Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-14

14. országos ülés május 22. 1869. 145 mert az országnak nem csak szám tekintetében, hanem intensive is nagy többsége megnyugo­dott a közjogi megállapodásokban, és különösen a belreformok után sóvárgó nemzet e meg­nyugvásának nem felelne meg azon feltevés, hogy a belreformok körül addig sikeresen eljárni nem lehet, míg közjogi alapunk meg nem változik. Hogy azonban, t. ház, nem áll az, a mit Simonyi Ernő képviselő ur tegnap felhozott, hogy átalános az óhajtás az országban, misze­rint a közjogi alap megváltoztattassák, és hogy téves Vukovics képviselő urnák az imént tett azon megjegyzése, hogy a delegatiók képezik azon okot, mely miatt a nemzet meghasonlott, mondom, hogy mindez téves: ezt feltűnőbben semmi sem bizonyítja, mint azon körülmény, hogy a legközelebb, elég zajosan lefolyt válasz­tásoknál a legkevesebb helyen képezte a közjogi kérdések körüli nézetkülönbség azon okot, mely a választókat pártokra szakította (Ugy van!); és épen ezen körülmény mutatja azt is, hogy az országnak lakói nem a közjogi megállapodá­sok megváltoztatásától, hanem különösen a bel­reformok keresztülvitelétől várják állapotának ja­vulását. (Helyeslés.) Különösen nálunk, hol bizonyosan kevésbé lehet a szabadságnak, mint átalán véve a ren­dezettségnek hiánya miatt panaszkodni, azt hiszem, épen nálunk a szabadságnak áll leginkább ér­dekében , hogy beldolgaink minél előbb és a kor szellemének minél megfelelőbb módon ren­deztessenek. (Ugy van! jobb felől.) A mi magát a közjogi kiegyezést illeti: nem egyszer hallottam, hogy midőn ezen ki­egyezkedés létrejött, a bécsi kormány oly szo­rongatott körülmények között volt, hogy Magyar­országnak csak többet kellett volna követelnie, és mindazt mégnyerte volna. (Ügy van! a bal­oldalon.) Én, t. ház, nem tudom, hogy ott a dol­gok igy állottak; de arról az egyről meg vagyok tökéletesen győződve, hogy Magyarországnak sem állott érdekében oly kiegyezkedést hozni létre, a mely a lajtántuli tartományoknak lételét tette volna kérdésessé. (Elénk helyeslés jobb felől.) T. ház! szerintem épen abban culminál a kiegyezkedésnek czélszerüsége és életrevalósága, hogy nem hagyott viszonyokat figyelem nélkül, oly viszonyokat, a melyeket sem erő, sem bár­mely lángész, sem hatalom nem képes az útból eltávolítani, és hogy érdekeket nem ignorált, ha­nem kiegyenlített. A történelemből tudjuk, hogy bármely át­alakulás azon fogyatkozásban szenved , hogy mindazon czélokat, a melyeknek elérhetésére létrejött, egyszerre létesíteni nem képes. Kérdést nem szenved, hogy a 67-ik átalakulás is szenved e fogyatkozásban ; de daczára annak, mégis sze­KÉPV. E. NAPLÓ. 18141. rintem nem sok jóakarat szükséges ahhoz, hogy kézzelfogható eredményeket is felismerjünk. Hiszen nem is említve azt, a mit Pulszky képviselő ur felhozott, hogy rövid idő alatt ha­zánkban, ezen, azelőtt annyira magára hagyatott országban, a legújabb időben mennyi külföldi pénz keres elhelyezést: ha figyelembe veszszük, hogy jelenleg az országban nincs munkás kéz, mely ki érdemlett bérre ne számithatna; ha megfontol­juk, hogy a tehetségnek és képességnek elég tér nyílik,, hogy mindazt érvényesíthesse: akkor azt hiszem, bátran el lehet mondani, hogy ez ország­ban soha praktikusabb politikát nem folytattak. (Helyeslés jobb jelöl.) És, t. ház, ezen gyakorlati politikának foly­tatására hí föl bennünket a trónbeszéd, a mi­nek megfelelni annál könnyebb, mert a közjogi kiegyezkedés nem csak útjában nem áll a reform kérdéseknek, hanem, szerintem, épen szellemi ugy mint anyagi fejlődésünkre nézve annyi tért szer­zett, hogy ha ezt felhasználni képesek nem vol­nánk, magánk lennénk okai elmaradásunknak. (Helyeslés jobb felől) A múltnak annyi fogyatkozása, annyi hibája, annyi mulasztása van. hogy azt hiszem, igen kí­vánatos volna, hogy ez országnak minden arra hivatott tényezője legalább a belreform kérdésé­ben egyesüljön, és őszintén megvallom —bár Vu­kovics képviselő ur nem hiszi, hogy a trónbe­szédben elősorolt minden kérdés az egész három évi cyklusra jelöltetűék ki teendőül: — magam ré­széről igen fognék örülni, s azt hiszem, ezen örömöm a nemzet óhajtása s örömével is fogna találkozni, ha mindaz, a mi a trónbeszédben elő­soroltatik, a három évi cyklus alatt nyerne meg­oldást. (Helyeslés a jobb oldalon) Több részről fölhozták, hogy a lefolyt vá­lasztásokra a kormány törvénytelen beavatko­zást gyakorolt. Ugyan, t. ház, kérdem, oly or­szágban , melynek kormánya a hivatalos helyi­ségeken tul alig talál neki engedelmeskedőt vagy tőle függő közegeket: lehetséges-e oly országban, hogy a kormánynak beavatkozása legyen! (He­lyeslés a jobb oldalon. Felkiáltások a bal oldalon : Van!) Oly országbau, hol tapasztalni elég alkal­munk volt, hogy a hivatalos közegeknek oly nagy része kénye kedve szerint űzött kormány­ellenes politikát, mondom, oly országban alig hi­hető, hogy a kormány törvényellenes befolyást gyakorolhasson. (Elénk helyeslés jobb felől.) Egyébiránt nem épen a kormány érdekében óhaj­tom én, hogy azon sok visszaélés, mely a lefolyt vá­lasztások körül történt, e helyen ne szellőztethes­sék ; mindazáltal mégis igen kívánatosnak tarta­nám, hogy mindezen visszaélések csak annyiban maradjanak emlékünkben, amennyiben igen hasz­19

Next

/
Thumbnails
Contents