Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-18
18. országos ülés május 28. 1869. 225 Ez természetesen kötelességök volt, és a mint ő hivatkozott a bizottságokban jelen lenni szokott és ott működött tagokra, veszek magamnak bátorságot s én is hivatkozom ő reá, hogy mi sem maradtunk mögöttük, midőn arról volt szó, hogy az alap, mely megteremtetetfc, valóban is befolyással birjon az életre s ne vonassanak abból más conseetáriumok, mint az abból természettel folyók. A miniszterelnök ur azt neheztelte, hogy maga az alap ellen, a melyből oly jó fegyvereket tudtak kivánataik javára formulázni, azon, az érveket oly bőven adó alap ellen tőnek kifogásokat, és e kifogásolást illetőleg nem hallottam semmi motiválást. Már előbb meg kellett volna említenem, hogy nem érthetek egyet t. Zsedényi képviselő úrral abban, hogy Komárom városa érdemes képviselője beszédében coneilians elemeket nem vélt felfedezhetni, mert én valóban azt is nagyon concillians elemnek veszem, ha a teljes megnyugvást e házban és e házon kivül az országban oly feltételhez köti, mely tulaj donképen már teljesedésbe ment. Azt tévé pedig, a midőn monda, hogy higyjük mi az innenső oldalon, és higyjék el ő felsége többi országai, hogy ezen nemzetnek megnyugvására semmi sem lesz annyira alkalmas mint az ország önállásának, függetlenségének himezetlen nyilt elismerése: midőn azt monda, hogy az sok meghaladhatlannak látszó nehézséget eloszlatand. Ez azonban, mint a mondottakból is látható, megtörtént, és ennek folytán ugy vélem, szabad számitanunk a kilátásba helyezett megnyugvás bekövetkezésére. (Helyeslés jobbról.) Beszédében még más concillians elemet is látok. Annak további folyamában ugyanis azt monda az érdemes képviselő ur, hogy annak oka, hogy most is, az 1867. XII. t. ez. megalkotása után is Magyarország állami önállása iránt azon bizonytalanság, azon kétértelműség létezhet, mely valóban létezik, annak oka mondom azontúl, hogy a magyar országgyűléstől az általa kiemelt jogok elvétettek, még abban is rejlik, hogy a nevezett törvények szerkezete hiányos, hogy nincs abban minden részlet kellőleg kiemelve. Hogy a kérdések és jogok országgyűlésünktől elvéve nincsenek, azt kimutatnom, ugy vélem, sikerült. Ha a törvény szerkezete csakugyan hiányos: hiányainak ki kell javíttatni, s a kihagyott részleteknek, ha csakugyan volnának olyanok, pótoltatni kell. Az élet folyama épen arra való, a fejlődés épen abban áll, hogy pótolja, ha mi meg nem történt, és a t. képviselő ur maga elismerte, hogy a czimkérdés megoldása által már is történt nevezetes előhaladás, nevezetes pótlás. Azt hiszem, ha valaki azon positióról, hogy döntsük fel az alapot, arra áll, hogy az alap szerkezetének hiányait javítsuk, s a mi netán a törvényből kimaradt, azt KÉPV. H. NAPLÓ. 1844. i. időnkint pótoljuk, az nagy közelítést tett azokhoz, a kik az alapon állanak, a mit csak elismeréssel fogadhatunk. (Zajos tetszésnyilvánítás a jobb oldalon.) E téren, biztosithatom az érdemes képviselő urat, hogy együtt megyek vele, s tán nem koczkáztatom a megezáfoltatást, ha azt mondom, hogy mi (A jobb oldalra mutat) együtt megyünk a képviselő úrral. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) íme, én számot adtam azokról, a melyek miatt se gyümölcsözőnek, se szükségesnek nem tartom igazolni az általunk teremtett közjogi alapot. Hiszen igazolja ezt maga a tulfél : önkénytelenül elárulva annak érzetét, hogy bizony igazolja azt az élet napról napra már is. (Zajos helyeslés a jobb oldalon.) Csupán csak arra akarok még egy észrevételt tenni, hogy ezen közjogi alapon nyugvó állapot bátran kiállja, mint mondám, a kritikát, és pedig nemcsak akkor, hogy ha azon tényleges állapottal mérjük egybe, a melyről Irányi Dániel azt mondotta, hogy az 300 éves törvénysértés vala; hanem akkor is, hogy ha azt a törvényes állapottal hasonlítjuk össze : és pedig nemcsak azon 300 év alatti törvényes állapottal, a melyről ö azt mondotta, hogy tényleg abusivus vala, hanem magával az l84 8 j 9-iki törvényes állapottal is. Nem tudnám hamarjában elősorolni azon törvényeket, a melyek fokról fokra tanúsítják, hogy a nemzet mindinkább és inkább meggyőződött arról, hogy oly hatalom ellen küzd, a mely ellen minden emberi erő gyönge, erőtlen: a dolgok természete ellen, melynél fogva követeléseit mind lejebb szállitá. Először azt követelte, hogy az országnak legyen külön külügyi politikája és külön követsége; majd látva, hogy a dolog átalában nem megy, követelését csupán a keletre szorította, átalánosságban csak annyit kívánván, hogy ő felsége birodalmi tanácsába magyarok is neveztessenek ki. Ha daczára azon kívánatnak, hogy ő felsége a magyar dolgokban csak magyar tanácsosok tanácsával éljen, egyszersmind azt is kívánta, hogy a cabinetben üljenek magyarok is: annak oka az volt, hogy a cabinet joggal csak nem magyar dolgokat intézett, de mégis olyanokat, a melyek minket is nagyon közelről érdekelnek, tehát közöseket. De arról, hogy mily számban legyenek ott és mily sulylyal birjanak szavaik, a törvény gondoskodni felejtett. Ama 300 évvel tehát, ha nem is a sérelmesnek mondott tényleges, de az akkor törvényes állapotot veszem mértékül, ismétlem, bátran kiállja a versenyt a jelen állapot. Sőt merem mondani, hogy az 1848. és 49-ki állapottal is kiállja az az összehasonlítást. Nyáry Pál: A 49-el is? 29
