Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-17
206 17. országos ülés május 26. 1869. közé, hogy e képviselők a bennük helyezett bizalomnak nem felelnek meg? és vajon azért az e^ész képviselői rendszer nem nyújt semmi garantiát, mert annak tulajdonképen utolsó garantiája szintén a becsületesség és semmi más ? (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb oldalon.) Még egy ellenvetés emeltetett a delegatio ellen t. barátom Vukovics Sebő által, ki azt állitá, hogy a . delegatio intézménye nem népszerű, hogy az a nemzet életébe nem ment át, hogy mig más intézményeink mind olyanok , melyekhez a nemzet ragaszkodik, igy például a megyei rendszerhez, az országgyűléshez, a delegatók még nem vertek gyökeret a nemzet alkotmányos meggyőződésében. Tökéletesen áll t. barátomnak ezen észrevétele; de ezen észrevétel végre csak azt bizonyítja, hogy institutiók, mielőtt a nép által soká gyakoroltattak volna, két rövid év alatt a nép életével nem forrhatnak össze (Igaz! ügy van! a jobb oldalon); és ezen ellenvetés áll jóformán minden ujabb institutióról, minden reformróL En legaiább meg vagyok győződve, hogy ha például azon időben, midőn elődeink — még akkor csak a nemesség — a Rákoson összegyűltek, és azután magok helyett csak követeket küldöttek az országgyűlésre, ha valaki azt mondta volna, hogy ezen institutio még a nép életébe nem ment át, alkalmasint akkor is két esztendővel az uj rendszer megkísértése után helyesen mondhatta volna : hogy csak egy szó kell, hogy a nemesség ismét összességében gyűljön össze a Eákoson és ne szóljon senki arról, hogy egy megye két vagy több követet küldjön az országgyűlésre. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ki vagyok fáradva és félek, még inkább kifárasztottam a t. házat (Zajos fölkiáltások minden oldalról: Nem! Nem! Halljuk!) Csak még egyről kell szőlanom. (Halljuk!) Mondatott, hogy a közös ügyekre nézve hozott törvények által a nemzet jövője veszélyeztetve van. En részemről mélyen tisztelem azon hazafiúi aggodalmat, mely mindenekelőtt a haza jövőjéről gondoskodik. A ki oly ügyben, mely a haza jövőjével összeköttetésben van, vagy csak lehet, személyes hiúságát vagy érdekeit veszi tekintetbe, nem érdemli meg, hogy e körben üljön. És ha a magyar nemzet a lehetőleg legkedvezőtlenebb helyzetben századokon át föntartotta magát; ha az ittolső szomorú idők alatt, midőn a fergeteg után még kínosabb szélcsend következett be, a magyar nemzet feltartotta életerejét, azt annak köszönjük: mert azon vádat, hogy legfontosabb érdekeinket a jövőnek feláldozzuk nem vettük semmibe. (Helyeslés a jobb oldalon.) Biztosítani kell a jövőt; ez első legszentebb kötelességünk. De mikép fogjuk biztosítani a jövőt? Mindenekelőtt, ha tekintetbe véve helyzetünket, erőnkről nem teszünk fel többet, mint a mi attól kitelik. (Helyeslés jobb felől.) Másodszor ha nem feledjük el, hogy —miután, mint Iránya képviselőtársunk tapasztalásai nyomán elmondá, a magasabb polcz, melyre más nemzetek emelkedtek, miveltségöknek, tudományuknak, munkájuknak és mindenekelőtt polgári szabadságuknak eredménye — első kötelességünk arra törekedni, hogy nemzetünk mind e tekintetben velők egy fokra emelkedjék. (Helyeslés jobb felől.) De vajon ezt az által fogjuk-e elérni, ha a helyett, hogy munkához fognánk, ismét és ismét politikai vitatkozásokkal foglaljuk el időnket; mig végre elértük, ho<_>y egy czikkelydyel több legyen törvénykönyvünkben, mely jogainkat állítólag biztosítja, mig a nemzet megakadályoztatva haladásában, nélkülözi mind azt, mi arra szükséges lenne, hogy létét és jövőjét valósággal biztosítva láthassuk ? (Élénk helyeslés jobb felől.) Erős meggyőződésem, hogy nemzetünket jelenleg kevesebb veszély fenyegeti, mint előbb. Nézetem szerint oly nemzet, mely parlamentalis kormánynyal és alkotmánynyal bír, s melynek törvényhozása nem kiváltságokra, hanem az egész népre támaszkodik, egy oly nemzetnek alkotmányos jövője veszélyeknek kitéve nincs, habár alkotmányos szervezetében némely hiány T ok fordulnának elő. De vannak más veszélyek, veszélyek, melyek e hazát csakugyan fenyegetik. (Halljuk!) T. képviselőtársunk Irányi felhozta azokat, melyek a hazát, a határaink közt lakő különböző nemzetiségek részéről fenyegethetnék. En részemről e veszélyektől nem félek, nem félek pedig azért, mert visszatekintve multunkba, megnyugvást látok ezen nemzetiségeknek mind ekkoráig tanusitott magoktartásában, és mert érzem magamban, és meg vagyok győződve a képviselőház minden tagjának azon elhatározásáról) hogy hazánkban lakó minden polgárnak meg fogják adni mindazon szabadságot, mely arra szükséges, hogy magát erősen kötve érezze e hazához. (Atalános élénk helyeslés.) Nem félek én a forradalomtól sem. (Halljuk !) Azt gondolom, ismerem e nemzetet, ismerem múltját, és azért tudom, hogy e nemzet nem olyan, mely ok nélkül forradalomra hagyná magát ragadtatni, és tudom, hogy a forradalomra ok adatni nem fog: azért teljesen meg vagyok győződve, hogy midőn tegnap Irányi képviselő ur azon meggyőződósét fejezte ki, hogy e hazában senki nem forradalmi, csakugyan nagy igazságot mondott. (Helyeslés.) De vannak más veszélyek is, külső veszélyek s habár bizonyos tekintetben helyeslem és mindenesetre irigylem t. képviselő társunk Irányi Dániel urnák azon meggyőződósét, hogy egy
