Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-17
17, országos ülés május 26. 1869. 209 mármegyében és melyek, mint a szathmári 12 pont, hazaszerte ismeretesek voltak, s melyek nem is voltak egyebek, mint az 1791-ki 10-dik t. ez. amplificatiója e's a mivelt kor haladásához és annak külformáihoz idomított átváltoztatása, e's igen jól fogunk emlékezni, hogy midőn a magyar ügy először jutott diadalra a márcziusi napokban, akkor Pest város szögletén mindenütt lehetett olvasni proclamatiókat, melyekben fel voltak jegyezve azoknak nevei, kik ezen reformtörekvésekkel ugyanazonositva vannak, lehetett olvasni azon hazafiak neveit, kikről tudták hazaszerte, hogy ezeket ki vauja a nemzet minisztereknek. És ime most, t. ház, a nélkül, hogy az egye'neknek detrahálni merészelnék, én részemről azt állítom, hogy ezen minisztérium nem az ország kívánalmainak manifestatiójára lépett a kormányra; hanem midőn 12 esztendő alatt a jogfolytonosságot postulálta az összes haza, s midőn annak nyomán Magyarország rehabilitatiója közelebb állott, mint valaha, akkor ők kétségbe esve ez intézmény kivihetősége felett, a körülményekkel megalkudtak (Igaz! jobb felől) és a jogfolytonosság megszakításával kormányra jutottak. (Zajos ellenmondás a jobb oldalon.) T. képviselőház S Elismerem, épen az általam felhozott különbségnél fogva, a jelenlegi kormány kényes helyzetét; de épen azért kétszeres kötelessége volna a mostani igen t. kormánynak az uj institutiókat simán, szépen átplántálva a nemzet életébe, azoknak gyakorlatilag rokonszenvet szerezni. De kérdem : hogy történik-e ez ? Felelet : nem! Nem történik pedig azért, mert a kormány nem birt kibontakozni azon lánczokból, melyeket a hagyományok politikája lábaira vert, azon bilincsekből, melyeket maga után vonszol ugyan, de melyektől megszabadulni nem képes, mert két évi működésében nem látok egyebet, mint következetes legornbolyitását ama sértő processusnak, melyet 20 év alatt itt-ott intercalaris csekély szeliditésekkel pillanatra ugyan szünetelni, de ismét és ismét helyreállani szomorúan tapasztalunk. És azért én a t. kormány helyzetét, mint mondom, nehéznek látván, soha sem tartoznám azok közé, kik reerimináló élességgel támadnák meg őt, hanem a kinek ha merészelnék is itt-ott ellenében egy-egy szót felhozni, mindig eszembe juttatná a kormány elnökének, Andrásy Gyula grófnak Várady barátom előadására adott válasza a vox domini fremit instantis virgamque tenentis-t; s mert a t. túlsó oldalnak nagy, hatalmas acclamatiója justificálta azon tanokat, melyeket miniszterelnök ur vallott (Természetes! a jobb oldalon), igen természetesen elénk szabta azon korlátokat, melyek mellett mi óhajokat, desideKEPV. H. NAPLÓ. 18 ff. I. riumokat hangoztathatunk, ha akarjuk, és kegyesen meghallgatnak; de kívánságaink, érveink, bármi bölcsen hozassanak is fel — nem általam, mások által — bizonyára eredményre jutni épen ugy nem fognak, mint nem jutottak a múlt országgyűlés alatt. E tekintetben tehát, mondom, elismerve a túloldali képviselőtársaink számszérinti hatalmát, nem marad egyéb hátra, mint azon óhajom, hogy a reformtörekvések, melyeket mi ellenezni soha sem fogunk, általuk szerencsésen keresztülvitethessenek is, hogy teljesüljenek az írás ama szavai, hogy „a munka terhe alatt kölcsönözzön erőt önöknek azon tudat, hogy népek boldogsága az, mi öaök kezébe van letéve ;* mondom, kívánságom, hogy gyümölcsözzék e szép kívánat, de méltóztassanak megengedni, ha én önöknek ehhez szerencsét kívánva, még sem hiszem, hogy az gyümölcsöző lehessen; mert a ki homokra épít, nem magának épít. Pártolom az általam is aláirt, és Simonyi képviselőtársam által beadott 3-ik számú felirati javaslatot. (Elénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Zichy Jenő gr.: Mélyen tisztelt ház ! Midőn a ház elé terjesztett négy felirati javaslatot érdemleges figyelemmel végig olvastuk, minden bizonyára azon meggyőződésre kell hogy jöjjünk, hogy a mint egy részt a bérreformok kérdésében az elvileges eltérést csakis a praktikus kivitelben és applicatióban találjuk a differentiát, ugy másrészt szembeszökőnek találjuk a vélemények eltérését azon pontban, mely a múlt országgyűlésen elfogadott közjogi alap további föntartását avagy átidomitását, vagy teljes elmellőzését tárgyalja. De, ha a belreformok elodázhatlan szükségességét valamennyien elismerjük, kérdem: lehetőnek képzeljük-e, miszerint ott belreformokról és belszervezésekről lehessen szólani, hol még magáról az alapról sem akarunk még tisztában lenni ? Ne feledjük el, hogy ezen megtámadott közjogi alap csakis egy Európát végsarkaiban megrendítő politikai esemény megelőzte után jött és jöhetett csak az akkori körülmények között létre. Bizony ezen uj állami pactum nem csak reánk, de horvát testvéreinkre és felséges urunk örökös tartományainak nemzeteire is kötelező ; s hogy e nagy munka megszüíemíése mindezek által teljes mérvű elismerésre talál, bizonyltja azon tény is, hogy a reichsrath utolsó zár-ülése alkalmával az elnök, Kaiserfeld,. a lemult sessio végeredményét reassummálva, a létrejött állami egységre utalván, azt oly vívmánynak jellegzé, mely bizonyára sok és nagy áldozatba került, de a melyet mindig szentül megtartva látni kivan, mert az magában hordja a közös alkotmány fónmaradásának garantiáját; s csodálkozásomat kell kifejeznem a felett, hogy 27
