Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-17
17. országos ülés május 26. 1869. 205 vonni mindazon káros és veszélyes következményt, melyet tőle némelyek várnak? Á mennyire itt is — tömegesitve az egyes ellenvetéseket — kivehettem, ismét három veszély az, a melyet a delegatiő intézményében rejleni vélnek. (Halljuk!) Az első, melyet t, barátom Vokovics Sebő képv. előadott az, hogy a delegátiók intézménye által a magyar törvényhozás fontosságától megfosztatik, mit azután Ludvigh képviselő ur azzal tetézett, hogy a delegátiók intézménye által a magyar országgyűlés másodfokú választó testületté sülyedue le. A második az, hogy hazánknak a delegátiók intézményemellett nincs nyújtva semmi garantia arra nézve, hogy érdekei ott képviseltetni fognak, és hory a legfontosabb ügyek nem fognak eldöntetni nemcsak a magyar törvényhozás nézetei ellen, hanem olyanok által, kik utoljára nem is fiai a hazának; mert hisz csak egyet kell megnyerni a magyar delegatióból, és a legfontosabb ügy ellenünkre dül el. A harmadik, mit ismét tisztelt Vukovics barátom mondott, az, hogy mig többi alkotmányos intézményeink olyanok, melyekhez a nemzet ragaszkodik, a delegátiók intézményéhez nem ragaszkodik senki, ugy, hogy az elfújható anélkül, hogy csak nyoma is maradna. A mi az elsőt illeti, hogy a delegátiók által a magyar törvényhozás egy másodfokú választó testületté sülyedne le: nem akarok a kérdés tárgyalásába hosszasan bocsátkozni. Erre elő kellene sorolnom mind azon teendőket, melyek most is kizárólag a magyar országgyűlést illetik; elő kellene sorolnom azt, mit a magyar országgyűlés az utolsó törvényhozás alatt tett, és azt, mi tőle a jelen ülésszak alatt váratik. Egyébbiránt meg vagyok győződve, hogy t. barátom Vukovics, kinek alkotmányos érzelmeit már előbb ismertem, mielőtt a hazát elhagyta, ki azóta Európa iegalkotmányosabb országában lakott, azt, hogy a magyar törvényhozás fontosságát elveszti, maga sem számítja a lehetőségek közé: mert oly törvényhozás, mely a nép ily széleskörű választásából lép ki, mely a népnek érzelmeit, meggyőződéseit képviseli, melynek körében a népnek minden óhajtása és minden kivánata nyilvánul, az ily törvényhozás csak akkor veszthetné el fontosságát, csak akkor sülyedhetne le, ha a képviselők és a nép egyiránt megfeledkeznének köteleségeikről. (Helyeslés jobb felől.) Nem az, a mi a chartában mint a törvényhozás joga felírva áll, hanem azon összeköttetés, melyben a törvényhozás a nemzettel áll, az, hogy a mi a törvényhozás körében kimondatott, a nép nyilatkozatának tekintetik, szerzi meg mindenekelőtt a törvényhozásnak fontosságát. (Helyeslés a jobb oldalon.) Hogy pedig e részben a ház másik oldalán is ismét többen, — sőt ugy hiszem, sokan — velem egyet értenek, arra nézve hivatkozom a benyújtott válaszfeliratokra, hivatkozom több érdemes képviselőnek, — mások között Csernatony Lajos tisztelt képviselőtársunk — nyilatkozatára, ki a külügyekről és a békéről szóló passusnak megváltoztatását épen azért tartja fontosnak és épen aze'rt kívánja, mert meg van győződve, hogy egész Európában nem találkozik egy státus-férfiú, egy ember sem, ki a magyar törvényhozásnak fontosságot ne tulajdonítana, és ki azt egy másodfokú választó testületnek tartaná. (Helyeslés jobb felől.) A második ellenvetés (Halljuk!) az, hogy a delegatiókban nem birunk semmi garantiával arra nézve, hogy Magyarországnak érdekei kellőleg tekintetbe fognak vétetni. Hisz a delegatiő 60 magyarból és 60 lajtántuli tagból alakulván, ha a magyar tagok közöl csak egy is megnyéretik, Magyarország érdekei ellen dönthet a többség. Felelhetném erre, hogy ugyanazon veszély talán a lajtántuliakat szintúgy, sőt valamivel inkább fenyegeti; de — elismerem — hogy ez nem vigasz. Szomorú volna, ha, midőn jogainkat veszélyeztetve látjuk, avval kellene vigasztalni magunkat, hogy másoknak jogai szinte veszélyben forognak. Garantiák kellenek. Es vajon nyujtanak-e a delegátiók ily garantiákat? El fogom sorolni a módot, mely szerint a delegátiók alakulnak. A magyar delegatiő választatik a magyar törvényhozás által, tanácskozik nyilvánosan, és miután tanácskozott, tagjai visszalépnek azon helyre, melyet előbb elfoglaltak. (Helyeslés jobb, mozgás bal felől) Már kérdem, mily foka a merészségnek szükséges arra, hogy valaki a delegátiókban, ismerve hazájának érdekeit, ismerve a nemzet óhajtásait, saját hazájának érdeke ellen az Őt megbízó törvényhozás ismert akarata ellen szavazzon. (Helyeslés jobb felől.) Elismerem, hogy az emiitett veszély ellen a főgarantiát csak a becsületben találjuk és emberi természetünknek azon tulajdonában, mely a bátorságot, melyet az erős meggyőződés ad, a szemtelenségtő) megtagadta. De mondhatjuk-e, hogy T oly instítutio, melynek főgarantiája a becsületességben fekszik, a szükséges garantiákat nélkülözi? (Helyeslés jobb felől.) Mert végre nem ez képezi-e alapját egész parlamentalis rendszerünknek, s vele minden alkotmányosságnak 1 mely azonnal lehetetlenné válik, ha a bizalom, melyet egvesek becsületességében helyezünk, garantiául nem fogadtatik el. A nemzet megválasztja képviselőit, megválasztja azon meggyőződésből, hogy kötelességüket fogják teljesíteni, és mindenben a nemzet érdekeit fogják szem előtt tartani. És vajon hát nem tartözik-e a lehetőségek
