Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-16

186 16. országos lilás május 25. 1869. alkotmányos viszonyai az állami és társadalmi élet régi alapjait ujakkal felcserélő forradalmak szenvedélyeinek csilíapodtával nem egy tollvonás­sal, hanem a nemzetek ismételve megújuló tö­rekvései folytán, gyakran nehéz és tartós küz­delmek után, rendeztettek és állapíttattak végle­gesen meg. E tényre hivatkozva, a történelem könyvével kezemben, utasitom vissza azok meg­támadásait, kik a jelenleg itt folytatott vitákat meddőknek nevezik. (Helyeslés a bal oldalon.) Az itt kimodott eszmék ugyanannyi magvak, melyek, ha valóban csiraképesek, az ország­ban szétterjedve, meg fognak fogamzani a nemzet szivében és megtermendik annak idejében áldást­hozó gyümölcsüket. (Felkiáltások jobbról: De nem azok! Hosszan tartó zajos helyeslés és éljen­zés a bal oldalon.) Reményemre ne'zve, melyet a jövőre nézve kifejeztem, biztosítékot találok egy részben a nemzetnek törve'nyei iránti valóban al­kotmányos tiszteletében, melynek a múltban sza­badságának, s bátran el merem mondani, lételé­nek is fentartását nagy részben köszöni, melyet a törvény iránt mindaddig, míg az törvény lesz, jövőben is len fog tartam. Biztosítékot találok a nemzet akaratának történelmileg bebizonyult szi­lárdságában, állandóságában ; és abban is, hogy a békók, melyek állami alkotmányos jogaink csor­bításával kezeinket lebilincselve tartják némely részben kevésbé, más részben súlyosabban, de mindenesetre súlyosan nehezednek ő felsége többi országainak alkotmányos népeire is (Helyeslés a bal oldalon). Nem tartom tehát lehetetlennek, hogy ezen kötelékek tágítására, az azokból rajok is háramolható károk és veszélyek eltávolítására ők is velünk egyetértve közös érdekből közre­működendnek. E reményben teljes kézséggel lépek én is a reform ösvényére, melyre a királyi trőnbeszéd is felhívott bennünket, hogy szellemi és anyagi, közigazgatási és társadalmi állapotaink minden irányban fejlesztetvén és tökéletesittetvén, a nem­zet ereje és tehetsége képessé tétessék azon igé­nyeknek érvényesítésére, azon terhek elviselésére, melyekkel az önálló" állami élet együtt jár. Ezen reformok egyes tárgyaira nézve nem óhajtok mindazonáltal ez alkalommal részletesen nyilatkozni: mert habár igen helyesnek, idősze­rűnek tartom részemről is az eszmecserét, mely oly nagy fontosságú tárgyak felett itt az ország szine előtt jelenleg folytattatik; egyéni nézetem azonban az, hogy azon átalános megjegyzések, melyek ezen reformkérdésekre és tárgyakra nézve a trónbeszédben foglaltatnak, jelezhetnek hala­dást is, de nem zárják ki a visszalépést és reac­tiót sem. (Igaz! bal felől.) Melyikre fog a kormány e kettő közöl lépni, azt a beterjesztendő törvényjavaslatok világosi­tandják fel, és én nem akarok most még itélní arról, mihez tüzetesen csak akkor fogok szól­hatni : ha nem csupán conjecturákat meríthe­tünk különféleképen magyarázható átalános mon­datokból ; hanem a beterjesztendő törvényjavas­latokban megtestesült lényekkel • fogunk szemben állani : és azért részemről is elégnek tartom azt, hogy a szerint, a mint t. barátom Tisza Kál­mán az általa beterjesztett felirati javaslatában tévé, csak átalános vonásokban jeleztessen ek azon főelvek, melyek nélkül alkotmányos kor­szerű haladás semmi irányban sem lehetséges. Egyébiránt miután épen a reform kérdések­ről szólok — ámbár azon reményben voltam, hogy beszédem folyama alatt t. miniszterelnök úrhoz még e teremben szerencsénk leend, miu­tán azonban igen-igen int az idő, hogy bevé­gezzem beszédemet (Halljuk!) — nem tehetem mégis hogy az ő távollétében is az igazság ér­dekében és a. nélkül, hogy a recriminatiók terére lépni akarnék, némi megjegyzéseket ne tegyek azon nyilatkozatára, melyet tőle a tegnapi na­pon hallani alkalmunk volt. (Halljuk!) Miniszterelnök ur a műit országgyűlésnek ellenzékét azzal vádolta, hogy a minisztérium a, reformkérdésekbeni továbbhaladásban azáltal lett leginkább megakadályozva, hogy az ellenzék a közjogi alapnak már létesült törvényesitése után is minduntalan és ismételve visszatért a közjogi kérdésekre, és minduntalan ez ellen intézte tá­madásait. Igaz, t. ház! a minisztérium által elő­terjesztett törvényjavaslatok ellen, a múlt ország­gyűlés alatt, az akkori ellenzék által tétetett közjogi és alkotmányos szempontból több rend­beli kifogás is, igy például tétettek kifogások akkor, midőn arról volt szó, hogy az államadós­ságok solidaritásának elve, mely a minisztérium által beterjesztett törvényjavaslatban rejlett, ab­ból küszöböltessék ki; történtek ily kifogások akkor, midőn arról volt szó, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés által létesítendő „közös vámterület" helyébe „közös államterület* ismer­tessék el; (Helyeslés bal felöl.) midőn oly ho­nosítási törvény terjesztetett elő, mely nagy részben a polgároknak a honpolgársági jogtól való kizárására vonatkozott; (Elénk helyeslés bal felől) midőn az országot jogilag nem terhelő, ugy nevezett közös nyugdijaknak Magyarország állam­költségvetésére való áthárítása terveztetett; (Elénk helyeslés bal felől) midőna hadbiróságokra vonat­kozó törvényjavaslat által a hazának nem csak fegyverviselő, hanem összes hadköteles ifjúsága, az országnak egész vidékei, sőt esetleg az egész ország is hadbiróságok alá helyeztetni tervezte­tett ; (Elénk helyeslés bal, ellenmendás jobb felől) midőn a nemzetközi kereskedelmi szerződéseknek jóváhagyása mellett egyszersmind az ország ál-

Next

/
Thumbnails
Contents