Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-15

15. országos ülés május 24. 1869. 171 fogva nem, mivel nem követi a trónbeszéd tárgyainak logikai sorrendjét; tartalmánál fogva nem, mivel a trónbeszédben czélszerü elintézés végett egyenkint előterjesztett tárgyakra nem felel és végre azért sem, mivel közjogi viszonyaink sérelmes megoldását bevégzett ténynek és biztos alapnak tekinti. Mi a trónbeszédek czélja és haszna? Nem más, mint, hogy megismertetik a kormány iránynézeteit, viszonyait és szükségeit. E kötelességet a magyar kormány a trdnbeszédben, a közjogi viszonyok kivételével, teljesítette. A válaszfeliratokban viszont az ország képviselői az országgyűlés iránynézeteit s az ország kívánalmait, szükségeit formulázzák. A képviselőház bizottságának javaslata azonban semmit sem formuláz, egyetlenegy tiszta reformelvet sem vall niRgáénak, — sőt a trőnbeszéd reformtárgyaira nem is felel. A trónbeszed nagy fontosságú szavai szerint a közjogi viszonyok fő és döntő biztositéka magának a nemzetnek benső fejlődési erejében fekszik. Ezen fejlőde'si erőnek az országgyűlésen kell nyilatkoznia, és fog is nyilatkozni, s nyilatkozik hazánk államiságának s önkormányzatának jogszerű megoldásában, és nem megtagadásában. Azért válaszfelirati tanácskozásunk legelsőbben is azon egyszerű kérdés körül forog: vajon itt ugy ülünk-e mint törvényhozók vagy nem ? ha voksolunk, ugy voksolunk-e mint törvényhozók, vagy csak mint másodfokú választó collegium tagjai, kik a törvényhozó czimet felvették vagy inkább megtartják, miután államjogi ügyekben az országgyűlésre az incompetentiát kimondták? Ha a magyar országgyűlés törvényhozó hatalom, mi mindig volt, e hatalmat csak ő gyakorolhatja és senki más, és sehol másutt mint itt. Ha a bizottság válaszfelirati javaslatát veszszük tárgyalási alapul, elismerjük, hogy az országgyűlés illetékessége nem csak visszaállítva nincs, de viszszaállitását nem is követeljük; elismerjük továbbá, hogy az államélet legfontosabb teendőit a magyar törvényhozás hatáskörétől el lehet vonni, mit soha meg nem engedhetünk: mert az önkormányzat magának a civilizatiónak is életfeltétele. Az önkormányzatot feladni annyi, mint magáról a civilizatióról és alkotmányosságról is lemondani. Valamennyi képviselő , midőn küldőinek mandátumát elfogadta, azt nem oly értelemben, sem nem oly szándékkal fogadta el, hogy csak a törvényhozó czimét viselje, tényleg pedig másodfokú választó legyen. Nem azért vagyunk itt, hogy törvényhozót válaszszunk, kit a közjogi viszonyokkal megbizzunk; hanem hogy magunk törvényeket hozzunk: mert az államjogi viszonyok kérdései egyenesen ide az országgyűlés elé tartoznak; következőleg a válaszfeliratba oly passust be nem foglalhatunk, mely az országgyűlési competentiát kétségbe vonja, mert nincs a világon oly egyezmény, melynél fogva az ország képviselői a nemzeti souverainitásról lemondhatnának. Mi nem a delegatiós törvénynél fogva vagyunk itten, hanem az 1848. törvények meghatalmazásánál fogva. Mikor Servius Tullius Rómában a curiák szerinti comitiumokat törvényhozói hatalmuktól és tekintélyüktől meg akarta fosztani, lictorok, augurok, hivatalnokok és hivatalszolgák gyűlésévé tette azokat, hol az auspiciumokra, azaz jóslati szertartásokra megjelentek. Centuriákkal és augurokkal vesztették el a római comitiumok a törvényhozás jogát; mi nekünk pedig attól kell félnünk, hogy Magyarország a delegatiókkal veszti el. Veszélyes tan a substitutio tana. Ha megengedjük, hogy egyik souveranitás a másikat substituálhatja, abból az következnék, hogy a fejedelem is substituálhatja személyét, személye sérthetlenségét másra ruházhatja. Az ilyen hatalmi substitutiókból fakadnak az Ampringer- és Haynau-féle időszakok, valamint a paloták főnökei, a praetorianusok és más oldalról a conventek s a forradalmi és más provisoriumok. Ha az országgyűlés a törvényhozási jog teljességét meg akarja menteni, nem tűrhet sem maga mellett sem maga felett más legislatív testületet. Egész lélekkel és öntudattal kívánja a nemzet azon szövetséges viszonyt, melyben Ausztriával, de nem Ausztriában élünk, megszilárditani és nem felforgatni. A felforgatók talán ott vannak, a hol e viszonyt újra meg újra osztrák közösügyi kormányzattal bolygatják. A szövetség czélja nem jogfeladás, hanem jogbiztositás. Szövetségi viszony által kívánjuk, hogy a nemzet szabadságát biztosítsa és biztosítsák magoknak azon nemzetek, melyekkel a személyes unió kapcsa vagy is az uralkodó háznak ugyanázonossága által szövetséges államokat képezünk. Ha a haz i oly fontos ügyei felett mint az államjogi viszonyok s különösen a nemzeti haderő és pénzügy nem a magyar országgyűlés és a nemzet felelős kormánya intézkedhetik, az többé nem a personal-uniő kapcsa: 'mert annak változhatlan feltétele az önkormányzat. Nézzük e kérdés gyakorlati és nemzetközi oldalát. Azt mondják, a személyes unió, külön hadsereg és háztartás a nagyhatalmi állással meg nem fér. Az orosz császárság tagadhatlanul nagyhatalom, de azért még sem tartja a fimilandi személyes uniót és államjogi viszonyt nagyhatalmával összeférhetlennek és még nem sürgetett oly egyezményt, melyben a finn országgyűlés illetékességét megkorlátozná, mint megkorlátozta a magyar országgyűlés jobb oldali többsége. Ugyan kérem a miniszterelnök urat: kérdezze meg Bécsben az orosz követséget, hány 22*