Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-17
212 17. országos ülés május 26. 1669. de azzal a közjogi kérdés örökre eltemetve nem lesz ; fel fogja az koronkint ütni csillogó fejét, e"s mindannyiszor meg fogja ingatni a kormány állását. Hogy Magyarország van, hogy ha még Magyarország független szabad ország lesz, az azon politikának és államférfiaknak lesz köszönhető, kik a haza függetlenségét minden körülmény között föntartani igyekeztek. Ezen oknál fogva t. barátom Tisza Kálmán fölirati javaslatát pártolom. (Éljenzés a bal oldalon.) Majláth István : Igen érzem helyzetem kényelmetlenségét, midőn a válaszfelirati vita anynyira előre haladt stádiumában vagyok kénytelen felszólalni. Nincs is szándékomban, elméleti fejtegetéssel taglalni az előttünk fekvő válaszfeliratokat, annál kevésbé, mert az álláspontot, melyet e részben én is elfoglalok, tisztelt barátom Zichi Nándor gróf teljesen, s szerintem államférfiúi éllel fejtette ki, és csak a vita folyamában kifejtett némely állításokra lesz egykét észrevételem. A válaszfelirati javaslatok érdemére nézve, egyedül azt nem hagyhatom említés nélkül, miszerint Debreczen város érdemes képviselőjének feliratában én következetlenséget is látok. Elismeri ugyanis, hogy egy nemzetnél az életerő kifejtése a kor és szabadság igényeinek megfelelő belreformoktól függ, és késznek nyilatkozik egész lélekkel megtenni mindazt, mit e részben hazánk java követel. Miért tehát a jelenség mégis, hogy néhány sorral alább a lélek azon egész készségét már csak fele erőre, nem akarom mondani féllelküségre devalválva találjuk, kimondatván, hogy az összes erőt a benső átalakulás nagy munkájára fordítani mégsem lehet, mert a közjogi viszonyok megoldása egészen meg nem nyugtató 1 ? Az érdemes képviselő ur e részbeni nézeteit körülbelül igy állítja fel: tagadhatlan, hogy életerőt a nemzetnek csak cultura és vagyon adhatnak.; vagyis egy nemzet azon arányban életerős, a mily arányban áll a civilisatio magaslatán, mivel e tekintetben hazánk java még sokat követel, kötelességünknek ismerjük ugyan, hogy minden erőnket a haza azon érdekeire kell fordítanunk, melyektől életereje függ: de mégsem fogjuk ezt tenni, mert más tekintetben sok van, a mi nekünk nem tetszik. Én ezen deductiót a logikai syllogismus világosságával megegyezőnek nem találhatom. Bárha ugy nem tesz e tekintetben a tisztelt képviselő ur, mint tenne az orvos, ki betegének hízelegni akarván, mert a kór megfosztá testét az üdeségtől, a baj gyökeres orvoslása helyett, az arczára külső tetszetőségét iparkodnék mindenek előtt elővarázsolni, meg nem gondolván, hogy a betegség kiirtásával, az önmagától is elő áll. Hogy jól fogtam fel nézeteit igazolja az: mert előadásában nem is késik belügyeink rendezettlensége daczára fősúlyt fektetni az államügy külső kellékeire, hangsúlyozni, hogy ő államiságunkat diplomaticailag elismertnek nem is tekintheti addig, mig külön külügyminiszterünk nincs. De be kell vallanom, hogy a külügyi kérdés gyakorlati megoldhatása módjában az érdemet elvonja előle Simonyi Ernő képviselő társunk, kinek az mindenesetre érdeme, hogy nyíltan és leplezetlenül szólott. Elismerem a theoria elméleti szépségét, az aspiratió vonzóságát, de kételkedem gyakorlati czélszerüségében, és különösen tagadom, hogy az európai államok sorában mit sem fog addig számítani nemzetünk, mig külön külügyminiszterünk nem lesz, s befolyásunk is a békére vagy háborúra szintén csak ettől van föltételezve. Minek, uraim! ily komoly kérdésben az illusió, mely mulhatlanul szomorú csalódásra vezetne? Az európai irányt adó államok kabinetjeiben, az egyes államok nem névleg vétetnek számításba, hanem erejök és képességök mérlegeltetik. Lehet egy államnak kettőnél több külügyminisztere is, ha ezen államban, főkép ha az többféle néptörzsekből áll, a visszavonás, egyenetlenség dul, ha ezen állam, szövetséges, de e szövetségnek nem kölcsönös érdek-azonosság ad szilárdságot és erőt, vagy ezen érdekek félreismerése gyöngíti azt; az ilyen államokat legfeljebb ezéljainknak időszakonkinti eszközéül használandják fel, az erősebbek vagy az annexionalis politika alkalmas tárgyául tekintendik. Ellenben, uraim, egy tömör, mind culturai, mind gazdasági fejlődésben és erőben a kor színvonalán álló nemzet valódi erejét meg fogják ott ismerni külügyminiszter nélkül is, és azt értéke és ereje szerint veendik figyelembe: mert a mai reális kor kiválóan számit, és csak eszmékben lehet csalódni, számokban nem. Mink a második minisztériumtól több eredményt várunk. Ezen meggyőződésemtől áthatva csak azt csodálom, hogy Pécs város érd. képviselője a tegnap elszavalt bünlajstromból saját azon legnagyobb bűnét felejté ki, miszerint Európa legmiveltebb nemzeteivel 18 éven át való érintkezéseiben magának több gyakorlati élettapasztalást és vílágnézletet nem szerzett. Tudhatná igen jól, hogy Európában 15 milliónál nagyobb s a leggazdagabb nemzetek sem tehetik meg csak ugy könnyedén, a mi nekik tetszik, annál kevésbé a pénzügyi nehézségekkel küzdők. Tudhatná, hogy a nagy hadsereg az államok jólétének megölője, s hogy azon 500,000 honvéd, melylyel az éjszaki Colossus ellen akar sikra szállni, leghamarabb változtatná e hazát a Kárpátoktól
