Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-18

224 [8. országos Ülés május 28. 1869. tünk és lehetetlenné tegyük azt, melytől tarthat­nánk. Azért mondtuk, hogy felváltva „osztrák­magyar monarchia" és „osztrák-magyar birodalom" legyen használva. Ha tehát semmi aggály nem lehet ezen alternatív kifejezés miatt, azt hiszem, a t. képviselő ur talán azon aggálya is el fog oszolni, melyet benne az osztrák aranyak felirata, és azt illetőleg a tulfélen hozott törvény keltett. Azt hiszem, miután maga is mondta, hogy csak a czim­kérdésnek ily módon lett megállapítása mellett, a midőn még nincs ugy, mint kellene a világ előtt, határozottan eonstatálva a jogilag valóban létező azon törvényes viszony, hogy a birodal­mi tanácsban képviselt országok képezik az oszt­rák császári birodalmat — mint bátor voltam kimutatni, ez már eonstatálva van — melynek kivüle és mellette a magyar korona birodalma áll, kelt benne aggályt ama határozat : azt hi­szem, aggálya, mint feltételes, önkényt elenyé­szik az ellenkező esetben, melyben a mondot­tak eonstatálva vannak. Ez esetben, ha még érvelők szükségét látná , érvelőre tehetünk szert a magyar királyságról tanúskodó magyar aranyakban, melyeknek száma •— adja isten — minél nagyobb legyen. (Elénk tetszés a jobb oldalon.) Daczára annak, hogy a t. képviselő ur ag­gályában a mondottak folytán nem osztozom, tökéletesen egyetértenék vele, ha feltevése álla­na ; és H köztünk fenforgo véleménykülönbség­nek az az oka, mert én hiszem, merem mon­dani, tudom, hogy feltevése nem áll, és mert ő meg az ellenkezőből indult ki. A t. képviselő ur, midőn ezen aggályos ál­lapotnak okait kereste, arra helyezett súlyt, hogy annak bizony az az oka egyfelől, hogy ezen nemzettől sok oly jog elvétetett, mivel a kül­ügyi politikára való befolyását valóvá tenni, biztosítani birná; ilyen az ujonczmeg'szavazás­nak, a hadügyi költségek megajánlásának és a mozgósításra való befolyásnak joga, melyeknek elvesztésével fagypontra szállott alá Magyaror­szágnak a külügyi politikára való befolyása. Azt hiszem, ezen jogokkal a tul fél sem bir nagyobb mérvben, és igy annak befolyása sem lehet na­gyobb^ ugy hogy végre sem tudom, kinek befo­lyása alatt áll hát a külpolitika? Ez az egyik, a mit mondani akartam, a mihez hozzáteszem még azt, hogy annak tagadá­sába és illetőleg bizonyításába, hogy ezen jogok nem vétettek el tőlünk, nem bocsátkozom, azért, mert ez már sokszor megtörtént; hanem igenis várom az élettől, hogy győzze meg azokat, a kik azt még szükségelik ; meg is győzendi majd, midőn tettleg megszavazzuk az ujonezokat, meg­győzendi akkor, a midőn majd — ne adja isten — a hadi költségeket is megszavazzuk hitel for­májában : mert a háborús költségeket lehetetlen máskép megszavaznunk, azon egyszerű okból, mert nincs miből; zsebünkbe Idába nyulunk, ab­ban, ha keresnénk is, nem találunk erre elegen­dőt; a hitel megszavazásának joga pedig kizáró­lag ezen törvényhozást illeti , Magyarország terhére. A harmadik pontról, t. i. a mozgósítás jogá­ról nem szólok, mert elismerem, hogy az ellen, hogy valami könnyelmii háborúba bele ne vi­tessünk, nagy garantia volna, ha a seregek moz­gósítását az országgyűlés tudta nélkül nem le­hetne eszközölni; de az iránt meg épen nem volna benne garantia, hogy mig a mozgósítás fölött ta­nácskozunk, ön állásunk és függetlenségünk idegen hatalomnak ne jusson martalékul; már pedig nekem részemről mindegy, bármerre veszítsük el önállasunkat, akár az osztrák császári birodalom, akár bármely más birodalom által. Előbb mondottam, hogy az élet már is ne­vezetesen meggyökereztette az emberekben — bár nem vették azt észre — azon hitet, hogy bizony még sem oly rósz ez a közös ügyes álla­pot. En legalább oly tüneményeket, minőket itt láttam, másként megmagyarázni nem tudok. Lehet­nek képviselő urak a baloldalon, kik azokat más­ként is meg birják érteni : én nem. Várady t. képviselő úrtól hallottunk itt kérdéseket intézve az egyes miniszterekhez, a melyekben elősorolá: mi mindent nem tett meg a kormány; pedig kívánva volt tőle, inter­pellálták érte és azóta már két év is elmúlt. Fölemlite helyivel közben oly dolgokat is, melye­ket 300 éven át szorgalmaz a nemzet, minden siker nélkül. E 300 éves sikeretlenség a világnak nem tűnt fel mivel érzé, hogy az ország akkori hely­zetében az emiitett dolgokat nem lehetett sikere­siteni. Az érdemes képviselő ur már — talán joggal — csodálkozik azon, hogy ugyanazokat két év alatt nem lehetett sikeresiteni, gondolván hogy Magyarország ily helyzetében két év több, mint elég arra. (Hosszasan tartó tetszésnyűatko­zás a jobb oldalon.) Azt hiszem, nagyobb dicséretet a jelen hely­zetre nem mondhatott volna. Ghyczy Kálmán t. képviselő ur előadásának azon része, melylyel a miniszterelnök ur által épen a Váradynak adott feleletre válaszolt, magá­ban véve nagyon szép, s nem tagadom sok igaz van benne, csak egy baja van, t. i., hogy nem a tett kérdésre felelt: mert a miniszterelnök — ha jól értettem nem azt neheztelte, s nem azt vetette okául annak, hogy több nem történt a re­formok terén a múlt országgyűlés folyama alatt, hogy a képviselő urak nehézségeket csináltak, a mikor azt hitték, hogy az elfogadott alap elle­nére akar valami a nemzet rövidségére történni.

Next

/
Thumbnails
Contents