Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-15

164 15. országos ütés május 24. 1869. Meglehet, t. ház, sőt én hiszem is, hogy el fog jönni az idő, mely fokozatos fejlődés utján külön államiságunkat még praegnansabban kifejező megoldást juttatand érvényre, hiszen mi bizonyára mindnyájan hiszünk a tökélyesbités elvében, mint minden nemesebb emberi törekvés kiváló rugójában; ámde nézetem szerint a relatív legjobb s ezért legczélszerübb törvény az, mely a fenálló viszonyok s életerős érdekek, komoly beható felismeretével, a lehetőség számbavételével megfelel az adott helyzetnek és kielégíti a jelen követelményeit a nélkül, hogy a fejlődés és haladás útját zárná el. Ilyennek kell pedig tekintenem az államjogi viszonyt, megállapított törvényt: észleljem bár egy részről az ez alapon eddig is kivívott sok örvendetes eredményt; figyeljek bár más részről hazánk föld-, néprajzi szomszédsági helyzetére, a szövetséges osztrák állam népeinek ez irányban nyilvánuld hangulatára, az európai statusrendszer constellátiójára, követelményeire, s a kiválólag ezekből kifolyó európai közvéleményre, melynek behatása és megfigyelése elől magunkat elvonnunk sok fontos és vitális érdekünk veszélyeztetése nélkül elvégre nem lehet, nem szabad. Bolygatni tehát ez alapot, és megdöntésére czélzó törekvést előtérbe állítani nem tartom helyes s időszerű politikának, nem azért, mert hiszen a történelem tanúsítja, hogy midőn nagy nemzeti kérdések sok vajúdás és rázkodások után elvégre törvényes és békés utón intéztetnek el, azoknak rögtöni vitatása, s így a megoldás kérdésessé tétele az alig alig elszunyadt szenvedélyeket újra felkölti, sok jogosulatlan és káros érdeket ádáz életre ébreszt, s így a közjólét, szabadság és rend megszilárdítására kártékonyán hat ; de nem tartom helyes politikának azért is, mert, meggyőződésem szerint, nem áll az, mintha jelenlegi helyzetünk, közérdekeink előmozditását pártolná, vagy épen lehetetlenné tenné: ez állitást ugyanis győzelmesen megczáfolja a köz és magán tevékenység rengeteg terén, két év, tehát épen alkotmányos állapotaink inauguratiója óta napról napra fokozott arányban észlelhető előhaladási mozgalom, humanitárius, üzelmi és válalkozási szellem terjedése. Igaz, a vállalt terhek súlya jelenleg még nagy részben gátol hazánk belfelvirágoztatására czélzó intézkedések óhajtásunk szerinti létesítésében ; de ép ezen tekintet sürgető ok arra, hogy mellőzve a közjogi viták, nézetem szerint, ezúttal meddő terét, tevékenységünk egész erélyével, egész buzgalmával törekedjünk a belreform-kérdések megoldására: mert hiszen ezen kérdések ezélszerü és gyors megfejtésében rejlik benső fejlődésünk, anyagi gyarapodásunk feltétele, mely azután képesitend a mindennemű érdek eink kellő megóvására és előmozdítására szükj s eges eszközöket áldozat és anyagi romlás nélkü előteremteni. Vukovics Sebő igen t. képviselő társam éles dialektikával taglalván és kiemelvén a delegatió intézményének fogyatkozásait, hátrányait, önálló állami létünkre szerinte káros hatását, ennek elmélkedését azon szavakkal apostrophálja: hogy vajon érdemes-e ily institutio kedvéért ketté szakítani a nemzetet? A delegatió institutióját sem tekinti oly absolut tökéletes, vagy épen a parlamentalis doctrina kellékeinek mindenben megfelelő intézménynek, hanem igen is oly szükséges expediensnek, mefy a közös ügyek elintézése közegéül gyakorlati, kielégítő, az alkotmányos postulatumnak viszonylag megfelelő. A mi pedig a t. képviselő ur általam jelzett apóst rophalis meleg szavait illeti: hiszen tegnapelőtti felszólamlása folyamában valamint a közügy ugy a kormány érdekében is kiemelte és hangsúlyozta az ellenzék szükségességét; mig tehát lesz alkotmányos életünk, és adja Isten, hogy legyen örökké, lesznek mindig pártok is, melyek a nemzet tagjait egy vagy más kérdésben, egymástól el fogják választani; ez aznoban ne jelentsen soha en«yesztelhetlen szakítást, sőt nekem erős a hitem, hogy e hitem a nemzet történelméből és legközelebbi múltjából meríti jogosultságát, hogy a jöhető válság és valódi veszély perezei mindnyájunkat egy táborba egyesülten fognának találni, mert habár a közpolitika s egyéb társadalmi érdekek terén eltérnek is nézeteink egymástól, de a haza iránti kötelességteljesítés szent elvében bizonyára mindnyájan megegyezünk. Simonyi Ernő t. képviselő társam terjedelmes szónoklatának minden peripetiáit észrevételekkel kisérni nem lehet feladatom, minden felmerülhető kérdésnek elvi vitatása, nézetem szerint, egyébként is sem gyakorlati szempontból czélszerünek, sem pedig a parlameiitalis felirati viták oeconomiájával megegyezőnek nem mutatkozik. Egy állítására azonban a t. k. urnák koczkáztatok egy észrevételt. Eddig legalább sem a tudomány, sem a gyakorlat az alkotmányos élet tökéletesb alakját nem ismeri, mint a parlamenti rendszert; ezen rendszer egyik fő attribútuma az, hogy az 1-ör a többség akaratát és kormányzását juttassa érvényre, és hogy 2-or a nép ezen többsége a képviselőház többségében nyilatkozik. Midőn tehát a t. képviselő ur azt vitatja, hogy mögötte s illetőleg az e házban tagadhatlan kisebbségben lévő pártja mögött a nemzet többsége áll, akkor egyenes ellentétbe helyezi magát a parlamentalismus első és főalapelvével, a mi vagy az alkotmányos élet nem eléggé tisztázott felfogására, vagy pedig a tulajdon eszméje feletti azon sajátságos