Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-17

204 17. országos Ölés május 26. 1869. ból kívánatosnak ismerjük el, hogy mindazokra nézve, mik a közbiztonság valósítására okvetlenül szükségesek, egyértelmüleg határozzunk ő felsége lajtántúli tartományaival. Közös védelemről levén szó — lehetnek körülmények, a hol a helyzet bizonyos ügyek sürgős elintézését teszi szükségessé és ezért egy oly institutio, mely ily esetekben az egyértelmű elintézést lehetővé teszi, közös biztonságunk érdekében nélkülözhetetlen. S ez első czélja a delegatiónak. A második az, hogy ily ügyek elintézésénél Magyarország semmivel ne birjon kevesebb befolyással, — mint ő felségének lajtántuli tartományai; a harmadik az, hogy mindezen kérdések alkotmányos utón intéztessenek el. És én részemről elismerve, hogy a delegatiók nem képezik épen a tökélynek ideálját, azt hiszem, hogy a delegatiók mostam formájukban is, amint a tapasztalat bebizonyította, ezen czélnak tökéletesen megfelelnek. Magától értetik, hogy ez csak addig szólhat a delegatiók mellett, mig valaki nem lép fel, a ki egy más institutiót hoz indítványba, mely által ugyanazon czél épen oly jól elérhető (Felkiáltások a jobb oldalon: A melylyel jobban elérhető!) Vagy csak épen oly tökéletesen, én ezzel is megelégszem, mert utoljára is varietas delectat és én csak azt óhajtom, hogy azzal a czél ép oly jól éressék el. E kérdésnél, megvallom, ismét nagy nehézséggel találkozom. Azon institutio, mely mellett szót emelek, ismeretes, két esztendő óta működött, s egyetlen egy hiánya sem lehet olyan, a mely eddig föl nem tűnt volna; holott azon institutiót, melyet ennek helyébe állítani akarnak, [Felkiáltás bal felől: Nem mondta senki, hogy mii akarunk helyébe állítani!) fájdalom! nem ismerem. Gyanítanom kell, hogy a háznak (A bal oldalra mutat) ezen oldala e kérdésre nézve talán nem lesz egészen egy véleményben. Azt se állíthatom bizonyossággal, hogj^ a közösügyek tárgyalásának azon módja, a mely ama többször említett külön véleményben előadatott, képezi-e most is azt, a mit e ház egyik oldalának egy része a delegatió helyébe állítani akar. Nekem tehát csak feltevésekről, lehetőségről lehet szólanom, s ezt kisértem meg. (Halljuk!) Ha azon meggyőződésből indulunk ki, hogy bizonyos ügyeknek egyetértő elintézése, Magyarország érdekében is kívánatos: gondoskodnunk kell valamely módról, a mely által ezen egyetértés eszközölhető. Ily elintézési mód pedig csak kettő lehet: vagy az alkotmányos tárgyalás; vagy az, hogy ezen ügyek elintézése, a fejedelemre bizatik. Az alkotmányosság szempontjából — mi tagadás benne — elismerem, hogy a delegatió intézménye, azon követeléseknek, melyeket fontosabb kérdések constitutionális elintézésére nézve tenni szoktak, nem mindenben felel meg. Tudjuk valamennyien, mennyire ragaszkodtak, még Washington korában, az egyes észak amerikai államok, államiságukhoz; és mégis mindamellett azoD tárgyakra nézve, melyeknek közös elintézésén szükségesnek tartatott, a eongressus állíttatott fel; ugyan ezt tettték Svajcz cantonjai; ugyan ezt teszik északi Németország oly államai is, melyek között még personal unió sem létezik. Ha tehát az átalános constitutionális fogalmakat veszszük, a mint azok in theoria felállíttatnak, kétségen kívül a delegatiók nem felelnek meg azoknak: mert ezeknek csak a central parlament felelne meg. De azt hiszem, hogy a t. házban nem szükséges kifejtenem azon okokat, melyek miatt mi central parlament felállítását nem tartjuk czélszerünek. (Élénk helyeslés jobb felől) Marad tehát a másik mód, mely abból áll, hogy mind azon ügyek, melyeknek egyértelmű elintézése hazánk érdekében szükséges, a fejedelem által határoztassanak el. Én méltánylom mindazon fontos okot és tekintetet, melyek az utolsó törvényhozás folyama alatt, e ház akkori kissebbségének nagy érdemű tagjait, ennek indítványozására bírták; de én részemről ezen indítványt nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el pedig két okból: először mert nem tartom megegyeztethetőnek az alkotmányos elvekkel; másodszor, mert veszélyesnek tartom a monarchiái érdekek szempontjából nézve. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Habár egész kiterjedésében elfogadom azon nézetet, melyet t. barátom Debreczen város érdemes képviselője, vagy inkább ő, és elvtársai az általuk benyújtott javaslatban előadtak, habár — mondom — egészen elfogadom azon nézetüket, hogy a fejedelmi hatalom kapocs, meby erősen összetart, de nem szorít: ugy vagyok meggyőződve, hogy ez csak épen azért van ugy, és csak addig maradhat ugy, mig a fejedelmi hatalom a parlamenti vitatkozások körén kívül áll és fontos érdekek végleges eldöntésére nem kényszeritetik (Elénk éljenzés a jobb oldalon). Én részemről ezen elvet valamint alkotmányos tekintetben, ugy monarchicus tekintetben sem fogadhatom el semmi esetre. (Helyeslés.) Ezek után csak még a harmadik kérdés megfejtése marad fen. Bocsánatot kérek, ha fölötte hosszura nyújtom beszédemet. (Zajos felkiáltások minden oldalról: Halljuk! Halljuk!) Következik mondom a harmadik kérdés : vajon a delegatiók intézménye maga után fogja-e