengedhetnék, hogy ők hibáztak, és ha ennélfogva nem mondják, legyen ugy, várjuk a további igazolást az élet tanúságától, akkor megnyugvás soha sem leszen; pedig s ezt meg én mondom, nincs oly emberi institutió, oly alkotmányos intézmény, a mi a nemzetek egész súlyának ráfektetése nélkül a nemzetnek a kivánt szolgálatot megtegye, ilyen nem létezik. De visszatérek oda, a honnan eltértem, nevezetesen, hogy kész volnék kimondani, hogy ugy reformáljunk, hogy ez az önkormányzatnak kárára ne legyen, mihelyt tudnám, hogy mit értenek az önkormáiryzat alatt azok, a kik ezt szintén fentartani kívánják? En az önkormányzat alatt p. o. azt értem, hogy, nem említve az egyes ember és család dolgát, mi a közönség elé tulajdonkép nem tartozik, mindenki kormányozza magát és végezze a maga dolgát. Ha ők is igy értik a dolgot, ugy én velők egyetértek. De ha azt értik, hogy a község dolgát e helyett végezze szintén a megye, meg hogy az ország dolgát is, mint ez legalább a végrehajtás terén eleddig ugy történt, végezze megint csak a megye (Elénk helyeslés jobbról), már ebben én nem érthetek egyet. Pedig az ellenkezőt kimondani nem oly igen könnyű. En gondolkoztam s számot vetettem magammal, mert lelkemből kívánom, hogy az önkormányzat valósággá legyen; de számtalan akadályt látok azon első helyen nevezett czél elérhetése útjában: hogy a község végezze a maga dolgát. Vajon az intellectualis erővel e czólra oly arányban fogunk-e rendelkezhetni, a mint szükséges? ezt a következés fogja megmutatni. Adja az Isten, hogy ugy legyen; kívánom; de nem tudom, s ezért nem merném ezt föltétellé tenni a reformra nézve. Nem mondom ugyan, hogy nem lehet; de ha nem lehet, hát csakugyan nem lehet. Mi a kérdés másik felét illeti, 800 esztendő bizonyítja, hogy az ország dolgát is, ha nem is akarták, kénytelenek voltak a megyék végezni, miután 1848 előtt a kormánynak a centrumon kívül más orgánumai nem voltak, s ma is csak kivételkép vannak. Ha egyátalában akarta valaki az ország dolgát elvégezni, ezt a megyéknek kellett tenniök. Ez tehát nem oly tiszta kérdés, hogy láthatlanban kimondhassuk, hogy jövőben ez igy legyen; bár én azt sem akarom már most kimondani ez úttal, hogy amúgy legyen. Egyet