Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-15

IS. országos ülés május 24. 1869. |g3 Keblemet aggodalom fogja el önöknek, mint kormánynak jövője iránt — (Derültség) nem önök miatt, hanem azon alap miatt, a melyre önök állottak. Ezen alap megteszi szolgálat ít — már olyant a milyent — a mig borutlan az ég; de mi történik akkor, ha vihar lesz? A rósz villámhárító ép ngy megteszi szolgálatát, mint a jó, szép időben, (Derültség) mert mindkettő megnyugtatja a ház gazdáját az iránt, hogy a ház biztosítva van. A különbség csak akkor tiinik ki, midőn a kitört zivatar villámokat szór: az egyik ház menten marad, mig szomszédja a lángok martalékává lesz. Ilyen gépezetnek és ilyen rósz villámhárítónak tartom azon alapot, a melyre a kormány állott, a melynek némi szerep, az én meggyőződésem szerint, csak szép időben jár; vagy hogy az igen tisztelt képviselő Szirmay Ferencz gr. szavaival éljek, ez azon aranyos fedél, a mely alá kő és vas nélkül építették a házat. Hiányzik belőle a kő; az önálló pénz- és külügy és hiányzik belőle a vas, az önálló hadügy; és semmi egyéb nem maradt, mint az aranyos fedél, egy Bécsben székelő miniszteri triumvirátus képében. De önök igen tisztelt miniszter urak és a tisztelt túlsó oldal azt mondják, (Halljuk) hogy a közjogi alap nem szolgál gátul arra, hogy a belreformok létesíttessenek. De kérdem: miért nem bizonyították be ezen állításukat a múlt országgyűlés alatt a gyakorlat terén is? Azonban ioen tisztelt miniszter urak, ezen szavaim csak a múltnak voltak szánva, a jövő még mindigaz önöké! He csupán kecsegtessenek tehát bennünket a reform teréni javaslatokkal, hanem léptessék is azokat életbe az 1848-ki törvények szellemében, a valódi demokratia és szabadelviiség követelményeinek megfelelőleg, és akkor higyék el, hogy mi leszünk elsők, kik zászlóinkat önök előtt földig fogjuk leereszteni. T. képviselőház! hogy nemzet a belreformok terén nagyot és életképest hozhasson létre, erre a nemzeti életerő eleven pezsgése szükséges, ez pedig önálló, szabad mozgás lehetőségétől függ. A nemzet, a mely önálló szabad mozgást nem fejthet ki minden irányban, az a belreformok terén sem fog üdvhozó és sikeres munkásságot kifejthetni, (Helyeslés a bal oldalon) miként a fa, ha lombjától meg van fosztva a leggondosabb ápolás mellett sem fog gyümölcsöt teremni, a mig uj lombot nem hajt. Ezért, t. ház én, mint a ki minden irányban barátja vagyok a szabadelvű reformoknak, a kilenczes bizottság javaslatát nem pártolhatom, mert e javaslat a fél utón állapodik meg, söt ezen félútra is nagyon ingadozó lépésekkel jutott. Ellenkezőleg pártolom és elfogadom Tisza Kálmán barátom javaslatát mint olyat, mely meggyőződésem szerint a nemzet akaratának hű kifejezője. (Elérik helyeslés bal felől.) Semsey Pál: T. ház! Tisztelve mindenkinek egyéni meggyőződését, nem oszthatom az előttem felszólalt azon képviselő-társaim nézetét, a kik a 1. m, trónbeszédre adandó válaszfeliratban a Magyarország és az ő felsége uralkodása alatt álló többi országok között megállapított közjogi viszony kielégitlenségét hangsúlyozni óhajtanák, nem osztom pedig azért, mert átalában nem vélem indokoltnak az álláspontot, a melyet ők ama közjogi alap megbirálásában akár czél- s időszerűségére, akár hordereje és folyományaira nézve elfoglalnak. A Tisza Kálmán t. képviselő ur és több elvtársa által beadott felirati javaslatban azon nézet talál kifejezést: hogy a jelenlegi közjogi helyzet az államélet legfőbb, legfontosb teendőit elvonja a magyar törvényhozás s a magyar kormány hatáskörétől, hogy mindkettőnek kezeit megköti még oly tárgyakban is, a melyeket hatáskörétől nem von el teljesen, ós hogy már csak fmaticziális szempontból is lehetetlenné teszi a nemzet szellemi és anyagi érdekei kellő előmozdítását. Hogy Magyarország törvényhozása és kormánya az uj alaptörvény szerint az államélet souverain összeségét egyedül ós kizárólag nem gyakorolja, ezt tagadni és vitázni nem lehet; e jelenség azonban az uralkodó ugyanazonossága folytán történelmileg kifej lett, törvényileg biztosított állandó s felbonthatlan szövetségi viszonyunkban az osztrák állammal, valamint a háromszázados együttlét fejlesztette érdek-közösségben találja természetes és észszerű magyarázatát. Magyarország mindazáltal nem mondott le az önállóság és közszabadságot biztosító jogok egyikéről sem, hanem igenis gyakorolja azoknak egynémelyikét közösen, és a viszonyok által indicált alkotmányos formák között, a concret helyzet követelményei szerint, azon követelmények szerint, melyek a monarchia és nemzetünk érdekében is elodázhatlanul szükségessé tették, hogy a közjogi kapcsunk természetéből kifolyó, de eddig indefiniált közös érdekű ügyek szabatosan körvonaloztassanak, s ellátásuk módozata olykép szabályoztassék, miszerint azok elintézésében a normális és folytonos megoldás lehetősége biztosittassék és a történelem tanusága szerint a közjólétet, söt nemzeti lételünket is vajmi gyakran veszélyeztetett periodicus öszszeütközéseknek eleje vétessék, s ez elmaradt ország a folytonos sérelmi és védelmi politika Prokrustes-ágyából valahára kibontakozván, egészséges szervezetével önboldogitására a polgárosodás ösvényén szabadon s akadálytalanul munkálkodhassak. 21*