Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-17

210 17. országos ülés május 26. T8S9. azon messzelátó szem, mely atyai gondoskodásában a csehek érdekeit alkotmányos irányban megóvatni ohajtá, ezen oly közel fekvő és elvileges esetet szem elől téveszté. Van még egy pont, a melyben erősebb vagy gyengébb hangnyomatékkal valamennyi föliiafban hasonló kívánságnak adatik kifejezés; ez azon óhaj, miszerint a határőrvidék kivételes állami helyzetéből kiemeltessék és a közös alkotmány vivmányaiban részesittessék, és hogy az oly soká az anyaországtól elszakított Fiume és Dalrnátia is újból visszacsatoltassék; — gondolják-e uraim, hogy valami roppant jő benyomást, hitelt és egyezkedési kedvet keltenénk mi e nemzeteknél, ha a jelen országgyűlés munkásságát mindjárt azzal inaugurálná, hogy a lemult évek fáradságos és súlyosan megszülemlett vívmányait azonnal halomra döntenők ? Bár ki mit mondjon, az utolsó években oly rögtön beállott nemzetgazdasági fölvirágzásunk ha nem is egészen, ugy bizonyára nagyrészt a létrejött egyességnek és kibékülésnek tulajdonitható; a magyar nemzet a válságos pillanatokban oly tiszteletreméltó higgadtságot tanusitott, mely a nemzetnek, a hosszú alkotmányos harcz és vita alatt előbb bizonyitott szívósságával és kitartásával a külföld sympathiáját és azzal bizalmát és hitelét megnyeré; de ez utóbbi egyedül állandó és rendezett viszonyok közepett fog itt meghonofulni. Igaz, uraim, hogy az elvállalt terhek nagyok, de az állami vagyon okszerű gazdászata és szigorú ellenőrködése mellett nem szabad, hogy állami pénzkezelésünkben a kívánt súly egyen előbb utóbb be ne következzék, főkép ha a normális viszonyok közepett, a kereskedelem és közgazdaság okszerű kiviteli módok terén a folytonos gyarapodásnak indult neruzetgazdászat hazánknak naponta uj jövedelmi forrásokat nyitand, és igy annak adóképességét nevelendi és gyarapitandja. En tehát óhajtom az 1865 —1868-iki országgyűlés által elfogadott egyesség alapját föntartani, mert a mint egyrészt nem bizom abban, hogy tudnánk-e ezen módozatnál czélszerübbet és olcsóbbat s minden érdeknek inkább megfelelő módozatot találni, és azt a jelen politikai conjuncturák között ki is vívni: ugy másrészt, a mint e közös pactumot szövetségeseink által teljesen óhajtom tiszteletben tartatni, ép ugy mindenekelőtt óhajtanám, hogy mi magunk járjunk elől a jó példával, és tartsuk fönn azon basist, mely a magyar-osztrák kettős birodalom alkotmányos alapját, dogmáját képezi. Elfogadom tehát az országgyűlés által kiküldött bizottság fölirati javaslatát. De engedje meg a t, ház, hogy még egy pár pillanatra igénybe vegyem türelmét, egy pár, túlsó barátainktól fölállított elvre és nézetre kell felelnem. (Halljuk!) Ghyczy Kálmán azt állítja, hogy financziális állapotunk teljes deroute-ban van, pedig egy különvált had- és külügy drága vívmányaival akar bennünket boldogítani. Simonyi Ernő a miniszteri collegiumot ajánlja, melyet én magában Angliában is elavult institutionak tartok, ha szerinte menne a dolog, ugy kettős diplomatiánk egyes tagjai a miniszteri collegium által nyerné meg az instructióit; de azt kivitelben lehetetlennek képzelem; mert tegyük föl, hogy ha a párisi udvarnál létező és tán franczia eszméktől elragadott követ mellé egy oly egyén jönne, a ki más, tegyük föl, porosz eszmékért lángolna, ugy minden bizonyára a legszebb és czélszerübb institutio mellett a meghasonlás bekövetkeznék. S tekintve, hogy kettős diplomatia roppant terhekkel járna, csodálkozom a felett, hogy nem ajánlja mindjárt az elszegényedési miniszteri collegiumot, mely Angliában szintén szokásban van. A noninterventio eszméjét ugy, mint a minden áron való békét nem helyeslem; óhajtom a békét, de nem ugy, hogy oly testté alacsonyuljunk, mely mozogni sem bírna. Tudja meg Európa, hogy a békét kívánjuk átalakulásunkra, de tudja meg azt is, hogy egy erős nemzet vagyunk, mely magával nem hagy játékot űzni, s mely ha kell, megvédi magát. A delegatío elvét nem tudom, mint Simonyi mondja, olyannak, hogy általa az állami függetlenség veszélyeztetik: ez a méltánylás és jogosság elvét képviseli, mert a kettős állam egyik részét sem állítják a másika fölé. Azt mondja Mednyánszky Sándor barátom, hogy forradalmat nem akar a magyar nemzet: igen, nem akar ; de nem azért, mint ő mondja, mert jó és türelmes, hanem azért, mert józan, és okult az 1849-iki eseményeken. A nemzetek életében szükségnek nem szabad lenni, különben bekövetkezik a reactio. Neveljük és érleljük meg tehát nemzetünket, hogy képes legyen elbírni azon reformokat, melyeket nekik nyujtandunk, nehogy ugy járjon, mint az a szegény éhenhaló, kit egyszerre pástétomokkal látnak el, miket nem bír megemészteni s elvész. En, mint mondám, a bizottság felirati javaslatát fogadom el. (Helyeslés a jobb oldalon.) Móricz Pál: T. ház! A múlt országgyűlésen létesített államjogi kiegyezkedés nem szerezvén általános megnyugvást, annak czélszerü megváltoztatása iránti törekvésünket a válaszfeliratban jeleztetni óhajtom. Ifem szándékozom azon érveket ismételni, melyek itt a kiegyezkedés ellenében már többször felhozattak. En csak azon akadályokat, nehézségeket kívánom feltüntetni, melyek a trónbeszédben kiemelt reformkérdósek