Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-18

222 ,8- országos ülés május 28. 1869. tevés szerint két ellenséges érdek szószólóját, minden közvetítő nélkül. Most is szemközt állanak az általam el nem fogadható föltevések szerint, de közvetítő köztük, a közös külügyminiszter, kinek nem érdeke az, mi az egyiké, nem érdeke az, a mi a másiké", hanem érdeke az, mi mindeniké. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Azt hiszem, a két fél külügyminisztereinek szembeállítása — érdekösszeütközéseket föltéve és megengedve — biztositása volna az összeütközésnek, de nem a kiegyezkedésnek. Azt hiszem, ha nem abból indulunk ki, hogy formákat keressünk, melyek meggátolhassák, hogy a másik fel érdekében a mi érdekünk ellen legyen vezethető a külpolitika, hanem ha keressük azon módot: miként lehessen meggátolni, hogy ne legyenek összeütköző érdekek, de hogy azok kiegyenlittessenek azért, hogy lehetséges legyen irányt követni mind két félnek megnyugvására és javára? akkor ezen módozatnál, mi ellen annyi aggály keltetik és mi ellen még több kifogás te'tetik, jobbat híjában keresnénk: akkor én azt hiszem, hogy azon állapot, melyet a közösügyes törvény teremtett, bátran néz szembe minden kritikának ; csak mértékül ne használtassak valami oly ideál, melyet az elvontság világában mozgó elme ugyan megteremthet, de a melyet az élet, épen mivel ennek világa nem elvont, de konkrét, minden szépse'ge daczára szörnyű inpraktikusnak bizonyít. (Élénk, tetszés a jobb oldalon.) Azt hiszem, ha mindig az a czélunk. hogy nem meggátoljuk az érdekünk elleni procedúrát, hanem hogy kiegyenlítsük az érdekeket, a kiegyenlítésnek ezen módozata és az ellátásnak ezen formája egyátalában minden kritikát kiálland. Én legalább nem érzem magamat indíttatva arra, hogy azon állapot helyett, melyet megteremtett ama közjogi törvény, kívánjam, óhajtsam — akár még a finnekét is. Megengedem, hogy. azon állapot valósággal oly szép, mint azt Ludvigh képviselő úr a túloldalról elénk rajzolta ; hanem egyet meg tudok mutatni: hogy annak az alapja nem jó, mert alapja az: mivel ugy akarja a czár, és az addig tart, míg akarja a czár, s mihelyt az másként akarja, mindjárt olyan lehet, mint Lengyelországé. (Zajos tetszés jobb felöl.) Én a mi ócsárolt állapotunkat jobban szeretem, mert ennek más alapja is van. Ismétlem, hogy ha a capacitatiót a közjogi kérdésekben feleslegesnek nem tartanám, akkor mégis Komárom város érdemes képviselőjéhez kellene szólanom, mint a ki megtalálta ezea másik nehézséget, de a melyről azt hiszem, kimutatnom sikerült, hogy alapjául egy meg nem engedhető föltevés szolgál csak. És valóban, a mint a t. képviselő úr elhagyja azon tért, melyen a feltevések alapjáról beszél, miket, mint mondám volt, nem engedhetünk meg, azonnal egészen másként jár el; mihelyt t. i. egyszer oda fordul, hogy a tényekről kérjen magának tanácsot, és azokat kérdezze meg, hogy miként állunk : én legalább azonnal oly helyzetben találom magamat, hogy tökéletesen egyetérthetek vele. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy államjogi kérdéseinknek megoldása iránt hozott törvények megalkotása után még létezik az osztrák császár birodalom oly értelemben, hogy a lajtáninneni , és lajtántuli országok egyiránt részeit képezik, akkor Magyarország alkotmánya nincsen az 1848. és 1790. esztendei törvények értelmében visszaállítva; akkor államjogi kérdéseink megoldása nem biztositása az ország törvényes önállásának, és függetlenségének, hanem innentul már törvényesített beolvasztása Magyarországnak az osztrák birodalomba. (Felkiáltások a baloldalon: Helyes !) Helyes! Én is azt mondom, és örülök, hogy e tétel a túlsó fél helyeslésével most újra találkozik, épen meg akartam jegyezni, hogy ezen helyeslést nem tagadta meg a túlsó oldal akkor sem, midőn e szavakat először hallotta. Én is teljes lelkemből osztozom azokban ; de elvárom Komárom város érdemes követének és pártjának igazságérzetétől, hogy a magok fölállított tételét a log\kai törvények kellékei szerint, tehát egész érvvel megforditottan, szintén elfogadják, s el fogják ismerni, hogy, ha pedig az államjogi kérdéseknek megoldása iránt hozott törvényeknek alkotása után oly osztrák császári birodalom már nem létezik, mindannak ellenkezője áll, a mi következnék azon esetre, ha oly birodalom még mindig léteznék. Gondolom, ez tiszta. (Elénk helyeslés jobb felöl.) És ha ez tiszta, ugy bátor vagyok a birodalomtanácsnak május 4-ón tartott 196-ik ülésére és az abban hozott azon határozatra utalni, melyet a más napon megjelent hivatalos bécsi újságból ime olvashatok, a mely szerint ott határozatikig kimondatott, és pedig a túlsó fél minisztériumának belenyugvásával mondatott ki, hogy az osztrák császári birodalom alatt jövőre csak is a birodalomtanácsban képviselt országok és tartományok értendők, a birodalomnak keleti fele a magyar királyságot tévén; utalok azon indokolásra, melyben az mondatott, hogy annak oka, miért hogy egy ott akkoron tárgyalt törvényjavaslatban, mely a birodalmi tanácsban képviselt országokra vonatkozólag érvényes törvények kihirdetése módjáról szólott, nem lett kimondva más eredetileg is; hogy a lap, mely azokat közli, nem összbirodalmh, hanem csak osztrák császársági lap, csak az, mivel ezt a minisztérium