Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-17

206 17. országos ülés május 26. 1869. közé, hogy e képviselők a bennük helyezett bi­zalomnak nem felelnek meg? és vajon azért az e^ész képviselői rendszer nem nyújt semmi ga­rantiát, mert annak tulajdonképen utolsó garan­tiája szintén a becsületesség és semmi más ? (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb oldalon.) Még egy ellenvetés emeltetett a delegatio ellen t. barátom Vukovics Sebő által, ki azt ál­litá, hogy a . delegatio intézménye nem népszerű, hogy az a nemzet életébe nem ment át, hogy mig más intézményeink mind olyanok , me­lyekhez a nemzet ragaszkodik, igy például a megyei rendszerhez, az országgyűléshez, a dele­gatók még nem vertek gyökeret a nemzet alkot­mányos meggyőződésében. Tökéletesen áll t. ba­rátomnak ezen észrevétele; de ezen észrevétel végre csak azt bizonyítja, hogy institutiók, mi­előtt a nép által soká gyakoroltattak volna, két rövid év alatt a nép életével nem forrhatnak össze (Igaz! ügy van! a jobb oldalon); és ezen ellenvetés áll jóformán minden ujabb institutióról, minden reformróL En legaiább meg vagyok győződve, hogy ha például azon időben, midőn elődeink — még akkor csak a nemesség — a Rákoson összegyűltek, és azután magok helyett csak követeket küldöttek az országgyűlésre, ha valaki azt mondta volna, hogy ezen institutio még a nép életébe nem ment át, alkalmasint akkor is két esztendővel az uj rendszer megkísér­tése után helyesen mondhatta volna : hogy csak egy szó kell, hogy a nemesség ismét összes­ségében gyűljön össze a Eákoson és ne szóljon senki arról, hogy egy megye két vagy több követet küldjön az országgyűlésre. (Élénk he­lyeslés jobb felől.) Ki vagyok fáradva és félek, még inkább ki­fárasztottam a t. házat (Zajos fölkiáltások min­den oldalról: Nem! Nem! Halljuk!) Csak még egyről kell szőlanom. (Halljuk!) Mondatott, hogy a közös ügyekre nézve ho­zott törvények által a nemzet jövője veszélyez­tetve van. En részemről mélyen tisztelem azon hazafiúi aggodalmat, mely mindenekelőtt a haza jövőjéről gondoskodik. A ki oly ügyben, mely a haza jövőjével összeköttetésben van, vagy csak lehet, személyes hiúságát vagy érdekeit veszi te­kintetbe, nem érdemli meg, hogy e körben ül­jön. És ha a magyar nemzet a lehetőleg legked­vezőtlenebb helyzetben századokon át föntartotta magát; ha az ittolső szomorú idők alatt, midőn a fergeteg után még kínosabb szélcsend követ­kezett be, a magyar nemzet feltartotta életerejét, azt annak köszönjük: mert azon vádat, hogy legfontosabb érdekeinket a jövőnek feláldozzuk nem vettük semmibe. (Helyeslés a jobb oldalon.) Biztosítani kell a jövőt; ez első legszentebb kö­telességünk. De mikép fogjuk biztosítani a jövőt? Mindenekelőtt, ha tekintetbe véve helyzetünket, erőnkről nem teszünk fel többet, mint a mi at­tól kitelik. (Helyeslés jobb felől.) Másodszor ha nem feledjük el, hogy —miután, mint Iránya kép­viselőtársunk tapasztalásai nyomán elmondá, a magasabb polcz, melyre más nemzetek emelked­tek, miveltségöknek, tudományuknak, munkájuk­nak és mindenekelőtt polgári szabadságuknak eredménye — első kötelességünk arra törekedni, hogy nemzetünk mind e tekintetben velők egy fokra emelkedjék. (Helyeslés jobb felől.) De vajon ezt az által fogjuk-e elérni, ha a helyett, hogy munkához fognánk, ismét és ismét politikai vi­tatkozásokkal foglaljuk el időnket; mig végre elértük, ho<_>y egy czikkelydyel több legyen tör­vénykönyvünkben, mely jogainkat állítólag bizto­sítja, mig a nemzet megakadályoztatva haladásá­ban, nélkülözi mind azt, mi arra szükséges lenne, hogy létét és jövőjét valósággal biztosítva lát­hassuk ? (Élénk helyeslés jobb felől.) Erős meg­győződésem, hogy nemzetünket jelenleg kevesebb veszély fenyegeti, mint előbb. Nézetem szerint oly nemzet, mely parlamentalis kormánynyal és alkotmánynyal bír, s melynek törvényhozása nem kiváltságokra, hanem az egész népre támaszko­dik, egy oly nemzetnek alkotmányos jövője ve­szélyeknek kitéve nincs, habár alkotmányos szer­vezetében némely hiány T ok fordulnának elő. De vannak más veszélyek, veszélyek, me­lyek e hazát csakugyan fenyegetik. (Halljuk!) T. képviselőtársunk Irányi felhozta azokat, me­lyek a hazát, a határaink közt lakő különböző nemzetiségek részéről fenyegethetnék. En részem­ről e veszélyektől nem félek, nem félek pedig azért, mert visszatekintve multunkba, megnyug­vást látok ezen nemzetiségeknek mind ekkoráig tanusitott magoktartásában, és mert érzem ma­gamban, és meg vagyok győződve a képviselő­ház minden tagjának azon elhatározásáról) hogy hazánkban lakó minden polgárnak meg fogják adni mindazon szabadságot, mely arra szükséges, hogy magát erősen kötve érezze e hazához. (Atalános élénk helyeslés.) Nem félek én a forradalomtól sem. (Hall­juk !) Azt gondolom, ismerem e nemzetet, isme­rem múltját, és azért tudom, hogy e nemzet nem olyan, mely ok nélkül forradalomra hagyná magát ragadtatni, és tudom, hogy a forrada­lomra ok adatni nem fog: azért teljesen meg vagyok győződve, hogy midőn tegnap Irányi képviselő ur azon meggyőződósét fejezte ki, hogy e hazában senki nem forradalmi, csakugyan nagy igazságot mondott. (Helyeslés.) De vannak más veszélyek is, külső veszé­lyek s habár bizonyos tekintetben helyeslem és mindenesetre irigylem t. képviselő társunk Irá­nyi Dániel urnák azon meggyőződósét, hogy egy

Next

/
Thumbnails
Contents