Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-15

no 15. országos Ülés május 24. 1869. átalakítani az ország intézményeit a kor szelleméhez és az uj viszonyok szükségeihez képest." Csakugyan különös felcserélése a szerepnek, hogy Magyarországban, ha a kormány conserválni akart, akkor az ellenzék a múlttal szakított; most megfordítva: a kormány akar a múlttal szakítani, s íme az ellenzék akar conserválni. (Ugy van!) Én a rögtönzésnek és olyképeni átalakulásnak , mely által a nemzet életéből fejlődő intézmények semmibe sem vétetnek, soha nem voltam barátja, s én kénytelen lennék Simonyi Ernő t. képviselő úrral kezet fogni, ha a trőnbeszédből a kormánynak ugyanazon intentióját képes lennék kiolvasni; azonban ugyanezen trónbeszéd egy másik passusában ez áll: „De a nemzet józan, tapintatos mérséklete s önök bölcsesége bizonyosan el fogja találni a két szélsőség közt a helyes utat." E szerint én azt hiszem, hogy a t. ház bölcseségétől fog függeni azon utat eltalálni; és egyátalában a trónbeszéd szövegéből nem tudom kimagyarázni azon veszedelmes irányt, melyet Simonyi képviselőtársunk abban talál. Egyébiránt kijelentem, hogy magam se tudnék oly átalakuláshoz járulni, mely szerint a megyei autonómia egészen feláldoztatnék a centralisatiónak; de viszont hazám érdekében nem kivánhatom, hogy a megyék omnipotensek legyenek. (Helyeslés jobb felöl.) Szép phrasis az, hogy a megyék az alkotmány vedbástyái. Ez ugy volt addig-, mig Bécsben székelt a dikasterialis kormány j de miután a nemzetnek épen e tekintetben a múlttal szakítania kellett és elfogadta a parlamenti kormány-formát, el kellett fogadnia annak következéseit is. Azaz, nézetem szerint nem kívánhatjuk, hogy miután most a magyar kormán) polczon felelős miniszterek ülnek, hogy akkor a megyéknek is minden elavult joga megmaradjon. Nézetem szerint nálunk a rendezést a községnél kell kezdeni és a megyéket akként szervezni, hogy azok saját ügyeikről autonomice intézkedjenek, de ugy, hogy a kormányzást lehetetlenné ne tegyék. Méltóztassanak megengedni, hogy az igazságkiszolgáltatás ügyére nézve is röviden elmondhassam nézetemet. E részben a legmagasabb trónbeszédben foglalt elvek átalánosan helyesekéinek, ezekről tehát nincs mit szólanom; azt hiszem, hogy ezen elvek keresztülvitele által igazságszolgáltatásunk egészen regeneráltatni fog. Azonban ki kell jelentenem a fölött sajnálkozásomat, hogy a múlt országgyűlés az első folyamodásu bíróságok, vagyis a megyei és városi törvényszékek rendezéséhez, mint valami ,,noli me tangere^-féle tárgyhoz nyúlni nem akarván, az épület javítását a tetején kezdte és az alapot rendezetlenül hagyta: mert azt hiszem, hogy az egésznek organikus rendezése nélkül jó és gyors igazságszolgáltatásra nem lehet szert tenni. A felső bíróságok az igazságon ejtett sérelmeket egyszerűbben orvosolhatják ugyan, de az alsó bíróságoknál oly gyakran előforduló mulasztásokat, halasztásokat nem, főképen a végrehajtásnál előforduló visszaélésektől a feleket meg nem védelmezhetik, nem pedig azért, mert nincs az autonóm megyei törvényszék fölött fegyelmi hatalmok. Azonban még sem osztozhatom Simonyi Lajos báró t. képviselő urnák azon nézetében, hogy a törökországi igazságszolgáltatás után mindjárt következik a mienk. A törökországi igazságszolgáltatást nem tanulmányoztam, hanem annyit tudok, hogy nálunk a törvénykezési eljárásban 1848 után nevezetes haladás történt és hogy az most mindenesetre jobb mint 1848-ban volt. T. ház! Ha vannak mégis olyan esetek, melyek méltó panaszra okot szolgáltatnak, azt leginkább annak kell tulajdonítani, hogy 1850-dik év óta egyik átmeneti időszakból a másikba jutottak a bíróságok, mi természetesen sok nehézséggel járt; de nézetem szerint kell tulajdonítani főleg azon körülménynek is, hogy a megyei birák választásánál a szükséges qualificatióra kevés figyelem fordíttatott és épen azért csodálom, hogy azon urak, kik a megyei bíróságoknál a választási rendszert fentartani óhajtják, épen azok oly kíméletlenül tárják fel az abból származott hiányokat. A mi az ország integritását illeti, én azon helyzetet, mely szerint a határőrvidék nem csak közjogi és administrationális tekintetben, hanem, ha jól tudom, még az egyházi és iskolai ügyre nézve is egyedül a bécsi hadügy-minisztérium egyik osztálya által képviseltetik — igen abnormisnak tartom és annak megszüntetését kivánom, valamint a Dalmatiát és Fiumét illető kérdés elintézését mielőbb óhajtom; de miután e részben a bizottsági javaslat kielégitő, mert habár el van is benne ismerve, hogy ezen kérdések nehézséggel járnak, mégis határozottan kívántatik azoknak elhárítása: ugy e tekintetben ismét nem értettem azt, hogy Tisza Kálmán képviselő ur tiltakozását jelentette ki ezen kérdésnek elnapolása ellen; azt tartom, hogy e házban nincs senki, ki e kérdésnek elnapolását kivánná. A mi a külügyeket illeti, ezekre nézve nincs eltérés köztünk: mert mindnyájan a békét óhajtjuk. En tehát mindezeknél fogva, miután a bizottság felirati javaslatában nézeteimet kifejtve találom, azt kivánom a részletes tárgyalás alapjául vétetni, és beszédemet azzal zárom be: adja Isten, hogy a közösen óhajtott békét az annyira szükséges belreform keresztülvitelére minél gyorsabban használjuk fel, (Helyeslés.) Ludvigh János: T. képviselőház! A képviselőház bizottságának válaszfelirati javaslata sem alakjánál, sem tartalmánál fogva válaszfelirati tárgyalás alapjául nem szolgálhat. Alakjánál